Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-09 / 10. szám
1924 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5 Egyházi alkotmányunkba azért nőin ütközik, mert már ez is ismeri a fegyelmi vétséget. Itt a gyülekezőt tehát a zsinati törvényben meglevő és biztosított fegyelmező hatalmat a maga köreben a maga speciális viszonyaira alkalmazza. Evangélikus egyházunk szellemével nem ellenkezik a hívek fegyelmezése, mert egyházunk története bizonyítja, (Payr Sándor egyetemi tanár ur tudná legjobban kimutatni) hogy Luthertől kezdve hosszú ideig a hűtlen, cégéres és botrányt» életű egyház tagokkal szemben a gyülekezeti fegyelem gyakoroltatott sokszor talán drasztikus módon is. És nem kell a középkorig visezamennünk a gyülekezeti fegyelem példáit illetőleg. Az ostffyasszonyfai szabályrendeletban excommunt- catioról nincsen szó, hiszen még a hűtlen és judáalelkü reverzalista sem záratik ki az egyháztagok sorából, látogathatja az istentiszteletet, áldozhat készségévé.], támogat hatja az egyházat. Tehát minden kötelék, mely egyházához köti, nem szakittatik szét. Hogy a lelkiismereti szabadságra valami bűn és árulás elkövetésének mentegetésére, hogyan lehet hivatkozni, nem tudom megérteni. Mert ha úgy gondolkodunk, akko. oda jutunk, ahová a reformáció-korabeli parasztlázadás hívet kik a hit ée lelkiismereti szabadságot úgy értelmezték, hogy nekik most már mindent szabad: rabolni, ölni. fosztogatni, lázadást szítani stb. Luther maga fogtaát elír nük a legerélyesebben állást. Hova jutnánk, ha a lelki- ismeret, szabadságot szabadsággá engednénk fajulni. Elég volt már eddig az u. n. luteráiiusos lágymelegségből. Ne magyarázgassunk ki igy is — úgy is valamit. Legyünk határozottak. Vagy-vagy. Jézus is azt követeli: a ti beszédetek legyen úgy-úgy; nem-nem. A* kétél tű séget és kétértelműséget hagyjuk már egyszer el. Akinek nincs takargatni valója, az nem fél a fegyelemtől. Hogy a reverzálisi, adó nevét a szószékről ki kell hirdetni, nagyon helyes. Egy-két példa statuálása elég lesz ahhoz, hogy a hívek ne lépjenek a könnyelmű árulás útjára. Vagy periig hibáját azzal igyekszik jóvátenni, hogy más vállású házastársit saját vallására téríti; ami egy az evangéliumi világosság gyermekének — ha kissé akarja — nem olyan nehéz. A reverzálist adóval szemben a harangok ée az egyházi temetés megtagadása is helyes ée eredményre v« zető lesz. Ha megteeszük csak egy-két eesthen is, a jö vtre való áldásos hatása egyházunk javára nem fog elmaradni. Mert ki az. aki a fegyelmi, büntető eszközökkel ns akarna használni egyházunknak? Vagy éppen ki az. aki ártani akarna? Amint az okos szülő nemcsak szereti, de meg is bünteti gyermekeit, mert javukat akarja ée igy tesz velünk a szerető menyei atya: a jó Isten ie; miért ne tehetné ezt az létén, az evangélium egyháza hiveive!, gyermekeivel szemben? Az Úrvacsorától való eltiltást nem helyeslem. Talán az úrvacsora vétele közben, mikor evangélikus testvéreivel, talán barátaival, régi iskolatársaival együtt térdel le az oltár zsámolyára, egy kebelyből issza az Umax szent vérét, érlelődik meg benne az elhatározás, hogy’ fiatalos hévvel elkövetett hibáját most jóvá teszi, családját egy vallásuvá igyekszik tenni egyháza javára. A reverzálist adók gyermekeit Iskoláinkból visszautasítanunk szintén nem szabad. A fogékony gyermek lelkét az evangélikus ének, a Luther kátéja, az evangélikus szellem a maga számára foglalja le, és az evangélikus szellemet világnézetévé teszi. Ebből — akármi lesz a gyerekekből — egyházunkra kár nem származhatok. Az sem következetes, hogy vegyes házasság eseten csak áttérést követeljünk, de reverzálist nem. A kettőt nem lehet elválasztani. A reverzális követelése éppen olyan fontos, mint az áttérésé. Reverzális ve vés után könnyű az áttérés, ha évek után is. Az áttérés követelésénél nagy eredményekre nem számíthatunk; de nekünk az evangélium népének reverzálist vennünk nem nehéz, ha csak egy kissé akarjuk is. IVrsze öntudatos evangélikus népet kell nevelni. Ahol alkalmas a talaj, a többit el vég/.l az evangélium. • Saját szerű, hogy valaki evangélikus létére azt tudja mondani saját egyháza nem offenzív, hanem defenzív munkájáról, hogy’ a kér. egyházak közt ellentéteket szil. Mit szó! az illető a katolicizmus meg nem alkuvására, mHy a vegyes házasságot — melyet nem ö köt össze — ágyassagnak nevez s a belőle származó gyermekeket pe dig törvényteleneknek. Elég volt a se hideg se meleg liberalizmusból. Ne legyünk álpróféták! Legyünk gerinces, öntudatos evangélikusok! Gaál József. EGYHÁZI ÉLET. A Luther Szövetség ezévi első estélyén, február hó 29-én — dr. Kaffav Sándor püspök közbejött betegsége miatt — báró Podmaniczky Pál lelkész tartott előadást. Előadása tulajdonképpen bevezetés volt ahhoz az előadássorozathoz, amelyen a püspök ée nevezett finnországi tapasztalataikról fognak beszámolni a szövetség estélyein. Az előadó a reformációnak Finnországban való elterjedésével kezdte előadását, s ily egyháztörténeti összefoglalás után néhány vonással rámutatott a finn evang. egyház mai állapotára és külsőleg ismertette a tampered fényes konferenciát. — Az előadás végén dr. Rásó Lajos szövetségi elnök köszönetét mondott az előadónak, egyszersmind felhívta az egybegyükek figyelmét a Szövetség hatályosabb erkölcsi támogatására. — Az előadások péntekenként folytatódnak. A Deák-téri Ev. Leányegyesület március hó 2-án est« órakor a polgári leányiskola dísztermében szép sikerű vallásos estélyt tartott, amelyen dr. Kirchknopf Gusztáv lelkész „Női sors és női feladat a kér. egyház történetében** címmel mindvégig lebilincselő, igen éTtékes elöadiet tartott. Az előadáson kívül szép ének- és zenw- számbnn gyönyörködött a hallgatóság, báró I’odmaniczky Pál lelkész pedig biblia-magyarázatot tartott. — A leány- egyesület legközelebbi vallásos estélyén dr. Kirchknopf Gusztáv kákész előadását folytatni fogja. Tea-estély a konfirmáltaknál. A Konfirmált Ifjúság február hó 9-én tartotta tea-estélyet. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy nem volt még, vagy ha volt is, nagyon régen volt — a Konfirmált Ifjúságnak ilyen látogatott, ennyire kedélyes, oly sokat ée értékeset adó tea- estélye. A nagy termet megtöltötte a nagyszámú közönség, melynek soraiban mind a szülőket, hozzátartozókat, vendégeket, mind az ifjúságot egyformán képviselve láttuk. Nyolc óra volt, amikor a terített asztalok mellé telepedett ifjúság a tea elfogaysztása előtt és után a következő változatos műsort hallgatta végig: dr. Cscngődy La jós elnök üdvözlő és megnyitó szavai után Husnyák Lajos szavalta Végvári egyik hazafias költeményét utána Fridrich Ilonka szavalta nagy tetszés közepette Petőfi Jövendölés c. költeményét, majd Egei Ilonka mély klasz- szisu zongoraszáma u/tán Ratatics Sándor monológszerü tréfás előadása következett, majd végül a sort méltón zárta be Elekes Imre Boldizsár orvostanhallgató szavalata, aki Kozma Andor egyik legszebb versével aratott
