Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-15 / 15. szám
1923 HVflpiOÉIilHUflOK üAPJH 3 Van igazság, ha itii szomorú magyarok egészen egymagunkra is maradunk vele! Csak egy a lehangoló. A történet múzsájának ismét azt kell feljegyezni, hogy az érdek s hozzá az anyagi a sokak számára legérzékenyebb hatású fórumon is erőt vett a szellemi érték — ismét az igazság! — felett. De: az igazság erősebb, mint ők együttvéve! (Luther). .................................................................................. V allásoktatásunk kérdéséhez. Förster, a kiváló német kath. iró említi »az osztály- harcról" szóló jeles művében, hogy a mai vallásoktatás, úgy tananyagát, mint módszerét tekintve, nem felel meg a mai éló, személyes, gyakorlati egyházi keresztyénség, mint személyes és társas közösségi szeretetmunkásság magasztos követelményeinek. Túlságosan az .irástudóssag" jellegét viseli magán, nagyon elméleti és történeti jellegű s inkább a múltban gyökerezik, mintsem a jelenből és a jelennek él. Kevésbé veszi figyelembe a pedagógia és a pszichológia követelményeit, az anyagközlés tisztaságát, határozottságát és történeti valódiságát s a különböző életkorokat és foglalkozásokat, a keresztyénség lényegének úgy a tan, mint főleg az élet szempontjából való meghatározásában. Pedig hát elemi logikai követelmény, hogy itt különbséget kell tennünk az anyai, iskolai, sajátos egyházi vagy konfirmációi oktatás, a továbbképzők és felnőttek vallásos oktatása s utóbbiaknál a földmivelők, munkások és műveltek oktatása között. Csakis ilyen el- és beosztás mellett várhatjuk a keresztyénség népszerűsítését, a különböző társadalmi rétegek krisztlanizálódásdt s egy népies keresztyén hit- és erkölcstan rendszer kifejlődését. Természetes, hogy a vallásoktatás összes fokozatain, mi oktatók, csak .Krisztus szolgái és Isten titkainak sáfárai" vagyunk. Csakis Isten adja áldásait a mi munkásságunkra. Az újabb pedagógia egyik eléggé elhanyagolt alap- követelménye a gyermek természetének és naivitásának kellő figyelembevétele, melynek' számolnia kell az Isten szép világának változatosságaival, amelyeket tanrendszereink (protestantizmus) megkülönböztetése is, mely természetesen pozitív oldalról heves ellenzést váltott ki. Egy monográfiában kitűnő jellemzését adta Augustinusnak, kit a kér. ókor nagy összefoglalójának tüntettek fel. Kisebb értekezésekben a keresztyénség és politika, kér. és gazdasági élet stb. viszonyát vizsgálta megésa Schiele féle enciklopédiába (.Religion in Geschichte u. Gegenwart"), valamint a Hauck-féle realenciklopediába irt cikkei (ez utóbbiak közt kivált az »Idealismus“ és .Felvilágosodás“ cimüek érdemelnek kiváló figyelmet, a lexikoncikkek színvonalát túlszárnyaló valóságos tanulmányok. Utolsó éveiben a Heidelbergből Berlinbe került tudóst a hazafiui aggodalom és hazafiui bánat némileg kizökkentette rendes munkaköréből és többek közt egy igen érdekes munkában fejtegette (röviddel a forradalom kitörése előtt) a német népnek az állameszmével való összeforrottságát — a nagy összeomlás után pedig ő is keresett uj erőt, uj hitet a szétroncsolt nemzettest össze- forrasztására ... Most aztán eltávozott ő is minden végesnek az utján, aránylag fiatalon, fejlődésre képesen, munkabírása teljességében. Talán őt is — mint annyi mást — a fájdalom vitte sírba a nagy német nemzet meg nem érdemelt sorsa felelt. .. Dr. Sz. Ő. és protestáns egyházi énekeink kissé pesszimisztikusan Ítélnek meg. A fizikai és gazdasági élet pozitív értékelésében jusson kifejezésre a lélek megmentésére és művelésére irányuló törekvésünk is. És aztán még az Ur Jézus élet- és jellemképeinek vagy a próféták és az apostolok életének megrajzolásánál is konkrét szemléltető jellegű legyen a mi vallásoktatásunk, hogy a gyermekek való életével vonatkozásba legyen hozható. És végül Herbert, Ziller és Rein nyomán az egyéni személyes elsajátításra, az önálló feldolgozásra s az oktatás biztonságára és haladására fektessék a fősulyt, mert a lélek élő és hatékony szerves valóság és nem gépies mechanizmus a közölt vallási tananyag elsajátításában. Tehát mennél kevesebbet a memorizálásból és kathekizálásból és mennél többet a reális vallásos erkölcsi életigazságokból. Személyes, élő vallásosság és nem a hagyományos tananyag közlése itt a fődolog. Mai vallási tananyagunk rég elmúlt idők gondolatkörében és élményeiben mozog, amidőn még nem élt egy Copernicus, Goethe, Darwin és Carlye. Az objektiv igazság közlése ne nyomja el a személyes meggyőződés erejét. A keresztyénség a legreálisabb szellemi élethatalom, amely számol tanaiban és igazságaiban a való élet követelményeivel és szükségleteivel. F. tekintetben dicséretes kezdeményező lépést tett Szelényi Ödön és Hetvinyi Lajos a maga tankönyveivel. Közelebbről a keresztyénség lényegéhez Harnack i. v. szép müve szerint a bűn és a kegyelem ellentétének tudata, a megtérés szükségessége s az uj .igazságosság", vagyis egy magasztos vallásos erkölcsi életideál tartozik, mely, mint olyan, nem valami képzelt gondolati, hanem reális való igazság s ennyiben valódiság. A bűntudat a szent és felséges Istenre s az ő mindenható akaratának szuveréni- tására, a kegyelem tudata ellenben a bűnbocsátó irgalmas mennyei Atyára utal bennünket. Ez teszi az erkölcsi felelősség szent komolyságát s a szabad atyai kegyelem iránti bizalom fiusági odaadását a tékozló fiú példájára a keresztyénségben, amelynek alapján az élet bajai és szenvedései sem vak végzetek, hanem Isten kezében fegyelmező és nevelő eszközök a mi boldogulásunkra. De a keresztyénség a lélek értékelésében nemcsak vallásos individuálizmus, hanem szociálizmus is egyszersmind. Az Isten országa, mint legfőbb jó, ethikailag véve szociális igazságosságot és főleg szeretetet foglal magában, mely Nagypénteki ének. Dallamra : Az én időm, mint a azép nyár. Irta: Sántha Károly, Bpest, 1922. 1. Oh Jézus, Isten Báránya, Ki ne szánna Tégedet az ég alatt?! Rajtad a mi sok nagy vétküuk, S meghalsz értünk, Hogy mi élnénk Általad. 2. Hold véres, nap elsötétül, Felhős égrül Hullanak a csillagok; Hordod a súlyos keresztet, Föld megreszket, Teremtettség nyög, jajog. 3. Eljött napja a haragnak, A gazdagnak S a szegénynek egyiránt; Megrepednek — sziklák, halmok — Jajszót hallok: Hegyek, essetek le ránk! 4. Gyászban ülünk, oh nagy Isten, • Mi is itten : Nagypénteki magyarok, Versz-e tovább vagy megáldasz? Kél a válasz: Napotok még felragyog!
