Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-22 / 16. szám
2 SVÄflGÖlilKÜßOK UÄPJA 1923 Az 1848: XX. t.-c. utjain. A muH héten a nagy nyilvánosság elé került a hír, hogy a magyar protestantizmus vezérei felkeresték a miniszterelnököt és a kultuszminisztert, hogy úgy a jog- akadémiák, mint az lü48 : XX. t.-c.-nek a földbirtokváltság- gal kapcsolatos megvalósítását kérjék. Ezzel kapcsolatban felkerestük a kultuszminisztérium illetékes ügyosztályát, ahol a következőket voltak szívesek velünk közölni : A püspökségek. A magy. királyi kormány minisztertanácsa elvileg hozzájárult ahhoz, hogy a protestáns egyházak az 1848: XX. t.-c. szellemében oly módon támogattassanak. hogy az államot megillető20°/o-nyi vagyonváltság-földekből 500—1000 holdig terjedő földbirtokok engedtessenek át az egyházkerületek püspökségeinek. Ugyancsak a hajdudorogi föld birtok nélküli g. k. püspökség is megkapja majd ezt a támogatást. A püspökségek közül eddig csak a bányai egyházkerület részéről érkezett be a minisztériumba pozitív igénybejelentés s most, hogy az ügy aktuálissá vált, a többi összes protestáns egyház- kerületek igénybejelentése is sürgős. Az egyházak. Ezzel kapcsolatban lehetőség nyílik arra is, hogy az egyes egyházközségek, amelyek 50 holdon aluli, vagy semmiféle földbirtokkal nem rendelkeznek, szintén igényelhetnek a közelükben az állam számára vagyonváltság címén befolyó földterületből 50 holdig (kiegészítés formájában ott, ahol valami föld már van) terjedő birtokot, amit a lehetőséghez képest a földbirtokrendező bíróságok állapítanak majd meg esetenkint. Via Appia. Megjött a hírnöke az én uramnak Halál királynak: lenge könnyű szél, Bus őszi szele hervadó koromnak Bizton közelgő nagy télről beszél. Szelíd zene e híradás fülemnek, Engem nem bánt az az „egy gondolat“, Nem látok hosszú utján életemnek Egyebet, csak romokat, sírokat. Uj Via Appia multam nagy útja, Sírok között Rómába vezető. Az ut végén a telkemet fogadja Az „Örökváros“ a nagy temető. A mohbelepte sírkövekre írva, Ami volt és örökre elveszett, A legsúlyosabb kő alatt a sírba’ — Rajt csak ez egy szó: elvégeztetett — Ősim hazája fekszik eltemetve. Megállóit szörnyű véres harcokat, Az igénylés bejelentése az egyházközségeknél az egyházi elnökségek kötelessége, amit a köz- igazgatási hatóságoknak kell közvetlen bejelenteni. Amikor e helyen is köszönetét mondunk informátorunknak szivességeért, akkor egyben örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar kormány hivatásának magaslatára emelkedett ez elhatározásával s minden okunk meglehet arra, hogy a legteljesebb bizalommal tekintsünk a részletmunkálatok elé is, amely úgy egyházunk vezéreinek, mint a királyi kormánynak is arra fog módot nyújtani, hogy egy uj korszakot nyithassanak meg közéletünkben. Uj korszakot. Mert energia nem vész el, csak átalakul. Amennyi felszabadul a prot. egyházaknak az anyagi gondok leküzdésére fordított energiájából, annyival fog meg növekedni az a kulturális és erkölcsi erő, amit a protestantizmus eddig is képviselt. És ez nemcsak az egyházaknak, hanem a hazának, a magyar államnak is elsőrangú érdeke. És ezen a ponton kell, hogy találkozzunk a római kath. magyar testvéreinkkel is. Akik ugyan még a jelen összefogás napjaiban is sok helyen és sok alkalommal előszeretettel keresgetik elő azokat a súrlódási pontokat, amik nemcsak elválasztanak, de elevenbe vágnak, (reversalis, jezsuitizmus, stb). De hisszük, hogy a gondolkozó kath. magyar testvéreink is belátják, hogy ma nem egymás letiprása, hanem a közös megerősödés és ezáltal hazánk feltámasztása a legfőbb cél úgy az állam, mint közös mindnyájunk előtt. A vad világpróbát, meg nem veretve: S mi lett a sorsa átoksúly alatt? Emlékkövek két hosszu-hosszu rendben, Alattuk éltem annyi öröme, S a jók, hivek: nem egynek elfeledten Moha alatt rejtőzik a neve. Márvány angyal, letörve csüng a szárnya, Kezében van tépett húr rajt — a lant: Szivem ezer hiú reménye, vágya, Ábrándja, terve nyugszik ott alant. Közel Rómám, az utamnak a vége, Nem olyan ez, mint Dante városa, Kapuján nincs lemondás zord igéje, Az én Rómám vigasztalás hona. Ez a Kapu életnek s nem halálnak Nyit utat: rajt örömmel haladunk. A bánatos szivek enyhet találnak, Ha látják az Írást: „Feltámadunk!“ Szigethy Lajos.
