Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-24 / 20. szám
1925. 3. EVANGÉLIKUSOK LAPJA kus jótékonyság1 lett uralkodóvá, addig a nőegylet már csak azért is, mert a gyülekezet fen- maradásának gondját is kellett hordoznia, gyülekezeti s belmissziói jelleget viselt fóképen. Az öt évtized alatt érvényesültek ugyan olyan befolyások, melyek a nőegyletet ebből az irányból némileg kitéríthették, de a félszázados krónika legdrágább bizonyságtétele az, hogy akkor volt a nőegylet virágzásban, amikor a lelki oldal juthatott benne jobban érvényre. Sajátságos megfigyelni még azt is, hogy ez a nóegylet milyen fogékony volt mindazon mozgalmakkal szemben, melyek a múlt század vége óta mint határozottabb lelki megmozdulások, valahol az országban jelentkeztek. A biblia használata, a vasárnaponként tartott összejövetelek, személyes munka, a városnak látogatási körzetekre való felosztása, a csupán anyagias, humanisztikus cél ellen való tiltakozás már a század elején olyan tünetek a nóegylet krónikájában, amilyennel kevés nóegylet dicsekedhetik még évtizedekkel később is, de amelyek mindjobban nélkülözhetetlenné válnak, ha gyülekezeti nóegyleteink hivatásuk felismerése elöl elzárkózni nem akarnak. A jubileumi ünneplés május 3-án hálaadó istentisztelettel vetie kezdetét, melyen Gáncs Aladár lelkész János 12, 3. alapján beszélt arról, hogy mit vár Jézus egy nöegylettöl. Isten- tisztelet után díszközgyűlés volt, melyen Giffing A kar és annak egyes tagjai iránt érzett nagyrabecsülésemnél fogva nehéz kritizálnom a kritikai megjegyzéseket, de egyházam szere- tete mindenek felett való. A javaslat tervbe vett rendelkezése nagyon helyes, korszerű és annak törvénnyé emelkedése föltétlenül keresztülviendő és végrehajtandó. Akik az egyház munkaterületén egész szívvel buzgólkodnak, azoktól elvárható, hogy lelkületűkben és családi körükben bizonyítsák be egyházuk világnézetének mindenek fölé való emelését. Az elmúlt hetekben volt alkalmunk egy széles látókörű püspökünk ajkairól hallani azt, hogy jelen állapotunk szomorú tüneteiben milyen nagy részük van iskoláink szintelenségé- nek s tanerőink (tisztelet az örvendetes kivételeknek!) egyháziatlanságának. Nem fordított elég gondot az egyházi hatoság a tanerőkre s ennek folytán lehet olyan középiskolánk, ahol az igazgató nem evangélikus, sót olyan is, ahol a középiskolai tanárok szolgálati viszonyait illető szabályrendelet 25. és 26. §. nincs teljesen végrehajtva (1913. évi egyet. jkv. 80. oldal.) s ahol a tanárok feleségei alig egyharmad részben evangélikusok. Nagyon itt az ideje, hogy teljes Edéné, a nőegyletnek 41 év óta tagja s 24 év óta elnöke üdvözölte az ünneplőket, köztük két városi nóegylet küldöttségét, vázolta a jubileum történetét és átadta az egyesület által jubileumi emlékül beszerzett keresztelő kannát, továbbá a tiz darab jubileumi énekes könyvet s bejelentette, hogy a persely jövödclemböl egy theologus segélyezésére alkalmas pályadij- jal óhajt a nőegylet még egy jubileumi ténykedést végezni. Gáncs Aladár lelkész megírásában hallhatta ezután az ünneplő közönség az ötvenéves nóegylet történetét négy korszakban. A krónika egyik fötanulsága az volt, hogy vannak gyülekezetek, melyeknek különöskép létfeltételük, hogy missziói gyülekezetek legyenek s hogy a székesfehérvári gyülekezet kezdettől fogva erre volt predesztinálva. A díszközgyűlés ünnepi határozatában hálásan emlékezett meg a nóegylet minden munkásáról, fókép az alapító Németh Károly, majd 1877-től fogva mesteri Gáncs Jenő lelkészről, ki 39 évig volt a nóegylet hűséges gondozója. Az élők közül elnöknőjén kívül, üdvözölte k!ü- lönöskép özv. Mirth Ferencné szül. Marossy Zsuzsanna úrnőt, mint aki az egyesületnek kezdettől fogva egyik legtevékenyebb tagja volt s aki a jubileum méltó előkészítésében legtöbbet fáradozott. Az ünnepi határozat üdvözlettel fordult egyházunk főhatóságaihoz és áldást kívánt az összes evangélikus nőegvletek re. Kiferendet teremtsen az egyházi hatóság. A Kálvinista Szemle nem olyan régen emelte fel szavát egy olyan fógimn. igazgató megválasztása ellen, akinek a felesége nem volt protestáns és teljes sikerrel. Az egyházvédelem nem nagy tervek kigondolásában áll, hanem apró tégláknak a maguk helyére illesztésében. A tanerők az egyház épületében nem is téglák, de szegletkövek. Vigyázzunk e szegletkövekre! A tervbe vett rendelkezések egyébként nem is újak elvi szempontból a magyar egyházi törvényhozásban. A ref. egyház 1907-ben szentesitett törvényei az I. 131., 143., VI. 23., 75., 110. §. ugyanazon elvi álláspontot juttatják kifejezésre, mint a mi javaslatunk. Nem alkottunk egészen újat s engedtük, hogy megelőzzenek minket ilyen életrevaló intézkedésekkel. Vonjuk le és értékesítsük a mi javunkra a tanulságaikat és ismerjük el testvéri örömmel, hogy jobban megőrizték bizonyára fenti intézkedéseikkel is iskoláik egyházi jellegét, mint a mieink, amelyek tudomány és pedagógia tekintetében lehetnek kiválók, de egyházias szellemük (tisztelet a kivételnek!) nem áll azon a fokon, ahol azelőtt állott s ahol állania kellene. Gyá-
