Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-05-18 / 19. szám

'ak0%\oVT-v\a24. május 18. ____________19. szám É vANütUKUSOK LAPJA SZERKESZTŐSÉG: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZŐVETSÉG. Megjelenik minden vasárnap. Alapitotti; Pr. RAFFAY SÁNDOR Szerkesztésért felelőt: Pr.KIWCIIKIOPF GUSZTÁV Fömimkatárs: Dr. CSEHGÖOY LAJOS Előfizetési Ar negyedévre 12.000 K Egyes szám Ara 1000 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Postatakarék cheque-szám: 1290. Jan. 17, 3,— Az podig az örökólet, hogy megismerjenek tógod, az egyedül igaz Istent és akit elküldtól, a Józus Krisztust Lutheri igék Fejedelemséged — írja a szász választ(»feje­delemnek — nőm érti, hogy miért terjed a közö­nyösség és erkölesnélkilliség ott is, ahol pedig ele gén vannak azok, akik az evangéliumhoz ragasz­kodnak és dicsekszenek azzal, hogy kikerültek a pápa uralma alól!... Hasonlítsa az embereket olyan vándorokhoz, akik a járt útnál jobban sze­retik a járatlant, a keskeny ösvénynél a széles or­szágutat, a világosságnál a sötétséget, ne felejtse cl, hogy a jó utón haladónak is látó“szemek re és halló fülekre van szüksége, vigyázatra és él>er- ségre, gondoljon Máté 24, 21-re és megérti, hogy az evangéliumhoz való ragaszkodás és a Krisztus­hoz való tartozás a közönyösséget és erkölcsnél­küliséget csak akkor fogja elsorvasztani, ha ez is olyan szívós és következetes lesz, mint amaz. Ezért, is nem ajánlom, hogy a közönyösek és er- kölcsnél-küliek ellen hozzon törvényeket. I)e ké­rem: védje törvénnyel az evangéliumhoz ragasz­kodókat és a Krisztussal dicsekvöket. Fejedelemséged — Írja a szász választófeje­delemnek — tanácsomat kéri arról, hogy mit kel­lene tennie az igazi keresztyén élet érdekéién. Válaszom röviden ez: orvosa és jogásza van elég, de kevés a papja. Ingyen egy orvosa és száz papja, legyen egy jogásza és kétszáz papja. \ agyis: p. o. Erfurt számára egy jogász elég, de kétszáz pap nem sok. Ha megfogadja szerény ta­nácsomat, meglátja, hogy mások lesznek az embe­rek, olyanok, aminöknek látni szeretné őket. De ez csak akkor lesz úgy, ahogy mondom, ha a papok nem bérencek lesznek, hanem pásztorok, akik az életüket adják a juhaikórt! Közli: Kg. Kell-e evangélikus sajtó? *) Hó ró Hndvnnszky Albert, egyetemen felügyelő. Erre a kérdésre crtak egy lehet a felelet. Kell- Feltétlenül kell. Egyházunk sajtó nélkül el sem kép­zelhető. A kérdés fontosságára való tekintettel — úgy érzem — indokolni is tartozom fenti megálla pit ásó­mat. Az indokolásnál elsősorban az evangélikus sajtó jogosultságát, azután pedig annak szükséges­ségét kívánom az itt rendelkezésre álló tér szűk vol­tához mért rövidséggel leszög»*tni. Olyan kortan élünk, amelyet jövendő nemzedé- kek papiroskorszaknak fognak nevezni. A sajtóaleg- elsőbbrangu hatalommá nőtte ki magát. Ma minden mozgalom a sajtó utján igyekszik tért hódítani. Itt áll az, hogy egyházunknak is' „idomulnia kell a kor­hoz“. Vem abban kell idomulnia, hogy az evangélium­ból csak egy jottányit is engedjen. Az evangélium­nak minden betűje örökérvényű. Hanem abban, hogy az illető korok eszközeivel kell azok nemzedé­kére hatnia, amennyiben azok az eszközök az evan­gélium szelleme szerint valók. S az úgynevezett „modern kor“ modern eszközei közül épp a sajtó az, amelynek eszközülhasználá&a ellen az evangélium egyházáhan egyetlen szó sem hangozhatik el. Hi­szen épp a sajtónak volt köszönhető az, hogy Luther 6zerint 95 tétele oly gvonsan jutott el Rómába és terjedt el az egész világon: „Als seien die Engel Gottes' ihre Bofcenláufer gewesen“. Ami most már az evangélikus sajtó szükséges­séget illeti, annak megokolásánál, mint egyházunk közigazgatilsának egyházunk megtisztelő küzbizal- máhől legfőbb vezetője, természetesen meg kell, hogy emlitisom azt is, hogv az evangélikus sajtóban hivatalos rovatot is szándékozunk nyitni. Azok, akik egyházunkban tisztségeket töltenek be, a sajtó utján szerezhetnek majd a leggyorsabban kellő tá­jékozódást. egyrészt az egyházfőhatósági rendele- tékről, amelyeknek végrehajtása reájuk vár, más­részt azokról az egyházi mozgalmakról, amelyek felől mindenkinek, aki egyházvezetésben részt vesz, legalább is „illik“ tájékozva lennie. Ez utóbbit egyébként minden öntudatos lutheránusra nézve el­engedhetetlennek tartom. De még sem ezt tartom a legfontosabbnak. A mi egyházunknak nem a köz- igazgatás az első és legfontosabb teendője, hanem az igehirdetés- S ennek is egyik legfőbb eszköze a sajtó. Templomba, sajnos, nem jár mindenki. Aki jár, abban erősíti a prédikáció hatását a sajtó. És aki nem jár, mert talán nem is járhat, annak szá­mára a prédikációt pótolja a »ajtó. Ha mi nem visz­*) Sajtónapunk számára íródott

Next

/
Oldalképek
Tartalom