Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-05-18 / 19. szám
'ak0%\oVT-v\a24. május 18. ____________19. szám É vANütUKUSOK LAPJA SZERKESZTŐSÉG: Budapest, IV., Deák-tér 4. sz. Kiadja: A LUTHER-SZŐVETSÉG. Megjelenik minden vasárnap. Alapitotti; Pr. RAFFAY SÁNDOR Szerkesztésért felelőt: Pr.KIWCIIKIOPF GUSZTÁV Fömimkatárs: Dr. CSEHGÖOY LAJOS Előfizetési Ar negyedévre 12.000 K Egyes szám Ara 1000 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint Postatakarék cheque-szám: 1290. Jan. 17, 3,— Az podig az örökólet, hogy megismerjenek tógod, az egyedül igaz Istent és akit elküldtól, a Józus Krisztust Lutheri igék Fejedelemséged — írja a szász választ(»fejedelemnek — nőm érti, hogy miért terjed a közönyösség és erkölesnélkilliség ott is, ahol pedig ele gén vannak azok, akik az evangéliumhoz ragaszkodnak és dicsekszenek azzal, hogy kikerültek a pápa uralma alól!... Hasonlítsa az embereket olyan vándorokhoz, akik a járt útnál jobban szeretik a járatlant, a keskeny ösvénynél a széles országutat, a világosságnál a sötétséget, ne felejtse cl, hogy a jó utón haladónak is látó“szemek re és halló fülekre van szüksége, vigyázatra és él>er- ségre, gondoljon Máté 24, 21-re és megérti, hogy az evangéliumhoz való ragaszkodás és a Krisztushoz való tartozás a közönyösséget és erkölcsnélküliséget csak akkor fogja elsorvasztani, ha ez is olyan szívós és következetes lesz, mint amaz. Ezért, is nem ajánlom, hogy a közönyösek és er- kölcsnél-küliek ellen hozzon törvényeket. I)e kérem: védje törvénnyel az evangéliumhoz ragaszkodókat és a Krisztussal dicsekvöket. Fejedelemséged — Írja a szász választófejedelemnek — tanácsomat kéri arról, hogy mit kellene tennie az igazi keresztyén élet érdekéién. Válaszom röviden ez: orvosa és jogásza van elég, de kevés a papja. Ingyen egy orvosa és száz papja, legyen egy jogásza és kétszáz papja. \ agyis: p. o. Erfurt számára egy jogász elég, de kétszáz pap nem sok. Ha megfogadja szerény tanácsomat, meglátja, hogy mások lesznek az emberek, olyanok, aminöknek látni szeretné őket. De ez csak akkor lesz úgy, ahogy mondom, ha a papok nem bérencek lesznek, hanem pásztorok, akik az életüket adják a juhaikórt! Közli: Kg. Kell-e evangélikus sajtó? *) Hó ró Hndvnnszky Albert, egyetemen felügyelő. Erre a kérdésre crtak egy lehet a felelet. Kell- Feltétlenül kell. Egyházunk sajtó nélkül el sem képzelhető. A kérdés fontosságára való tekintettel — úgy érzem — indokolni is tartozom fenti megálla pit ásómat. Az indokolásnál elsősorban az evangélikus sajtó jogosultságát, azután pedig annak szükségességét kívánom az itt rendelkezésre álló tér szűk voltához mért rövidséggel leszög»*tni. Olyan kortan élünk, amelyet jövendő nemzedé- kek papiroskorszaknak fognak nevezni. A sajtóaleg- elsőbbrangu hatalommá nőtte ki magát. Ma minden mozgalom a sajtó utján igyekszik tért hódítani. Itt áll az, hogy egyházunknak is' „idomulnia kell a korhoz“. Vem abban kell idomulnia, hogy az evangéliumból csak egy jottányit is engedjen. Az evangéliumnak minden betűje örökérvényű. Hanem abban, hogy az illető korok eszközeivel kell azok nemzedékére hatnia, amennyiben azok az eszközök az evangélium szelleme szerint valók. S az úgynevezett „modern kor“ modern eszközei közül épp a sajtó az, amelynek eszközülhasználá&a ellen az evangélium egyházáhan egyetlen szó sem hangozhatik el. Hiszen épp a sajtónak volt köszönhető az, hogy Luther 6zerint 95 tétele oly gvonsan jutott el Rómába és terjedt el az egész világon: „Als seien die Engel Gottes' ihre Bofcenláufer gewesen“. Ami most már az evangélikus sajtó szükségességet illeti, annak megokolásánál, mint egyházunk közigazgatilsának egyházunk megtisztelő küzbizal- máhől legfőbb vezetője, természetesen meg kell, hogy emlitisom azt is, hogv az evangélikus sajtóban hivatalos rovatot is szándékozunk nyitni. Azok, akik egyházunkban tisztségeket töltenek be, a sajtó utján szerezhetnek majd a leggyorsabban kellő tájékozódást. egyrészt az egyházfőhatósági rendele- tékről, amelyeknek végrehajtása reájuk vár, másrészt azokról az egyházi mozgalmakról, amelyek felől mindenkinek, aki egyházvezetésben részt vesz, legalább is „illik“ tájékozva lennie. Ez utóbbit egyébként minden öntudatos lutheránusra nézve elengedhetetlennek tartom. De még sem ezt tartom a legfontosabbnak. A mi egyházunknak nem a köz- igazgatás az első és legfontosabb teendője, hanem az igehirdetés- S ennek is egyik legfőbb eszköze a sajtó. Templomba, sajnos, nem jár mindenki. Aki jár, abban erősíti a prédikáció hatását a sajtó. És aki nem jár, mert talán nem is járhat, annak számára a prédikációt pótolja a »ajtó. Ha mi nem visz*) Sajtónapunk számára íródott
