Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-23 / 33. szám

V v Miskolc XI. évfolyam. 1925. augusztus 23. 33. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPU Szerkesztősig : L É B É N Y (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŐR, ev. konvent-ipület. Kiadja:! LUTHER-SZ0VÉTSÉG. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. «lapította: DR. RIFFIY SÁNDOR püspök. Sxtrk«úté»éri felelő» NÉMETH KÁROLY esperes. Előfizetési ár negyedévenként 20 ezer I. Egyes szám ára 2 ezer K. Hirdetési árak megegyezés szerint. Okos istentisztelet. Mintha gyarapodna azoknak a száma, akik az idők jeleiből az európai civilizáció szétmállá- sára következtetnek. A következtet esnek helyes­ségét elvileg sem a keresztyén vallás, sem a világtörténelem nem zárja ki. Mostanában hozta egyik napilap illusztrált melléklete az Akropolisz romjait. Tudjuk, hogy Athén régiségei azok a romok, amelyek egy kulturális vízözön után hirdetik, hogy volt egy Atlantisz, amelyben a művészetek és tudományok ragyogtak, illatoztak, de amely visszahozhatatlanul eltűnt. Fűit. Ázsia nagy kultúrák bölcsője és temetője. Egyiptom, valamikor a Icultura paradicsomkertje, ma sir- rablók lelőhelye. A kultúrák szinte szerves lé­nyeknek tűnhetnek fel a tudós búvár előtt: van gyermekkoruk, ifjúságuk, férfikoruk, öregségük és eljön a haláluk órája is. A keresztyénség területén maga Jézus beszél a pogányok idejé­nek beteléséről, a világ végéről. Épugy az apos­tolok is. »E világ elmúlik«. A keresztyén egy­házban ez a gondolat és tudat nem szűnt meg élni és halni. »Múlandó világnak múló dicső­sége«, egyike a legmegrázóbb énekeinknek. Tehát nemcsak, hogy nem lehetetlen az európai civilizációnak pusztulása, hanem a tör­ténettudomány világosságánál nézve nagyon valószínű, a keresztyén vallás tanitása szerint pedig bizonyosra várható. Különös világban élünk. Vallásban, erkölcsben, tudományban, mű­vészetben sok minden jellemvonás fedezhető fel, ami a rothadás csiráinak működésére emlé­keztet. Amikor ezeken a tereken a modernek a múltba néznek és a múltból merítenek, nem azt keresik ki, ami benne klasszikus, a formának és tartalomnak harmóniájában mintaszerű volt: abban vájkálnak, amit primitívnek neveznek ők, s annak a becsületesen primitiv vallásnak, tu­dománynak, művészetnek, amely verejtékezve, lihegve küzdött az anyaggal, őszinteségét és komolyságát prostituálják a maguk tehetetlen malackodásával. A művészetben ez a haldoklás mutatkozik; hullabüz üti meg az orrunkat, ha látjuk azokat a szobrokat és festményeket, amelyek a bar­langlakok ember művészetét utánozzák. Csak­hogy ami a barlanglakónál zsenialitás volt és becsületes müvészmunka, az itt kontárság, per­verzitás és impotencia. Az erkölcsi élet terén számtalan esetével találkozunk a poliandriának és a poligámiának. Ez valamikor lehetett a pusz­tító ragályok, rettenetes mészárlások következ­tében ösztönszerüleg működő fajfenntartás, ma az egykével és mesterséges meddőséggel fertő­zött fajtalanság. A tudomány világában, ha pél­dául a gyógyítás mesterségét vesszük, a moder­nek előszedik a ráolvasásokat, a pszichopatikus gyógymódokat, az obszkurantizmusnak és vajá- kosságnak szereit, és a csodák által való gyó­gyítás közkedveltségnek örvend úgy az analfa­béták, mint a szellemi »arisztokraták« körében. A vallásban nem sok különbség van a mai »hóditó« hit és a között, amelyet Saul prakti­zált, midőn az endori boszorkánnyal maga elé idéztette Sámuel próféta szellemét. Felülkere­kedett a babona. Mágusok, garabonciás diákok, boszorkánymesterek, varázslók rontják a vallás és a keresztyénség hitelét. Elizeus Illésnek a köpönyegétől várta a csodatevő erőt. A modern mágusoknak már köpönyeg se kell, anélkül is teljhatalommal parancsolnak a mennyei hatal­masságoknak. Milyen távol esett a ma divatos keresztyénség Jézusnak egyszerű, kristálytiszta hitétől és erkölcsi tanításától! Korunk cselekedeteiben megtagadta a ke­resztyénség Istenét. Azt az Istent, aki a bölcses­ség, az igazság és a szeretet. Jézus azt tanította, hogy az Isten országa bennünk van. Tehát ben­nünk kell lenni az igazságnak, a szeretetnek és a bölcsességnek. Ha Istent lélekben és igazság­ban akarjuk imádni, akkor bennünk az igazság­nak, a szeretetnek és a bölcsességnek kell át­adni az uralmat. S a mai ember megtagadja az igazságot (soha nem hazudtak annyit, olyan tu­datosan és propagative, mint ma, kivéve talán

Next

/
Oldalképek
Tartalom