Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-22 / 16. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. április 22. 16. szám EMEIKIISOK MM Sx«rk«axtöség és Hladéhlvatali Budapest, IV. kér., Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Dr. Raffay Sándor Szerkesztésért felelós: Dr. Csangédy Lajos Kiadja a LUTHER SZÖVETSÉG Előfizetési ár félévre 300 kor. Egyes szám ára 30 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Jubilate. Ha jót cselekedve és méeis szenvedve t&rlOk: ez kedves dolog Istennél. /. Péter: 2». Az evangélium erős várát — amióta fennáll — mindig erős támadások vették körül. Nyugodt esztendeje, évtizede, vagy évszázada nem voit még azóta, hogy újra a mienk. ^ Ezek ostromában áll ma is. A vár áll ... De akik bástyáinak fokán állanak sokszor csüggeteg, sokszor lankadó erővel, vagy tán szent hivatásukról is ei-elfeledkezve állnak a viharban. Igaz, a feladat, az elhivatás —: ma evangélikusnak lenni, nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen. Még a mai világnézeti gondolathullámok, gazdasági, modern, művészeti felfogások légkörében is. Mert miért is kell szenvedve tűrnünk ? Támadnak minket azért, mert a kíméletlen, nyers, durva erőszak világában hirdetjük a Szeretet megváltó hatalmát. Mert az erősnek szemébe vágjuk, hogy kötelessége a gyengét felkarolni, a hatalmasnak az elnyomottat, a gazdagnak a szegényt. Támadnak minket, mert a napi politika hullámzásai közepette is hirdetjük az örök jóság eszményeit. Az erkölcsi léha felfogások közt a Bűn szavát tulkiáltjuk és a lelkiismeretét megzavarjuk a tisztaság öröktiszta, csengő dallamával... Támadnak, mert merjük hirdetni a Kereszt tiszta evangéliumát minden emberi hozzátoldás-foldástól megtisztítva. És a poklok kinjaival, ördögök társaságával rajzolják tele azt a helyet, ahová minket a «■Megváltó nyomdokai vezetnek ... Támadnak bennünket, mert a Mammon körül őrült táncot járó anyagiakba elmerült lelkeket a lemondani, a szeretni, a segíteni akarás igéivel akarjuk felrázni. Nos, ezeknek a támadásoknak a hullámai, ha minket az evangélium erős várának bástyáin állókat érnek is, ha a mi testünkön viharzanak is át, a mi véges erőinket öldökölve, de ezeknek a támadásoknak az ereje nemhogy lankadást, nemhogy fáradást volna hivatva előidézni nem, hanem büszkévé kell, hogy tegyen minden evangélikust. « Mert ha jól cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. S mi — elvégre — nem magunknak, Neki élünk és szolgálunk. Óriásokká nőnek, dagadnak köröttünk az árak. Mintha valami mesebeli gonosz manó fújná fel mind nagyobb szappanbuborékokká a számokat,amikkel naponként foglalkoznunk, dolgoznunk kell. S azt kell látnunk, hogy nincs megállás még mindig. Még rosszabbra kell előkészülnünk, ha meglepetésektől óvni akarjuk magunkat. Lejtőre jutottunk. S úgy látszik, rajta nincs megállás. Csak egyetlen módon. Ha megvizsgáljuk, mi is az oka ennek a nagy lecsúszásnak. Azt mondják Trianon. Igazuk is van, de csak részben. Mert a legfőbb és legfontosabb nem kivül, hanem belül, mimagunkban van. .Ahol seregek nem segíthetnek — ott segítenek igaz karakterek“ — mondotta a napóleoni legigázás után a porosz császárnő. .Egyházunk erkölcsi és kulturális súlya révén is integráns része a magyar államnak“ mondotta egyetemes felügyelőnk székfoglaló beszédében. Hát ha valamikor, úgy most ebben a megbomlott világrohanásban porondra az evangéliumi egyháznak ezzel az erkölcsi súlyával. Amikor minden, de minden a nagy bálvány, a mindenható Pénz oltára előtt áldoz, akkor kemény összefogással vegyük körül a tiszta erkölcs oltárát. Még akkor is, ha csak kevesen vagyunk. Még akkor is, ha az elsodrás veszedelme fenyeget — egyelőre. Emberhúst eszik, vérrel, verítékkel oltja szomjúságát a Drágaság szörnyetegje s úgy látszik nagyon Ízlik neki. Lándzsát neki I Az igazság lándzsáját, a becsület dárdáját, a tisztesség acélkardját szegezzük ellene. Minden fronton, ahol alkalom és mód kínálkozik rá. Karaktereket, igaz jellemeket formálni ki magunkban s ezzel állni az eke, a pult, a pénzváltó- és az íróasztalok mögé! És induljon meg a sárkányölő névtelen György lovagok harca. A mezőgazdák egy egyesülete már állást foglalt a gabona árának mesterséges felhajtása ellen. Példájuk követésre vár. Az erkölcs és az anyagiság harca uj fázishoz érkezik. Ki a küzdőtérre hát az erkölcsi suly- lyal, ha van még belőle bennünk valami I i
