Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-30 / 34. szám

> 6. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. zadoikon keresztül, annak kikutatását rábízom az oknyomozó történetírókra, bár azokban sem lehet feltétlenül megbízni. Elég az hozzá, hogy Gutmann princípiuma és annak kidolgozása előttem olyan elvi postulatum nak tűnik fel, amely amellett, hogy egyoldalú, nem számol eléggé azzal az igazsággal, hogy ami van, az nem. véletlenül van, s ami lesz, az nem ötiet- szerüleg lesz, a népek és nemzeték életében sem. Tehát aki újraépíteni akar, annak számol­nia kell az adottságokkal, és egyik legfonto­sabb dolga éppen ez. Bizalmatlan vagyok min­den irányzattal szemben, amely apodíktice az­zal kezdi, hogy ami létezik, az nem ér semmit. Van azonban Giutmannak egy szava, amely­ben igaz gyönyörüsqgem tellett; amikor egy háborús szervezkedésről írva azt mondja: »Ehe Welt Luthers und des kleinen Katechismus wird unter uns lebendig!« Luthernak és; a Kisr káténak világa elevenedik meg közöttünk! Ez olyan szó, amelynek hordereje van. Mikor Lu­thernek és a Kiskáténak világjárói hallok, mintha valami friss, árnyékos erdőbe lépnék. Igen, a Kiskáténak egész világa van. A Káté kicsiny, de a világa nagy. A pokoltól a menyországig, a haláltól az örökkévalóságig, a szántóföldtől a templomig, a cselédektől a meny- nyei Atyáig ér. Szó esik még a szomszédokról is. A Miatyánk negyedik kéréséhez fűzött ma­gyarázatában azt mondja Luther, hogy a1 min­dennapi kenyér alatt értendők többek: között »jó barátok, hűséges szomszédok«. Érdemes azt az egész passzust magában a Kátéban el­olvasni. Az dióhéjban egész kis szociológia és társadalmi ethika. És benne van egy nagy em­ber nagy és gyermeteg! lelke. Milyen mesterien felöleli pár szóban a családot, a környezetet, a községet, az államot, a termelés természeti fel­tételeit! És micsoda inspirált lélek az, aki mind­ezt össze tudja foglalni a mindennapi kenyér gondolatába, és ezen a rév«p közelünkbe hozza, szivünkbe plántálja, fontosságukat lelkünkre köti, s megtanít, hogy mindezért imádkozzunk! Valóban a mi lutheránus egyházunknak van feladata a világban! Luthernak és a Kiskáté­nak világa! Más szóval az evangéliomnak világa, amelyet Luther olyan csodálatosan tudott reá- vetiteni erre a világra, s amely még olyan sok tekintetben ismeretlen a világ előtt s magunk előtt is. Mennyit rágódunk különböző szocioló­giai eméleteken! Nem meddő foglalkozás. De mikor megismerted a tudományból a problé­mákat, szempontokat és irányokat, akkor ha odafordulsz Luthernak és a Kiskáténak világá­hoz, az evangéliomnak világához, látni fogod, hogy a reformáció nem emberektől van. isten­nek munkája az, amellyel a léleknek ajtót tár, hogy bemehessen abba a világba, amelyhez a bölcsek elvesztették a kulcsot, de a gyermekek otthon érzik magukat benne. A hűséges szomszédok meg nem becsül­hető kegyelmi adománya az Istennek. Azon­ban Gutmann testvér: az újraépítés nem a szom­szédság munkája, Istennek munkája az. És ad­junk hálát az Istennek ne csak a hű szomszéd dókért, hanem minden más ajándékáért is. A templomért, a gyülekezetért, a családért, a hűséges elöljárókért, a jó kormányért, az egész­ségért, a jó időjárásért, meg a többiért. És kér­jük is mindezeket ötőle. A Kiskáténak egész világa van. Ne mondjuk ebben a világban azt, hogy csak az egyik tag fontos. Mindegyiknek megyan a maga munkája. A sok keserűség­nek, 'epésségnek, indulatosságnak, összeférhetet­lenségnek oka abban keresendő, hogy a rész­lethez ragaszkodva, elvesztjük a világot. A fá­tól nem látjuk meg az erdőt. Mereven szegez­zük szemünket egy-egy hernyóra, s nem vesszük észbe, hogy virágok nyílnak, madarak dalol­nak, gyermekek kacagnak, fiatalok örvendez­nek, s hogy körülöttünk nyüzsög, hullámzik, zug az Istentől teremtett egész világ; amelyben van helye a picike bogárnak és a csillagoknak. HÍREK. Hálaadő istentisztelet életmentésért. Egyházunknak buzgó hive Szily Rezső belecs- kai körjegyző prezbiter, a tolnai egyházmegye iskolavizsgáló bizottságának tagija 1918. nov. 3-ról 4-ikére virradó éjjel saját élete veszélyez­tetésével meghiúsított egy a fosztogatások meg­akadályozására kivonult polgárőrség vezetője ellen elkövetett revolveres merényletet. Bátor fellépéséért a kormányzó a magyar bronz ér­demérmet adományozta. Az érdemrend átadása aug. 9-én ment végbe* az ünnepelt otthonában Belecskán. Az ünnepség! a járási főszolgabíró ur kérelmére alkalmi istentisztelettel vette kez­detét a gyönyörű háromtornyú belecskai tem­plomban, hol Perl János keszőhidegkuti lelkész, kinek Belecska leányegyháza, Máté XX. r. 27. v. alapján tartott épületes prédikációt. Az isten­tiszteleten részt vett dr. Pesthy Pál igazságügy- miniszter, Dőry Pál ny. főispán, Mechvart Ernő esp., felügyelő, kormányfőtanácsos családjával, Reich Árpád ny. huszárezredes, szk. külügymi­niszteri tanácsos, dr. Csiky Ödön vármegyei fő­ügyész és még nagyon sok környékbeli előke­lőség, Görbő Belecska, Keszőhidegkut közsé­gek egész népe vaHásikülönbség nélkül. Tes­tületileg részt vett a simonytornyai és temesi járás jegyzői kara Reich Oszkár főszolgabíró vezetésével. Az ünnepség után 80 terítékű ebéd volt, mely után az előkelőségek a legjobb be­nyomásokkal távoztak Belecakáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom