Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-17 / 19. szám
6. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. zet vallásos életének fészke. Szenteljünk több figyelmet azoknak a forrásoknak, amelyekből nemzeti életünknek folyama ered. Ezen a téren nagy mulasztások terhelnek bennünket. Sokszorosan tapasztalhatjuk, hogy u. n. jó keresztyén emberek családi otthonának légköre semmiben sem különbözik az Egyház iránt közönyös, vagy attól elhidegült embereknek otthonától. Nem vehető észre különbség erkölcsi fogalmaikban sem, amelyek alapján foglalkozásukat űzik. Ennek következtében csökken a Krisztus nyájának befolyása a kívülállókra, akik még jobban elidegenednek az Egyháztól és a vallástól. Ebben rejlik az Egyház sok kudarcának oka. Amíg a keresztyén ember egész életével, magaviseletével, cselekedeteivel nem lesz egy élő prédikáció, addig az Egyháznak akciói csak fele eredményeket érhetnek el. Az egyéni és családi életnek forrásait kell megtisztítani, akkor lesz a belőlük összetevődő folyam is tiszta. * A német Reichstag kétszáz milliárd koronát szavazott meg a nem állami szer eteti ntéz- mények támogatására. Ezen intézmények közül legismertebb a Bodelschwingh által alapított Bethel. A szociálisták és kommunisták ellene szavaztak a javaslatnak az intézmények keresztyén vezetése miatt, de kisebbségben maradtak. A háború és a márka leromlása ezeket az intézeteket nagy adósságokkal terhelte meg. Negyvenezer kiképzett diakónus és diakonissza végzi a keresztyén könyörület munkáját igen csekély vagy semmi fizetésért, csak Krisztus szeretetétől indíttatva. * Aki egynémely körökben tapsokat óhajt aratni, az igen diplomatikusan jár el, ha »élő kereszíyénséget« hangoztat és hozzáteszi: »félre a dogmatikus keresztyénséggel!« Hát hiszen azt mindenki tudja, hogy a tan élet nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. Bebizonyult ez az írástudók és farizeusok esetében, megbizonyosodott mindazoknak a doktrinéreknek esetében, akik szőrszálhasogatásokba bocsátkoztak bizonyos kedvenc dogmákat illetőleg, amelyek az élettel csak távoli vonatkozásban állnak. De honnan van ez a nagy ellenszenv a dogmák iránt? A keresztyénség egy nagy tényen alapul. Ennek a ténynek* középpontja egy személyes élet. Az evangéliomok veleje ennek a ténynek és az emberi életre való jelentőségének hirdetése. Urunk azt parancsolja, hogy ezt a tényt tanítsuk és hirdessük az egész világon. De lehet-e valamit tanítani, ami nem tan? Érthetetlen azoknak a professzoroknak a viselkedése és gondolkodása, akik tanítanak a tanok ellen. Elképzelhető-e keresztyén élet azok nélkül a tények nélkül, amelyek az evangéliom magvát alkotják? Az evangéliom nem az a puhány, aminek némelyek tartják. Az evangéliomnak van gerince, amely egységben és összefüggésben tartja a világ legnagyszerűbb tény- és tanrendszerének testét. Igen felületes gondolkodásra vall azt emlegetni: »én nem törődöm a tannal; előttem fő az élet«. Egynémely körökben növekvő ellenszenv nyilvánul meg az ellen a tan ellen, amely a reformációnak életet adott, s amely megformu- lázva a »hit által való megigazulás« tanának neveztetik. Pedig ez a dogma fejezi ki röviden mindazt a gazdag és ingyen kegyelmet, amely bennünket a Jézus Krisztusban való hit által üdvözít. Nincs már szükségünk erre a dogmára? Nem ez-e az evangéliomnak lényege? Eljuthatunk-e más utón a szellemi életre és az üdvösségre? Ha igen, melyik ez az uj ut? Ha megmondjátok az uj utat, már uj dogmát is állítottatok fel. Ebből a dilemmából nem lehet szabadulni. A keresztyénnek élete abból női ki, hogy mit hisz Krisztusról és az általa hozott üdvösségről. Tudni azt, hogy mit higyjünk éppen olyan szükséges, mint birni azzal a hittel, amely az életet és üdvösséget megragadja. Krisztus egyháza Európában. »Az európai egyházak segélyezésének központi irodája« (Central Bureau for Relief of the European Churches), amelynek amerikai cime 287 Fourth Avenue, Néw-York City, dr. Stewart György tollából a fenti cimen egy füzetet bocsátott ki, amely tanulságos olvasmány reánk nézve is, akik az európai egyházak sorsában osztozunk Dr.( Stewart azt mondja, hogy »Európának legalább is tizennégy országában a protestantizmus valósággal életért harcol«. Különösen a legyőzött országokban a »hihetetlen szenvedések és áldozatok következtében« beállott csüggedés sötét árnyékot veteti Krisztus egyházára. A felszított gyűlölet mellett felemelte fejét a telhetetlenségnek és kapzsiságnak undok szörnyetege, amint az különösen a háborús gazdagokban jelentkezik. A saját testvérük húsán hizó vámpírok osztálya kicsiny, de sajnos azt a benyomást kelti a külföldön, hogy az egész ország bőségben úszik. Tekintet nélkül arra, hogy mi módon, lehetett volna megakadályozni a háborút, vagy ki okozta azt, az Egyháznak a háborút mint befejezett tényt kell tekintenie és megtenni mindent, ami hatalmában áll, hogy a kárt jóvátegye. Dr. Stewart a társadalmi és gazdasági rend négy nagyobb zavaró eleméről szól. Az első a középosztálynak elszegényedése; második az osztályharc, amely Európában ma élesebb, mint bármikor; harmadik a nemzetközi feszültség; negyedik a békekötés feltételei által szült elkeseredés. Beszél azután az európai protestantizmusnak n}£olc csapásáról. Az első a szekularizáció; amit azelőtt
