Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-16 / 32. szám
1 evangélikusok lapja „A cél szentesíti az eszközöket.“ — Felelet a Magyar Kultúra két cikkére. — Nem gondoltam, hogy legutóbbi nagyobb munkám (A dunántúli ev. egyházker. tört.) kapcsán erről az elcsépelt tételről is szótanom kell. Jó későn, már csak az év végén hívták fel figyelmemet a Magyar Kultúra két közleményére (628. és 671. 1.); melyek a fentebbi cim alatt kötnek bele munkámba. Aki e cikkeket olvasta, azt hihet,i, hogy könyvemben talán hosszabb fejezetet vesztegettem erre a régen letárgyalt kérdésre. Holott csak egy erőszakos térítés jellemzésére egészen mellékesen használtam, mint ismeretes szállóigét. *) Munkám 680. lapján mondom el a buzgó evangélikus Nádasdy Pál gróf fiatal özvegyének, Révay Juditnak áltéritését. Eszterházy Miklós nádor a szép és szellemes Forgách Ádám gróf személyében vitt uj kérőt a házhoz Kereszturra s a gyenge nő hosszú, kínos lelki vergődés után nemcsak a kérőt fogadta el, hanem, amint kívánták tőle, evangélikus hitét is, megtagadta. Ezért a saját fia is elítélte és ellene mondott a házasságnak. Az uradalmi tisztek és cselédek is hangos kifakadással, sőt gyújtogatással tüntettek a hitehagyás árán szerzett házasság ellen. Maga Eszterházy írja innen, 1638., a feleségének: »Nekünk tegnap napestig mind dolgunk vala * * Ez a felelet már január elején készen volt, de egyházi sajtónk sanyarú állapotafgmiatt csak most, láthat napvilágot. mm Örök szeretet. A mi a virágnak, Harmat, napsugár, Az szivünknek Isten, Ki magába zár! Ki, mig lelkünk remeg, Hitet önt belénk S kegyelmébe fogad Gazdagot, szegényt! Ki, mig fejünk felett Zug a fergeteg, S szórják villámukat Sötét fellegek, Áldását árasztja, Hogy a szenvedés, Legyen megtisztító Újjászületés! S ha arany kedélyünk Újra felderül, Kisüt a nap fénye Észrevétlenül. ML ,-----------it t. Azon éjjel, hogy ide jöttünk, csaknem minden asztagit felégették s a kastély is félelemben volt/ Kivel igen rémitették az asszonyt, hogy az gonosz jel legyen. Minden felül reá gyűlnek^ szolgái is és rikatták s ijesztgették a nyavalyást. Hogy azért elhányjam ezeket az akadékokat is, noha nem örömest, de ebédig meg kölle ma is maradnom«. Erről a téritő aktusról mondom én könyvemben: »Szegény nádor erősebben dolgozott, mint a szívtelen jezsuir ták. A gyenge nő sokat szenvedett, de ki gondolt vele. A cél szentesíti az eszközöket«. íme itt és ily összefüggésben futott ki, toliamból ez a jól ismert tétel. És a közel ezer oldatos könyvemben ez az én legnagyobb bűnöm. Kü- hár bencés és egy névtelen papi ember futott azonnal a jezsuiták védelmére. Avagy talán dicséretet kellett volna mondanom a térítés szép és sima módjáról. Maga Dobronoki j ezsuita házfőnök irta naplójába: »Özv. Nádasdy P'álné, ki 300 magyar prédikátornak volt a táplálója, második férje kedvéért katholikussá lön«. Eszemben forgott, mikor a tételt kimond- tam, egy másik áttérés Is, mely Batthyány Fe^- renc özvegyét, ezt a művelt buzgó evang. nőt, Zrínyi Miklós nevelőanyját, és ennek Ádám fiát idegenítette el egymástól. A 21 éves ifjút Pázmány térítette át Ígéreteivel. Az ifjú vonakodott »a szégyen miatt«. De Pázmány Bécsbe hívta fel és a Hofburglban történt meg az áttérés. Tanít óját, az öreg tudós Kanizsai Pálfi János ref. püspököt »némely fondorlók« izgatáKigyulnak szivünkben A vidám dalok, — Akkor is csak az ő Szent lelke ragyog! Dr. Liszkay Miklós. Alkonyomon. Istent imádtam és Hazát szerettem, Isten, Haza: két szent eszményi név! Nekik szolgálva: fiatal a lelkem Bár vállamon immár nyolcvanöt év. Mily földöntúli üdv ez, s; égi. Jóság, Melyből egy perc is örökkévalóság! Munkálkodásban szép volt ez az élet, Áldom a bölcsőt, amely ringatott. Az élet álom, a sírtól se félek, Mert álmom oda is követni fog. — Sírnál ne sírjon a szó: soha többé! Ajk vallja hittel: Istennél, örökké! 1925 .julius. Sántha Károly. örömmel közöljük agg költő-papunknak, aki október 22-én fogja Isten kegyelméből nyolcvanötödik életévét betölteni, ezen költeményét. Sántha Károly a budapesti theológián tanulótársa volt aminap elhunyt Csengey Gusztávnak s már akkor írtak verseket a Vasárnapi Újságba és Arany János Koszorújába.
