Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-17 / 7. szám
1924 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 6 Finn or szágb an Lapunk olvasói eddig csak annyit tudnak, hogy dr. Raffay Sándor püspök és kíséretében e sorok Írója jan. 2-án útra keltek Finnországba és jan. 27-én hazaérkeztek. Addig is mig megindulhat ennek a nagyjelentőségű útnak részletes irodalmi földolgozása, adjon legalább egy krónika- szerű beszámoló tájékoztatást a történtekröi- Legyen ez mintegy tartalomjegyzéke annak, ami majd részint e lap hasábjain, részint máshol a közel jövőben meg fog jelenni. Hogy* dr. Raffay Sándor meglátogassa a finn evangélikus egyházat, ez a finn Manchester, Tampere melegszívű, széles látókörű püspökének, dr. J&akko Gummerusnak volt a merész eszméje. íme, ez is egyik gyümölcse azoknak az annyi személyes áldozatot követelő külföldi kapcsolatnak, amelyeket dr. Raffay Sándor évek óta szívós kitartással ápol. Gummerus püspök tudta, hogy' kit hiv a tél kellős közepén Finnországba. Tudta, hogy az nem fog visszariadni a fáradságos attól, amely a hó és jégtakarta észak felé vezet. A meghívásra a közvetlen alkalmat az a nagy egyházi konferencia adta, amely ez alkalommal Giunmerus székhe lyén Tamperében gytih össze. Január 2-án indultunk és utunk célja egyelőre Stettin volt, ahonnan 5-én indult az Oihonna, egy najád nevét viselő finn hajó Helsinkibe. Hogy mi vár reánk az utón, azt már sejthettük akkor, amikor a hajónak órákig kellett küzdenie a jéggel, mig kijuthatott a tengerre. A leggyötrel- meeebb a tengeri utazás harmadik napja volt. amikor a finn öbölben vad hóvihar tombolt. Mindent feledtünk azonban, amikor Isten kegyelméből partra szállhatunk és Pesonen Mátyás a helsinkii iskolák felügyelője, a nagytekintélyű finn pietista mozgalom együk vezére magyarul üdvözölt. Rövid éjszakai pihenő után másnap Helsinkiből Tamperébe indultunk, ahova félnapi utazás után értünk elA nagy egyházi konferencia egymaga jókora terjedelmű cikket követelhet a maga számára. Most legyen elég annyi, hogy adminisztra- tiv kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozott. A mi finn testvéreink — sok komoly dolguk lévén — ezeket nagyon kurtán intézik el. Itt ezen a konferencián az a nagy' kérdés foglalkoztatta őket, hogy az evangéliumot mikép lehet a legjobban eljuttatni az egyes emberhez. Az intelligencia, a munkásság lelki szükségletei épen úgy szóba kerültek, mint a szerecsenéi, kínaié és japánéi, akiknek a finn misszionáriusok Dél-Afrikában, Kínában és Japánban hirdetik az evangéliumot. Az egész konferenciára rányomta különben bélyegét az a történelmi fontosságú tény, hogy első ízben volt jelen a magyar tostvémép egy püspöke. Különösen akkor jutott ez természetesen kifejezésre, amikor az üdvözlés és búcsúzáé szavai hangzottak el. Raffay püspök több ízben beszélt és tolmácsa Wainio prépost, volt, aki magyar írók müveiből már egy egész kis könyvtárra valót fordított és — mondhatjuk — tökéletesen beszél magyarul. E sorok Írója a konferencia végén finn beszédben köszönte meg a szives meghívást és szeretetteljes fogadtatást Január 10-én este tovább mentünk még északabbra. Utazásunk célja Nurmo volt, ahol Jaskari parasztképviselő házában résztvetttink és beszéltünk a pieMsták, az „ébresztők“ összejövetelén s álmélkodva tapasztaltuk meg, hogy' milyen öskeresztvén erő lobog ebben az egész finn egyházi életet uraló mozgalomban. Másnap, január J12-én Hmajokiban voltunk, ahol dr. Wirkkunen, az ottani lelkész, a parlament elnökének voltunk vendégei és meglátogattuk az ottani népfőiskolát. Természetesen itten is tartottunk előadásokat- A 18-ára virradó éjszakán viszsatértünk Helsinkibe. A vasárnapot és hétfőt Helsinkiben töltöttük. A minden órát kihasználó programmból csak néhány pontot említhetek. Lélekemelő volt az istentisztelet a nikolai templomban, a nagy Engol építésznek ebben a monumentális alkotásában. A sokezer főnyi gyülekezet méh' áhítattal hallgatta beszédeinket. A püspök itt is magyarul beszélt és tolmácsa Schnitt Emil egyet, tanár volt. Hétfőn meleg szeretettel a köztársasági elnök és felesége fo gadtak bennünket. Este, a finn egyháztörténeti társaság ülésén a püspök a magyar reformációról tartott német nyelven előadást. 18-án este újra vonatra ültünk és 15 órás ut után Knopióba értünk, ahol a székesegyházban megint hatalmas gvülekezet hallgatta beszédein kot. Ezen az utón kisérőnk Tunkelo iskolai tanácsos volt, aki nem tud ugyan magyarul, de aki lelkes szivének teljes szeretőiével szereti a magyart, Knopióból — még iobban kelet felé — Sa- vonlinnába mentünk. Oolliander püspök székhelyére. ahol a gimnázium dísztermében gvült össze meghallgatásunkra lelkes hallgatóság. Mig a püspök ur Savonlinnábqn a finn egyházi közigazgatásba nyert betekintést, én — egy éjszakát rááldozva — Sortava Iá hn rándultam át, a Ladoga-tó partiára. ahol Anmisnlo prépost hatalmas belmisz szí ói alkotásait néztem meg. A Viipuriha, a nagy kikötővárosba vivő vonalon találkoztam újra püspökünkkel. Viipuri székesegvházában megint tekintélyes gyülekezethez szólhattunk. 14-én újra Helsinkiben voltunk. Az utolsó napokra annyi látogatás, meghivás. annyi intézmény megtekintése, amennyi előadás torlódott össze, hogy szinte lehetetlennek látszott mindennek elvégezése. Csak a legfontosabb előadásokat említem meg. Vasárnap a püspök ur a tetlement- ben a magyar munkásságról, én az ifjúsági egyesületben a magyar belmissziói mozgalmakról tartottam előadást, Nagyfontosságu volt püspökünknek az a két előadása, amelyeket 21-én és 22-én az egyetemen tartott. Az egyik a magyar protestantizmusnak a magyar kultúrára tett hatásáról, a másik az egyház és állam közötti viszonyainak Magyarországon való újabb módosításairól szólt
