Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-24 / 20. szám
^ÍÁ f 1 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. nak. Semmi mást. Ez sok mindenre lehet jó, de civilizációnkat megmenteni nem fogja. Mi most ott tartunk, ahol a római birodalom a keresztyénség első századában. A római birodalom a görög kultúrának volt a letéteményese és fegyverhordozója, miként a mienk a keresztyén kultúrának. S a római birodalom éppen úgy elszakadt minden igazi vallásos alaptól, mint a mostani európai modern civilizáció a keresztyén vallási alaptól. A római birodalomban is nagy volt az anyagi és értelmi kultúra, úgy, mint ma nálunk. Azonban ezt az uralkodó civilizációt gyűlölték az alattvalók. S a birodalom megbukott, mert az augurok egymásra nevettek, s mert attól a kultúrától a gazdag s előkelő római csömört kapott, a rabszolga pedig ökölbe szorította a kezét. Megdöntötte az életundor és a gyűlölet. A birodalom büszke fővárosa: Róma — a nagy Babilon, a föld utálatosságainak anyja. S a jelszó: fussatok ki belőle. Meneküljetek a birodalomtól Álljatok félre, ti is, akik megundorodtatok, ti is, akik meggyü- löltéteik. S félre állt a római patrícius, félre állt a'kikötői zsákhordó, s Róma ledőlt. A keresztyénség negyedik századában a Nilus által megtermékenyitett egyiptomi síkságon ékkő gyanánt ragyogott a hellenista művészet, tudomány és életművészet metropolisa: Alexandria. S a zengő várostól messze, a sivatagban, melyet az afrikai nap verője tett meddővé, sarjadt ki és nőtt fel az uj hatalom mezítelen és ápolatlan testű, böjtölésben kiszáradt remeték lángoló szivében, akiket az uj világ urává tett a hitük. n székesfehérvári Evangélikus Nőegylet jubileuma. 1875. május első vasárnapján volt a székesfehérvári Nőegylet végérvényes megalakulása s f. évi májusának első vasárnapján ünnepelhette a gyülekezettel együtt ölvén éves jubileumát. Múltja és jelene egyformán jogot adott erre az ünneplésre, sőt arra hogy ez alkalomból szélesebb körök figyelmét is magára vonja. Kevés nőegylete van ma még ennei< az országnak, amely ötven éves múltra tekinthet vissza s ha valaki megírja valamikor az evangélikus nőegyletek krónikáját, akikor Budapest és Pápa után Székesfehérvárnál kell majd mihamar megái lania. Sajátságos e nő egyletnél az is, hogy mig másutt a nagy gyülekezetnek duzzadó ereje késztetett a női munka szervezésére, addig az alig pár évvel azelőtt anyásodó székesfehérvári egyházban a*gyülekezet szegénysége és gyengesége kényszeritett a nők segédcsapatának igénybevételére. Nevezetes a fehérvári nőegyletnél az is, hogy mig az akkoriban alakult nőegyletekben, vagy mindjárt kezdettől, vagy pedig lassacskán az általános humanisztiEgyházvédelem. Alig jelent meg e lapok hasábjain Zsinatra készülés cim alatt a zsinat elé kerülő törvényjavaslat, két helyen is szóvá tették annak az iskolai részében kifejezésre jutó, nagyon is indokolt, tervbe vett rendelkezéseit. Részletesen foglalkozik a javaslat e részével egyetlen jogakadémiánk tanári kara s épen csak ismerteti rövid pár sorban a ref. egyház egyik igen elterjedt lapja. A jogakadémia tanári karának »kritikai megönként lemondok — eibocsátandók. A »kritikai megjegyzés« szerint »az itt tervbe vett intézkedések szöges ellentétben állanak az »apellatio tamquam ab abusu« elvével, nem különben az 1868: Lili. 12. §. és az 1894: XXXII. 1—4. §-aival, úgyszintén az 1894: XXXI. t. c. szellemével«. Nem tudom elfeledni, minő kárörön^nel hivták fel a figyelmemet erre a megjegyzésre s bevallom pirulva hallgattam, mikor ismertették előttem ezt a lesújtó kritikát az egyház egyik tervezett védelmi intézkedése fölött. Annyira jegyzéseit« egész terjedelmében közli a M i s- gyönyörűségünk a jcgakadémia, s annyira ör kolci Jogászélet februári száma. Nem lonr~egész“tefJédetmében ismertetni a jórészben helyes megjegyzéseket, csupán annak d) pontjával kívánok foglalkozni, mely a javaslat 38. §-át igyekszik lehetetlennek beállítani. Ez a §. azt teszi kötelezővé, hogy a tanerők csak evangélikus, vagy református egyénnel léphetnek házasságra, s kötelesek házasságukat egy- házilag megáldatni, gyermekeiket az evang. vallásban nevelni a törvényes formák betartásával, s akik ezen rendelkezés ellen vétenek, fegyelmi eljárás mellőzésével állásukból — mint vendetes irodalmi megnyilatkozásait olvashattuk az utóbbi időben, s olyan kiválóságokat látunk ott, akiktől elvárhatjuk az ősi eperjesi kollégium e nagymultu intézetének a régi, nemes hagyományainak felélesztését és további fejlesztését. Abban a harcban pedig, amelyet egyházunk jelenleg viv a vele ellentétes vüágnéze- tekkel, nem akarjuk nélkülözni a mi jogaikadé- miánkat, sőt ott szeretnénk látni az egyházvédelem frontjának az élén, ahol tudományos felkészültségüknél és egyházszeretetüknél fogva méltó helyük van.
