Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-29 / 17. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. április 29. 17. szám 4» Mi fogyott el ma? Minden jó adomány és tökéletes ajándék felQlról való és a világosságok atyjától száll alá... Jakab: In. Kevés jut ma osztályrészünkül ebből a „minden jó adományból. Kevesebb úgy az egyesnek, mint a családnak, társadalomnak, hazának, sót az egész emberiségnek is, kevesebb, mint — mondjuk — csak 10 évvel is ezelőtt. Hiszen a „jót" a ma élők egy tekintélyes hányada nem is ismeri Csak nemrégiben került szemünk elé egy 10 éves kis leányka, akinek fogalma se volt arról, hogy tésztát is lehet ebédre enni, nemcsak mindig levest. Ismerünk olyan fiút, akinek még nem volt másfele ruhája, mint amit az apja elhasznált ruháiból neki átalakítottak. * Csak a napokban olvastunk egy családapáról, ki . nyomora feletti elkeseredésében 5 gyermekének nyakát vágta át borotvával, hogy szenvedésüket ne lássa s azután magával is végzett... Kevés jut ki abból a „minden jóból“ osztályrészünkül, kevesebb, mint valaha, hiába tagadnék. Kifogyott tán odafönt már minden jó, ami alászáll- hatna ? \(agy az Isten nem a régi már mivelünk szemben ? ... Kérdhetné valaki... ... De azt is lehetne kérdeni: — és azt a keveset is, amit mégis kapunk, amit mégsem vont meg egészen tőlünk a „minden jó“ Forrása, ezt a keveset is megérdemeljük mi, mai emberek, akikből áll a nagy összesség, emberiség, társadalom, haza, stb. ? Megérdemeljük vájjon? E kérdésre szabad igennel felelni, de nem lehet. Nem lehet, mert sokkal több a Bűn, a Gonoszság, a Kapzsiság, a Kíméletlenség, a Szenvedély, sokkal több a világban, semhpgy el ne tudnák zárni azt a forrást, ahonnan reánk a „minden jó adomány és tökéletes ajándék“ áldása szeretne ieszállni... Sokkal több a Bún, semhogy az örök Jó érvényesülését meggátolni nem tudná I A megdöbbenés, a szánalom, mi elfog, amikor ennek a körülménynek az egyeseken, családokon, ártatlanokon keresztül történő megjelenése által elénk tárul, a döbbenet arra kell, hogy figyelmeztessen mindnyájunkat, kik még nem vagyunk annyira, hogy ártatlanok szenvednek a világ bűneiért! S ha már magunkért nem, ártatlanul nyomorgó, szenvedő embertársainkért forduljunk el egyenkint a bűntől .. Mert nem a „minden jó adomány“ fogyott el, hanem az olyan emberek serege, akiken keresztül az utat találhatna világunkba I Vissza a magyar földre ? Amikor az ember megszületik, elindul a halál mesgyéjén. Az a szellemes irő, aki e sorokat papírra vetette, a mai időkben különösen sok körülményt találna, melyekkel megállapítását igazolhatná. Ha valamikor siralomvölgye volt e földi élet, ma ugyancsak az. Akármerre vizsgálódunk, mindenütt hangos jaj, bánatos panasz, elfojtott keserűség. A lelkek őrlődnek, égnek és emésztődnek a megpróbáltatásoknak gyehennáján. Valóban, ha az ember csak a külső szépségek és földi örömek szemlélésére fogékony szemmel néz maga körül, nem lát sehol vigasztalást. Egy biztató sugarat, amelynek irányában uj reménységek felé elindulhasson. De látja a förtelmes táncot az aranyborjú körül. Leplezetlen kacérsággal tobzódik a sors szekerén magasba ragadott ember, mig a másik nagy nyomorúságában Lázárként a gazdag asztalokról lehulló morzsákkal is megelégednék. És vajmi kevesen vannak, akik csak a duskálódó kutyájához is hasonlóvá tudnák tenni magukat azzal, hogy enyhítenék a sajgó sebeket. Pedig azok a sebek, melyek ma különösen a középosztályhoz tartozókon égnek és sajognak, nem egyes emberek, nem egyes családok, nem egyes társadalmi tagozódások, nem egyes felekezetek, hanem a nemzet sebei. Az ürességek és sivárságok világa van rajtunk. Ez pedig olyan nemzeti veszedelem, amely végzetszerűen és örökre pecsételheti meg fajunk és nemzetünk sorsát. Apostolok helyett a demagógia fringiás hada- kozói járják a fórumokat. Fegyvertárukban mindenféle hadakozó szerszám csörög, csak éppen a szeretet hóditó eszközeit nem hordja egy is magával. Ma „leereszkednek“ a néphez, holnap „magukhoz emelik“ a népet, aszerint, amint a maguk elé kitűzött cél azt megkívánja. Régen is voltak, akik nem annyira a hazáért, mint inkább a hazából éltek, ma azonban légió azoknak a száma, akik a népért szónokolnak s a népből élnek. Szarkosztöség és kiadóhivatalt Budapest, IV. kér., Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Eléflxatésl ér félévra 600 kor. Cgyos szám éra 30 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Kiadja a LUTHER SZÖVETSÉQ Alapította: Dr. Raffay Sándor
