Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-01-28 / 3-4. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. január 28. 3—4. szám Si«rk«szt6ség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 (Ollói-ut 34). Lapraklamáclók iq. n.irn., (,»« könyvnyonöájáka, Budapest, V., Caáky utoa 10 klltfanöök. Alapította Dr. Raffffay Sándor. Kiadja Elöfizatésl ár félévre 300 kor. Egyes szám ára 20 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. fl LUTHER SZÖVETSÉG. Felelós szerkesztő és kiadót Fómunkatárs: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. KUTHY DEZSŐ. A keresztyénség szellemi mérlege. Nem szívesen használom a „mérleg“ kifejezését, mert élénken emlékeztet a szomorú „kurzusára, de nem tudok mást gondolataim kifejezésére. Ha a keresztyénség kétezer éves történeti fejlődésének mai állapotát földünk 1550 millió lakosságában és ebből 555 millió hivőben művelődéstörténeti érzékkel kellő figyelemmel kisérjük, azt fogjuk látni, hogy máig is azoknak a feladatoknak a megoldásán fáradozik, amelyeket neki az uj szövetségi örök isteni alap mellett a n formáció, az újabb kultúra s a modern haladó karszellem megjelölt. Azok a főbb irányzatok, amelyeket a XVI. század a keresztyénség egyes vallásos típusainak kölcsönzött, körülbelül az 1814. évvel kezdődő korszakkal oly erővel és tiszta megvilágításban fejlődtek ki, hogy a XVII. és XVIII. század után egyenesen meglepőknek mondhatók. így mindenekelőtt a német lutheránus- ság a katalizáló óprot. orthodoxiának és a kultúrájában elmerült, sőt abban megcsömörlött felvilágosodásnak, mint két veszedelmes kilengésnek elódázásával a legkülönbözőbb újabb bölcseleti és theológiai gondolatelemeknek egységes feldolgozása alapján újból azt a régi célját szolgálja, hogy a Krisztusban nyert személyes üdvbizonyosság alapján „világi“ kötelességeinek és értékjavainak pozitív méltatására és gyakorlati értékesítésére jusson el egyéni és társas közösségi élete összes viszonylataiban. Kemény küzdelemben vonta meg azokat a következtetéseket, amelyek az ő kerefff- tyénségének a modern kultúrával és tudománnyal való elvi érintkezéséből szükségszerüleg folytak. Főleg a maga theológiáját a tudományos és vallási fejlődésnek oly magas fokára emelte, hogy úgy kritikailag és irányitólag az egyházakra, mint visszahóditólag és elevenitőleg a keresztyénellenes általános műveltségre jótékonyan hatott. S amennyiben theológusait kiváló alkotó személyiségeinek s a keresztyénség okiratainak állandó kutatására s a modern tudományosságba való elmélyedésre sarkalja, további szellemi fejlődéseknek egyengeti az útját. A kálvinizmus megújította az aktivitás iránt való régebben elalélt vágyát és azt oly terjedelemben fejtette ki, ami a XVI. században reánézve lehetetlen volt. Az angol amerikai kultúrával és annak missziói erejével való erős és élő kapcsolatánál fogva valóban világot hóditó hatalommá vált. Az evangéliumi keresztyénségnek hóditó hadjáfa- tait ő viseli s a nagy erkölcsi-szociális kérdéseket sokkal korábban és energikusabban munkába vette, mint azt az államilag megkötött és vallásos- 'theológiai problémákba merült német lutheránus- ság tehette. Jelenleg is oly egyesületi és egyházszervezési munkát fejt ki, amelynek terjedelmes nagyságát s bátor erejét tekintve megint csak mása nincsen a lutheránusságban. A katholicizmus a XVI. századbeli protestánsellenes jezsuita-tridenti irányra tért vissza és itt a maga sajátos benső zárkózottságát utolérhetetlen magasságig fejlesztette ki. Az újabb kultúrának egy különös vonását sem produkálta, sőt önálló kulturalkotó erejét a tömegek vallásaként mintha elvesztette volna. De mai alakjában is kétségbe- vonhatlanul azt igazolja, hogy a vallás még zavaros és homályos vatikáni alakjában is, erkölcsi erejét és befolyását tekintve, messze fölötte áll a vallástalanságnak s a puszta kultúrának és tudománynak. A további fejlődésre nézve előáll az a kérdés, vájjon a nyugati keresztyénség eme típusai a lényegüket alkotó sajátos karizmatikus vallásoskulturális erőik kifejtésénél áttörték-e azok korlátáit is egyszersmind, vagy pedig szigorú önbirálati utón és rokon gondolatelemek bőséges átvételével a további benső fejlődés útjára tértek-e át? A katholicizmusra nézve a protestáns megfigyelő
