Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-05-18 / 19. szám
2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 szűk el neki a sajtó utján az evangéliumot, egészen bizonyos, hogy az evangéliumellenes és keresztyén- ellenes világnézetek és tanok megtalálják a maguk sajtója révén hozzá az utiat és az ilyenek elvesztése azok bűne lesz, akik kellő támogatás hijján el engedik sorvadni az evangélikus sajtót. Ne legyen egyetlen egy tagja sem egyházunknak, aki ezt a felelősséget a lelkére venné és igy, aki meg nem hozná áldozatát az evangélikus sajtó oltárán. ■IBIIHIBIIBIIIBIBBIflllllllllllllllflB Evangélikus karnagyképzés Az egyházi zene legegyszerűbb és legtermészetesebb alkotása az ev. chorál, mint az istentisztelet egyik főrészét képezi. Benne megnyilatkozik a gyülekezet vallásos ájtatossága és ezzel vesz részt minden ember cselekvőleg az istentiszteleten. Éppen ezért kell az ev. chorálnak olyannak lenni, hogy azt mindenki a legpontosabban ismerje és bármelyik ev. egyházban a legközvetlenebb módon követhesse. A gyakorlat azonban másról tanúskodik. A legtöbb egyház, ragaszkodva helyi szokásához, a chorálokat másképen énekli, úgy, hogy azok néha a felismerhe- tetlenségig elváltoznak. Érdekes tapasztalatokat gyűjthet az, aki az egyes egyházakban a chorálok éneklésekor azok dallammenetét figyelemmel kiséri. Általános szokás, hogy az orgonistakántor az ev. chorál lejátszásánál a verssorok közé kisebb közjátékokat iktat és az egyes versszakok végén Beszédek Finnországban Ull.Ne higyjetekminden léleknek!*) Viipuriban az Agricola-templomban 1924. jan. 18-án. Szerelmeseim, ne kinyietek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, hogy csakugyan Istentől vannak e, mert sok hamis próféta jött a világba. I. János 4, I. Kedves finn testvéreim! Régi vágyam telje sült azzal, hogy szinről-szinre láthatlak benneteket és szép országotokat. Hagyományaink azt tartják, hogy rokonok vagyunk. De olyan régen elszakadtunk egymástól, hogy som egymást nem ismerjük, sem egymás nyelvét meg nem értjük többé. A szivünk azonban megérti egymást és mi azért jöttünk közétek, hogy elhozzuk és nektek adjuk a mi szivünk szeretetét, a tiéteket pedig elvigyük magunkkal. Mert nekünk most sok szeretetre van szükségünk. .! i -j j Hallottátok, mi esett rajtunk. Hallottátok, hogy mi vagyunk ma a világ legel hagy atottabb nemzete. Hallottátok, milyen hálátlansággal fizetett nekünk Európa azért, hogy századokon át mi fogtunk fel minden csapást, amely neki szólt. Hallottátok, hogy azért kell most kárt és gyalázatot szenvednünk, mert vitézek voltunk és becsületesek maradtunk. Hallottátok, hogyan darabolták szét ezeréves hazánkat. Hallottátok, mikép űzték ki békés otthonukból, kenyérkereső munkáik me*) Tolmács dr. Tunkol. különös módon fitogtatja j ól-rosszul sík érült hosz- szabb ábrándszerü invencióit is némely esetben már csak a szavalat hiányzik a melodramatikus hatás be^ t előzéséhez. Az ilyen közjátékok egyáltalán nem növelik a vallásos áhitatot, hanem messzire eltávolítják tőle az ájtatoisságot kereső és vallásosság után áhítozó hivő lelki hangulatát és a hitet meríteni akarónak vallásos érzületét. Az egyetemes egyház énekügyi bizottságának volna a feladata és hivatása, hogy őrködjék az ev. chorál puritán gondolatmenete felett. Nincsen zeneesztétikus e bizottságban, aki rámutatna ezen anomáliákra is egyúttal figyelmeztetne zeneesztétikai hatás szempontjából is ezen állapot tarthatatlan voltára? Van-e tudomása a bizottságnak, hogy mindenütt más és más helyi szokásnak hódolnak, ami az ev. chorál valóságos elferdítését vonja maga után s igy ez az istentiszteletnek nem előnyére, hanem csak hátrányára szolgál? Baglyot vinnék Athénbe, ha ezen kérdéseket tovább halmoznám. Ezt nem is tűztem ki célomul, hanem röviden rá akarok mutatni arra, miképen lehetne a bajt gyökeresen orvosolni. Mivel az istentisztelet funkcióit a lelkész és az orgnistakántor van hivatva elvégezni, úgy a vezetésükön múlik, hogy miképen megy végbe az ének. Legnagyobb baj, hogy a legtöbb egyházban az énekeket különböző dallam szerint éneklik. Szigorúan véve nem is mind különböző dallam, hanem egy dallam elferdítése. Gyakran a legszebb ev. énekeket az egyes egyházaknál fennálló hagyomány és a helyi zőiről a papokat, tanítókat, tisztviselőket. De azt nem láttátok, mikép támadtak minden vasúti állomáson egész utcák azokból a vasúti kocsikból, melyekben az otthonukból kiűzött éhező és fa- gyoskodó családok nyomorogtak. Micsoda szívfacsaró, könnyfakasztó képe volt az a vigasztalan nyomorúságnak! És még ma is ezrek és ezrek nyomorognak igy abban az országban, melyet egykor Kanahánnak hirdettek, melyről egykor magunk is azt tartottuk: „Extra Hungáriám non est vita.“ De minden testi szenvedésnél és nyomorúságnál nagyobb baj a szellemi és kulturális veszteségek sokasága. Gondoljátok csak el, testvérek, mikép hatna rátok, ha gyermekeitek az iskolában többé finnül nem tanulhatnának, finn könyvet a kezűikbe se vehetnének, finnül még az utcán sem. beszélhetnének! A tőlünk elszakított országrészeken a csehek, oláhok, szerbek igy bánnak a magyarsággal. Persze azt kérdezitek, hogyan volt lehetséges egy húszmilliós országot igy tönkre tenni és darabokra tépni? Hogyan volt lehetséges, hogy csehek, szerbek, oláhok ellenállás nélkül annyit rabolhattak Magyarország testéből, amennyi jól esett? Hogyan volt lehetséges, hogy a magyar nép meg nem védelmezte apai örökét? Ezekre a kérdésekre én az apostol szavaival felelek. Mindez azért történt, mert a köztünk bolygó lelkek közt nem válogattunk, nem vizsgáltuk meg, hogy csakugyan Istentől vannak-e, hanem hit tünk a hangoskod óknak. És én bűnbánó-
