Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-03-18 / 9-11. szám
1923 HVAnGáliII{USOl{ ItAPtfA 5 Mi és életbímbóínk... Milyennek képzeli egy leány azt a valakit, aki el fog majd jönni érte, hogy az élet kertjéből azt a rózsaszálat tépje le, amely az ő szivében nyílott ki? — Milyennek képzeli egy ifjú a leányt, akit érdemesnek fog találni arra, hogy örömei, sikerei, boldogsága osztályosává tegye majd... ha nagyra nő ? — Két olyan kérdés, amin az egész jövendőnk sorsra fordul meg, mondotta Deák professzor egy ifjúsági előadáson. Milyen az ifjúság lelke, amelynek ábrándjaiban szívesen tükröződik a jövő sejtelmes képe? — egy oly kérdés, amivel foglalkoztak már sokat, de mégse eleget. Ha mélyére tekintünk a dolognak, úgy elszomorító képet kell sok tekintetben látnunk. Nem hiába világosságra szomjuhozik az ifjú lélek, hanem nyitva is tartja ám szemét a fény minden sugara számára. Úgy megdobban a szive egy-egy elröppenő autó, kivilágított kávéház, vidám nótától körülzsongott mámorház láttára. Felcsillan a szeme, amikor bátor csiny ötleteként felbukkan benne az elhatározás, hátha én is...?! Nem hiába a tehetetlenségi törvény a legnagyobb erő a földön. De bizony a legédesebb is! Különösen amikor holmi stréberség, feltűnési visz- keteg vádja is felmerül az elhatározások láthatárán! Nem hiába van meg az agyvelőt a szívvel összekötő idege! Ugyancsak működésbe lép, amikor egy-egy szépségét festék alá rejtő arc ringatódzik el mellette, pláne még ha mosolyt is felfedez rajta tudományosan, vagy nem tudományosan vizsgáló szeme! Azonban ... Kap-e minden ifjú az élete útjára olyan belső szemüveget, amelyen át meglátja, hogy a földi fény, csillogás körött csak a moly-lepkék érzik jól magukat? — Amik másoknak a kabátját, — vagy a bőrét rágták össze-vissza ! — Kap-e minden ifjú olyan szellemi rugót, amely nemcsak az anyagi, hanem a lelki tehetetlenség törvényét is letudja győzni? Kap-e pengét a kezébe vagy eszébe, amellyel az igazat a hamistól mindig el tudja választani? Ki merne minderre igen-nel felelni? Ezért fontos az, hogy ne csak az iskolában, hanem azonkívül is keressünk módot az ifjúsággal való együttlételre! — S ha nem is mindenkit — mindenkinek a levegő se való — de a nemesen érezni akaró és tudó ifjakat ne hagyjuk a konkoly közt elfojtódni. — Ismerjék meg egymást! — Keljenek nemes versenyre! Éreztessék meg egymással és tárják fel jobb lelkűk álmait! És érezzék meg már az élet hajnalán, mit jelent az: összefogni s váll-vetve közös célokért küzdeni. S ha látják, hogy nem állnak egymagukban — s ha látjuk, hogy nemcsak egy-egy ilyen van — a közös és kölcsönös eszmény mindig csiszolódik, mindig nemesebb, tisztább lesz. De nemcsak az eszmény! Az élet is! — Amelybe lassan belenőnek s átveszik az apák, anyák helyét... Ennek pedig nemcsak ők látják hasznát, de az ő hasznukon át az egyház, a nemzet, a haza, az emberiség is! Ifjúság az élet! Ifjúság a jövő! — De csak úgy, hanem férges. Ha szivét, ha lelkét, ha álmait tisztán őrzi meg! S ha ebben a — különösen most! — nagy munkában egymásnak is segít! Minél több ifjúsági egyesülést! Ez nem jelszó. Ez nem egy apának, anyának, gyermeke leikéért aggódónak — hanem közös jó anyánknak, nyomorultan haldokló édes hazánknak a kérése mindenkihez, akinek van füle a hallásra! Cserkészet Egy dologról megfeledkeztünk tavaly, amikor egyházunk gyógyítási lehetőségeit e helyen oly részletesen tárgyaltuk. • Egyszer sem nyert említést a cserkészet. Pedig ez a mozgalom legnagyobb figyelmet érdemelne, elsősorban a városi gyülekezetekben. A kálvinista, de különösen a római egyház a cserkészetet már rég szolgálatába állította És miért? Azért, mert a cserkészet életforma. Életforma valamely nagy eszmény szolgálatában. A cserkészet az egyetlen ifjúsági intézmény, mely teljesen az ifjúság leikéből fakad. Ideális — lásd törvényeit, romantikus — lásd tábori életét nyáron, produktív — figyeld téli munkásságát. A cserkész a ma lovagia. a cserkészet a modern kor életideálja. A cserkészfiu férfivé acélozódik, a cserkészvezető megifjul. Nagy hatalom a cserkészet, állítsuk hát az evangélium szolgálatába! A mai ifjúságon nyugszik majdan az egyház. Neveljük ifjúságunkat egyházalkotó szellemben. Adjunk neki mindenütt evangélikus cserkészetet, hogy abban kitermelhesse önmaga betegségeinktől meg nem fertőzött igaz, ősi értékeit. Máskor többet e tárgyról. Schulek Tibor KÜLFÖLD. A svéd evangélikus püspöki kar, 12 püspök élén Söderblom upsalai érsekkel, tiltakozó enunciaciót tett közzé a Ruhr-vidéknek francia megszállása ellen. Poincare válaszolt is, de abban a szellemben, hogy Németországot mint mellét verő bűnöst akarja látni s ezért addig, mig azt el nem éri, nem szándékozik akcióját abbahagyni. Könnyen beszél... * A német egyházak kiáltványt bocsátottak ki a világ evangélikus egyházaihoz. Ebben nyíltan megkérdezik, hogy nézheti-e tétlenül a világ lutheránus közönsége, hogy a reformáció négyszázados honában a nemzettej együtt tiszta evangéliumi egyházát is tönkreteszi a hatalmi önkény ? — Milyen lélekkel jönnek majd Eisenachba a lutheránus világ kongresszusára azok a Luther nyomdokain járók, akik előzőleg semmit sem tettek a súlyos veszedelem elhárítására ? Súlyos kérdés. Nem lehet a fül mellett elengedni! * Londonban lord Parmoor kezdeményezésére a keresztyén körök monstregyülést tartottak, amelyen az evangélium nevében tiltakoztak a franciák önkényes eljárása ellen a Ruhr-vidék ügyében. * Sajátságos! A Ruhr-vidéket megszálló franciák — ki tudja milyen okból — de a beszállásolások s hasonló katonai eljárásoknál különös előszeretettel vetik rá magukat az evang. egyház belmissziói intézményeire, amelyek működését szinte megbénítják. Mig ellenben — szándékosan, vagy nem, ki tudja ? — a kath. intézményeket jórészben békén hagyják.
