Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-17 / 7. szám
6 EVANGÉLIKUSOK LAPJA Előkelő közönség volt mindkét Ízben a hallgatóság. 23-án hajóra szálltunk Reval felé — ez volt az utolsó hajó, amely nekivágott a befagyott s a nagy, egyre fokozódó hidegben, egyre jobban befagyó tengernek, hogy a szó szoros értelmében, hetedhét országon, közt, tett- stb. országokon átvergődve január 27-én hazaérkezzünk. Kemény munkának a hetei voltak mögöttünk. Nemcsak az volt munka, amikor a szószék, a kathedra nagy alkalmait kellett egyházunk és nemzetünk javára bölcsen felhasználnunk, hanem munka, felelősségtelejes munka volt, még a fehér asztal mellett való társalgás is- Néha a kérdések egész raja zudult ilyenkor felénk és mert az őszinte szeretet érdeklődése kérdezősködött kíváncsian, felelni kellett kimerítően. S nehéz munka volt az is appercipiálni annak a csodálatos, az evangélium kultúrája által megnemesitett világnak érdekesebbnél érdekesebb benyomásait. De azt tartjuk, hogy az ut minden áldozatra érdemes volt. Történelmi jelentősége van annak, hogy létrejött a kapcsolat a finn és a magyar lutheránia között. Eddig csak a mi finn-ugor nyel- vésezink jártak ki az ezer tó országába s utukat nagyon eredményesnek tartották, ha két-három újabb szóról megállapithatták, hogy egyezik a két nyelvben. Nekünk azonban ennél sokkal többre van szükségünk. Arra, hogy a finn, ez az evangéliummal telített lélek elmondja nekünk is a maga súlyos mondanivalóját és riasszon, ébresszen vigasztaljon és fölemeljen! Köszönet Gunnerus püspöknek és a többi finn testvéreknek a szeretetteljes meghívásért! Köszönet dr. Raffay Sándor püspöknek, hogy a felénk nyújtott jobbot megragadta! Bizonyos, hogy az evangélium ura erre a kézszóritásra áldását fogja adni! Báró Podmaniczky Pál. »■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Petőfi aszódi ifjúsága Irta és az Ev. Tanítók Országos Egyesületének Aszódon 1924 május 6-án tartott gyűlésén felolvasta: Dr. Osváth Gedeon. Petőfi aszódi tanulói évei a leki fejlődésnek, az egyéniség kialakulásának oly határozott vonásait tüntetik föl, hogy azok alapján az ő 13—16 éves életkorát kivételesen bár, de teljes joggal — ifjúsága kezdő idejének tekinthetjük. Ezt az eltérést más hasonló korú egyéniség lassúbb fejlődését tisztán az életkörülményekkel nem magyarázhatjuk meg teljesen: Aligha tévedünk, ha- azt mondjuk, hogy a teremtés titka ez; az isteni terv, melynek az ember által kell megvalósulnia. A külső hatások e fejlődést hátráltatják vagy siettetik, de a lélek belső hajtóerejét végérvényesen le nem köthétik. Petrovics Sándor a szárszentlőrinei, a pesti evangélikus és a pesti piarista gimnáziumok vándordiákja mikor az aszódi gimnázium másodéves grammatistái között helyet foglal, testi mivoltával, lelki szervezetével sem árulja el még. hogy ő egy és háromnegyed évvel idősebb osztálytársainál. A vézna, nyurga termetű diáknak inkább nagy égő, sötét szeme beszél, 1924 mint az ajaka. Nem közlékeny, elrévedező, magának élő tanuló, aki meglapulva hallgat, szemlélődve figyel társai közt. Az iskoláról-iskolára hányódás még elemi iskoláztatása idejéből úgy megviselte, hogy a reakció törvényszerű erejénél fogva itt piheni ki magát. Ennek a csöndes, áldásos pihenésnek az alkalmát nyújtja első sorban Aszód Petőfinek, ahol mintegy második otthonra is talál. Hiszen itt volt mészáros már a nagyatyja, Petrovics Tamás is; édesatyja meg az esküvőjét is itt tartotta az édesanyjával. Az egész vidék, a szelíd lejtőjű hegyek, az alattuk szendergő völgy, a változásaiban is egyugyanazon égbolt, mintha régi ismerősei volnának, akik mosolyukkal, simogatásukkal biztatják, lelkesítik. A testnek épugy mint a léleknek is szüksége van a neki megfelelő táplálékra, hogy gyarapodhassék. Petrovics Sándor ebből a szempontból tekintve is a legjobb helyre jutott, mikor Neumann Frigyesnéhez, egy kelmefestő jóságos özvegyéhez került szállásra és ellátásra, kinek asztalánál a hánytivetett életű diáknak nem kisebb ember az étkezőtársa, mint maga Koren István, a latin iskola professzora. Ez az asztaltársi viszony közöttük még szorosabbá vált, mikor egy év múltán a professzor közös kosztadónőjük leányát, Juliannát nőül veszi s igy a tanítvány a professzor kosztosa lesz. Ettől kezdve a testi és szellemi táplálékot nagytekintélvü, félelmetesen szigora hirü tanárától nyeri, aki múltjával és jelenével eleven serkentés a folytonos munkára és a tiszta erkölcsi életre. Koren István múltja a tanulás, a nagvratörŐ «i. ' amely csalódik. Jelene a megalkuvást nem tűrő Kui/cieségteliefcités. Ugv volt, hogy lelkésszé avatása után küTföldi tanulmányútra megy az egyházi és világi hatóságok egyhangú ajánlására; de a szép terv megakad Bécsben. Még szerencse, hogy Osztro- lukára juthat nevelőnek az Osztroluczkv családhoz, ahol a hatalmas könyvtár pótolja a tanulmánvutat s mig ott Géza urfit tanitja, a tudomány minden ágában kész tudóssá neveli önmagát. Az önművelés nagy áldáisa ez, melyet hasonló módon Petrovics Sándor is megszerezhet magának, ha akarni tud. Akaraterőt meg épen tanulhat a professzortól, aki harmincéves akkor, testi és szellemi ereje teljében; a mindennel birkózni tudó erő egyedül ő maga; ő intézi az ötosztályos latin iskola minden ügyét- baiát: gondnok, igazgató, tanári kar egvszemélyben; a. kötelességteljesitésben megalkuvást nem ismer sem önmagával, sem másokkal szemben; Ítéletében könyörtelenül megfelebbezhetetlen. Nem lehetett természetbúvár. hires tudós, de azt a feladatot, aminek végzésére elhivatott, hűségesen elvégzi még a templom szószékén iis, hol minden negyedik vasárnapon ur- vacsoraosztás alkalmával pedig minden alkalommal magyarul, németül vagy tótul prédikál a nagy min- denség Urának dicsőségéről. Nagyszerű eleven példa az előtt, aki akar valami lenni. Petrovics Sándor naponta szem- és fültanuja ennek az életnek. Lelkében megmozdul az kara erő s munkálkodni kezd. (Fc-.vt. >v.) Spexlalltások: fo.-v-- fogtömés, fogtigztit&fa «colrasóinnk % er-<> i. ,ay. Intézet nyitva : 9 C Mi 7-íg, vasár- és tamspnap 9 o -itól 18-ig Dent**!* FENYVESI MENYHÉRT IX., Ráday-n. 5. Calvi» ' r.
