Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-07-26 / 29. szám
1925. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3. lyennek mi szeretnénk látni, hanem olyan, amilyen. Ezek a megállapítások vonatkoznak az emberek istenismeretére is. Ha figyelemmel kisérjük az emberek által kirajzolt istenarcképeket, akkor meg kell látnunk azt, hogy azok a vonások, amelyeket az emberi elme rajzolt bele ezen arcképekbe, vagyis e megismerési folyamatban az emberi személyből kiinduló visszaható összetevő erők az ember bűntudatából indulnak ki. Istennel kapcsolatban ugyanis minden ember érzi azt, hogy ő nem olyan, amilyennek Isten szeretné. Ez igy volt már a legrégibb ókorban és igy lesz a világ végéig. De az is úgy volt s úgy lesz mindig, hogy az ember el akarja rejteni, vagy legalább is kisebbíteni akarja a bűnét. Ez az ösztön rajzolta bele az ókori pogányság istenarcképébe a Visnu vonásokat. Ez ugyan ellentmondásnak látszik, de mai lelki világosságunk mellett meglátjuk ezen az arcképen a/ emberi kéznek a szentséget és igazságot le tompítani akaró retusálását. Bármennyire is villámokat szóró, bosszúálló, szigorú Ur ez az Isten, de leken verezhetö, mert a bűn elhagyása helyett megelégszik különböző adományokkal és áldozatokkal, tehát — bármilyen nagy anyagi értéket képviselnek is ezek az áldozatok — az emberi lélek megtérésénél mégis sokkal értéktelenebb s az ember által mindig szívesebben nyújtót» értékekkel. A modem pogányság Isten arcképén már teljesen el vannak tüntetve a szentség és igazság vonásai. A mai emberiség nagy részének, amelyik keresztyénnek vallja magát, de amelyiknél a keresztyénség nem élettartalom, kedvendisten- arcképe az öreg Élié, aki szerető szivével eltűri, hogy fiai megfertőzzék az Isten hajlékát s megbotránkoztató cselekedeteikkel mérhetetlen lelki kárt okozzanak a hívek közösségének s aki ahelyett, hogy erős kézzel megakadályozza az álnokságot, amelyet jól tudott, mint ahogy Isten azt megkívánta volna tőle, (I. Sámuel 3. 13.) csak szorgalmasan motyog nekik: »miért cselek esztek ilyen dolgot, ne tegyétek fiaim«. (I. Sám. 2. 23 -24.). Egy másik kedvenc istenarcképe a mai emberiségnek a gazdag király, aki egv fejedelmi gesztussal intézi el a haszontalan szolga hatalmas adósságát: elengedi néki. (Máté 18. 27.) Nem kell semmiféle magyarázat ahhoz, hogy mennyi ezen az istenarcképen az ember munj kája. Hiszen nagyon természetes, hogy az ember számára az volna a legkedvesebb, ha ilyen könnyen el lehetne intézni a bűnt. Amikor tehát az Istent meg akarjuk ismerni a maga valóságában, ki kell kapcsolnunk ezt a visszaható összetevőt s nem szabad arra gondolnunk, hogy a mi gondolkozás! berendezettségünknek, vagy érdekeinknek milyen Isten felelne meg s figyelmünket teljesen arra kell összpontosítani, hogy mit mond Isten önmagáról. Mert az Isten sem olyan, amilyennek szeretnénk, hanem olyan, amilyen. Isten kijelentette magát a teremtésben, a lelkiismeretben, Istenigéjében és kiváltképen Jézus Krisztusban. Nincs itt tér arra, hogy részletesen foglalkozzunk mindegükkel. Aki tárgyilagosan hallgatja Istennek önmagáról szóló kijelentéseit, kénytelen meglátni Isten arcán a bűnt nem tűrő szentségnek, az adományokkal le nem kenverezhetö igazságosságnak és a fegyelmező nevelőnek vonásait. Csak a legtökéletesebb kijelentés legtökéletesebb kiPetófi-nyomdokain haladt az ifjúság s lapot is szerkesztettek. Petőfi költeményeit betéve tudta, azonban Csokonai, Berzsenyi, Tóth Kálmán köteteit is sűrűn olvasgatta. Arany költészetét még csak Toldija révén ismeri, azonban mikor kívánságára 1860-ban Nagykörösre Íratja be édesapja; Arany leglelkesebb tanítványaival jut meleg barátságba, akik között órákat szentelhetett az időközben Pestre távozott Arany János költészetének tanulmányozására. A nagykőrösi rendkívüli mozgalmas iskolai esztendők és a szomorú emlékű Bach korszak tette termékennyé hazafias líráját. Ez a kor lelkesedésre tanította és gyűlöletre a zsarnokság ellen. A készülő emigráció lappangva terjedő híradásai még tovább szították a lelkesedést. Ily hangulat közepette Csengey érettségije után Irsán 1862. szept. 27-én, egy évvel a lengyel forradalom előtt megírta a Fogoly lengyelt. A lengyel forradalom kitörése után Pákh Albert szerkesztésében megjelenő Vasárnapi Újságban látott először napvilágot az eddig még ismeretlen nevű szerző költeménye. S alig pár nap múlva Csengey Gusztáv ünnepelt, a legnagyobbak között emlegetett költő lett s az egyszerre Parnasszusra emelkedett ifjú poétának versei már sűrűbben kezdtek megjelenni. Pesti theologus korában történt mindez s ugyanekkor első szerelmének elvesztése folytán szivében beállott keserű érzés a humor iránt tette fogékonnyá. Kiadta Babszem Jankó kalendáriumát. Ebből nőtt ki a Babszem Jankó élclap. Tanára Ballagj Mór ekkor a Házi kincstár vezetését bízza a szellemes ifjúra, majd He- ckenast Gusztáv a Gyermekbarát vezetésére kéri fel. Ez utóbbiban jelent meg első novellája: a Szivet szívért. Legszebb ciklusa, a Jozefin-ciiklus ebben az időben teremtődött meg. Ballagi Mór profesz- szorának leánya, Jozefin iránt érzett szerelméből fakadt ez az igazi, mély szerelmi költészetet tartalmazó ciklus. Ezt követte Fanny-ciklus,, amely első viszonzott szerelme, amiről még 17 év múltán is igen melegen emlékezik meg. . , A candidátusi vizsgálatot 1865-bén létévé,, egy évi ujságiráskodás után Jénába megy, jaHof lefordította a hires Bursch nótát, a Végzett diákok bucsudalát: Ballag már a véri diákot. Á.' kiegyezés után hazajőve Aszódon vállalt kise-
