Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-05-31 / 21. szám

*■ c/

Xi. évfolyam.

ALskOvC

1425. május 31.

21. sala.

Szerkesztiség: LÉBEN Y (Mason n.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konvant-épület. Kiadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG.

Alapította : DR. RlFFflY SÁNDOR püspök.

Előfizetési Ar negyedévenként 20 eznr K.

Si*rk«aztc*«rt Melót;

Egyes szám ára 3 ezer R.

Magjelenik hetenként egyszer, vasárnap.

NÉMETH KÁROLY esperes.

Hirdetési árak megegyezés szériát.

Vegyetek Szent Lelket!

Állítólag a világ a békességet szoruju- liozza De az a békesség, amely után u * világ« vágyik, nem Istennek békéje, s azért nem is lesz béke. Mert a világ szerint való béke az lenne, amikor mindenki kénye-kedve diktálására élvezhetné, ami jól esik. Istennek . akarata pedig az, bog}’ mindenek engedelmeskedjenek őneki, fis még ha a világ valamiképpen el tudna is jutni a féktelen önös- ség uralmához, Isten nem* engedi, hogy abban az állapotban megmaradjon. Isten küld embereket és létrehoz intézményeket, amelyek felveszik a bitnek szép harcát' a renyhe, vagy léha, vagy becstelen világgal és kényszerítik, hogy összemérje fegyverét Istennek lelki fegyvereivel. Egy ilyen harcoló, ébresztő, a világot a bűneiben elmerülni nem engedő intézmény a keresztyén egyház. Sokan szeretnének ennek az intézménynek valami narkotikumot beadni, hogy ne virrasszon, ne őrködjék, ne szóljon, ne cselekedjék. Ahol a keresztyén hit befészkeli magát az egyénnek, vagy a társadalomnak, vagy’ a nemzetnek életébe, ott megindul a harc. »Nem békességet hoztam, hanem fegy vert.« Hitünk erjedést visz az éleibe. A régiek kezdenek elmúlni, s kezd minden újjá lenni. A keresztyénség konzervativizmusa csak részben igaz, és inkább mondhatnánk azt, hogy a keresztyénség forradalmat visz a világba. Ezt olvasom a Magnificat-ban, Szűz Mária énekében: »Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel. Éhezőket töltött el javakkal és gazdagokat küldött el üresen.« Mikor a keresztyénség bevonult Efezusba, az ötvösök hamarosan rájöttek, hogy az ezüst Diána-szobrokban a forgalom megcsappant. Krisztusnak lelke változásokat hoz, elégedetlenséget teremt, régi utakat elzár, újakat nyit. Más szempontból nézi és Ítéli meg az embert, az életet és a társadalmat. Ami eddig jó volt, ma már rossz, amit eddig félvállról lehetett venni, most életbevágóan fontos. Kitűnik a nagyok tórpesége, az elteltek üressége, a gőgösek hitványsága s az éhesek joga.

A keresztyénség a szegények, az elnyomottak, a kifosztottak leghatalmasabb támasza és legbiztosabb reménye. Pedig nem iia^iszTcvs" gyón bízik meg az emberben. Amikor em 1 Veri^ ***£ukus jogokat hall emlegetni, nem felejti el, hogy minden ember bűnös. »Elveszett és elkárho- zott ember«, azt mondja Luther: xnyomorult ember-, azt mondja Szent Pál. Az Egyháznak dogmái és a rábízott szentségek egyformán azt hirdetik, hogy’ a magára hagyatott ember tehetetlenül ki van szolgáltatva az ördögnek, a halálnak és a pokolnak. Sokan azt hiszik, hogy a reformáció ebben a tekintetben bizonyos »javulást« hozott. Avval a bizonyos lelkiismereti szabadsággal, avval a sokat emlegetett »hivő egyéniséggel az emberi méltóságot kiemelte addigi szolgasorsából. Nos, Luther tanításában nem igen lehet észrevenni azt, hogy az ember a maga erejéből valami sokra tudná vinni. S én legalább nem vagyok annyira protestáns, hogy minden ellen protesláljak, ami a reformáció előtti időkből való, tiltakozzam valami ellen csak azért, mert á római katholikus egyház tanítja. Ennél sokkal jobb katholi- kusnak tudom magamat. Ha olvasom Luther theológiájának szive-lclkét, a második hitágazat magyarázatát, amint az a Kiskátéban foglaltatik, úgy találom, hogy* az emberi méltóság vagy Istentől adatik, vagy nincs sehol. S erre tanít az élet is.

Sokan azt szeretnék, ha az egyház engedne merev álláspontjából, ne követelné a naponta való meghalást a bűnnek, ne kívánná az indulatok fegyelmezését, kormányozná valamivel lazább gyeplőkkel az emI