Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-09 / 10. szám
4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 Akire érdemes emlékeznünk Megint kevesebb lett eggyel azoknak a száma, kik a nevelés, mondhatnám népnevelés, sőt: nemzetnevelés fárasztó munkájában találták meg a maguk életének fogyón yörüségét ... A Pósch Károlyok a gyermeket, akiket reájuk bíznak nemcsak a magas és bölcs pedagógia elvei szerint nevelik, hanem mindenek felett a legmagasz- tosabb szeretet jegyében. A Pósch Károlyok e két kövt* telményt oly pompás összhangba tudják hozni, hogy a kezük alól kikerült drága kincsek valóban is koldusok lesznek: Isten és az emberek előtt... Pósch Károlytól halottam egy alkalommal, hogy a hazának és egyháznak tetőtől talpig igaz és nemes emberekre van szüksége. Nevelésnél jól jegyezzük meg: szív és jellemképzés a fődolog. Ez egyszerű igazságból a nagy- tudósok is sokat tanulhatnak! Különös, amint leírtam Pósch Károly nevét, kiesett a toll a kezemből... Erősen gondoltam Reá. Febr. 26-iki estélyemről, amikor menni készült, a fürgelábu igriceim kezébe nyomtak egy újabb meghívót márc, 2-ára, vallásos estély után szeretetvendégség. Én vagyok a legöregebb .igric, elmegyek, okvetlenül elmegyek erre a farsangi mulatságra, mert „én ottan mókázni akarok!“ mondotta. 28-án már halott volt, márc. 1-én fagyos földben elhantolva. Nekem nem volt kedvem márc. 2-án, hiányzott mellőlem az igaz ember, a fiatatlság hűséges barátja. mehetett oda, ahol várta a párja, a nagyobb folyó, a halacskákat pedig“ azért, mert senkisem tiltotta meg' nekik, hogy boldogok legyenek, hogy szerethessék egymást. Néztük a malmot, néztük egymás szemének mélységét.-— Ha te lennél itt a molnárlegény!... — mondta ő. — Ha lennél itt a molnárleány!... — mondtam én. S ajkamon dal fakadt: Megőrölném hófehérre búzátok — süthetnél az esküvőnkre kalácsot... Dal fakadt akkor — bus sóhaj kelt most, amint fáradt léptekkel fölértem' a dombtetőre s elém állt a város sok-tornyos- vázlatképe. Lázakemósztette szivem zakatolni kezdett. Megálltam. Kardomra támaszkodtam. Tekintetem beszaladt az utca torkán át a Vásártér négyszögébe és simogatóan szerződött egy kis földszintes fehér házikóra. Négy ablak sugározta vissza szemem megtört^ révedező fényét, s úgy tetszett, kinyílik az egyik, a legkedvesebb és fehér ruhában, a virágos vázák közt meg'jelenik ö, a mirtuszko- szorus Május ... Álltam. Ajkiam megnyílt, szemem félig lecsukódott. Kitörtem a karom, mint aki gyönyörűséges álmokat lát. Aki ismerte Pósch Károlyt és ismeri a magyar nyelv bűbájos szavait, nem fogja különösnek találni megálla pitá,sómat: Pósch Károlynak mókázás volt az életfelfogása. És csodálatos dolgokat tudott az életfelfogással produkálni úgy a nagyok, mint a kicsinyek között. Irodalmi munkássága Répcelakon, Grinádon, Pozsonyban, Budapesten széles barázdákba lettek elhintve; szerkesztett naptárakat, gazdasági folyóiratokat, kitünően ismerte a szőlő betegségeit, a gyümölcs, gombák felismerésében páratlan volt, az „Iskola Urániá“-jával nagy nevet szev zett magának. Állandóan rendezett estélyeket, mese- délutánjai, miket a Vígszínházban, a Népoperában rendezett hosszú időkig, utolérhetetlenek lesznek. Jelen év elején jelent meg „Utam a gólyafészek körül“ cimü érdekes könyvecskéje, mely magasabb körök érdeklődését is felkeltette. Nagyon sokat lehetne róla irni és mondani. Igric estélyeimen ismertem öt meg, ha hirtelen szükség volt valakire, már ment is a pódiumra: előadás, szavalat, mese, komoly, vig, mindegy volt neld. Tervezgettük: sok helyre kell még elmenni!... lelkesíteni... De már végleg elhagyott. Az örkkévalóságban találta meg a maga bizonyos, minden jutalomra méltó körét: a néptanítók lelki rétegét! Én hiszem, hogy a jóságos Isten, üdvözítőnk tanítása szerint ezeket a legmagasztosabb dicsőségben részesíti, mert nem csak eggyel tesznek jót.. az ő kicsinyei iközül. Hiszem, mert közöttünk van az én jó édesapám is, aki elsőbben másokat nevelt Isten dicsőségére — 40 esztendőkön át s azután minket nyolcunkat, akiket árváknak hagyott itt... Pósch Károly iskolájába benéztem — a temetés napja után, sírva emlékeztek reá kicsi tanítványai, soh‘ sem fogjuk tudni őt elfelejthetni — mondották az apTÓ emberek: de még kevésbé azok hatan, akiket nagyon árván, nagyon szegényen hagyott itt. Az özvegy és az öt árva. ők is azt rebegik: legyen áldott emlékezete !... Szuchovszky Gyula. Az ostffyasszonyfai fegyelmi szabályzat (Hozzászólás.) Olvastam lapunkban az ostffyasszonyfai fegyelmi szabályzatot, azután olvastam Sztehló Kornél cikkét. Legyen szabad a kérdés lényegéhez hozzászólnom. Hogy a gyülekezetnek joga van ilyen szabályrendeletek megalkotására, azt hiszem ahhoz szó nem férhet, már azon egyházi alkotmányos alapelvünknél fogva is, hogy egyházunkban minden jognak forrása a gyülekezet. És "az idézett 16. §-ra való hivatkozás is jogos, mert a gyülekezet is egyházi hatóság; mint ilyennek joga van a legközelebbi egyházi hatóság, az egyházmegye jóváhagyása mellett szabályrendeletet alkotni. Az idézett paragrafusban nincs arról szó,».hogy közigazgatási kérdésben lehet csak szabályrendeletet alkotni, a megszorítás az, hogy a szabályrendelet a felsőbb hatóságok szabályrendeleteivel sérelme nélkül hozassák. Tehát azt kell megvizsgálni, hogy az idézett gyülekezeti szabályrendelet beleütközik-e egyházi alkotmányunkba vagy éppen egyházunk szellemébe?
