Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-15 / 15. szám
4 HVApGálklftUSOlt IkAP^A 1923 Krisztus példájára egészen a kereszthalálig énünk teljes odaadását s a felebaráti szeretet aktivitását foglalja magában. Nietzsche szerint is a keresztyénség nem az életélvezet, hanem az áldozat, a felebarátunkért való helyettesitő önfeláldozás heroikus vallása. Ebben Krisztus személyisége a keresztyénség egyetlen nagy szakramentoma és kegyelemeszköze s az ő keresztje a legmélyebb életigazság, az ut és az élet, amelyben a belső embernek húsvéti diadalát látjuk, a természet és a sors, az áldozatét a tömeg s az örökkévalóét a múló anyagi érzékei fölött. Szeretetének itt nyilvánuló ereje és hatalma minden ízében reális valóság és nem spekulativ eszmény, mely nekünk, empirikusan gondolkozó modern emberiségnek is magasztos, komoly fenségével imponál. Erről az oldaláról mennyei atyjához hasonlóan igazságos és kegyelmes egy személyben, ki „nem eltörölni“, hanem „betölteni“ jött a törvényt és a prófétákat. A keresztyénség lényegét alkotó eme alapigazságokból, amelyekhez az eredendő bűn és a predesztináció későbbi egyházi tana nem tartozhatik, egészen természetszerűleg következik annak az aszkézishez, a szociális kérdéshez, a joghoz és a kultúrához való pozitív viszonya. A keresztyénseg a mindennapi és igy a közéletnek is szóló vallás, amely nem tagadó, hanem kovász módjára átható pozitív viszonyban van a világgal és annak dolgaival. A világot a szellem orgánumává és szimbólumává kell erkölcsileg átalakítanunk, amelynek gazdasági viszonylataiba is bele kell vinnünk a keresztyén szeretetélet erkölcsi komolyságát. Az aszkézis itt abban nyilvánul, hogy a külvilági élet minden javát és hasznát bármikor készek legyünk a belső lelki életnek alárendelni, sőt, ha kell, fel is áldozni. „A lélek anyaga és kertje a világ, amelynek feldolgozója és kertésze az ember akarata“ — mondja találóan Shakespeare egyik drámájában. A keresztyénség állása a szociális kérdéshez, ahová a női kérdés is tartozik, hasonló az előzőhöz. Jézus és Pál ugyan a gazdasági és társadalmi élet átalakítására nem gondolt és azt egészen helyesen a szabad történeti fejlődésre bízta. De azért hangoztatta az osztó és a kiegyenlítő igazságosság, s a személyválogatás nélküli kölcsönös felebaráti tisztelet és szeretet nagy alaptörvényét, amelynek társas közösségi életünket is kell szabályoznia. Az evangélium a társas életnek is „üdvözítő isteni ereje és hatalma minden hívők üdvösségére“ és igy pozitív erkölcsi erőket nyújt az Isten országa követelményében. Hisz Roscher, a nagy német nemzetgazdász mondotta, hogy a szociális kérdés elsősorban nem gazdasági, hanem morális kérdés, amelynek megoldásához a keresztyénség Goltz és Wendland „Szociáletikája“ szerint az Isten és a felebarátok iránti szeretet legfőbb parancsával, aztán a bűnnek, mint legfőbb egyéni és szociális bajnak megítélésével és az Isten országa legfőbb eszméjével járult. Az evang. keresztyénség a jog és az állam világával is pozitiv viszonyban van, ha mindjárt Jézus hegyi beszéde ki is zár minden jogért való küzdelmet. De már a római levél 13. fejezete, # amit mélyebben látó jogászok észre is vettek, a modern ’ állami eszmének is a forrása. A hegyi beszéd az Isten országa tagjainak szóló ideális törvény- hozás, mig a jog és az állam főleg a keményszivüekre s a bűnös társas életre van tekintettel. S mig a középkorban az egyház és az állam egy volt, addig a modern kulturállam a maga pozitiv feladataival és ideális javak képviseletével a protestáns kultúra és a felvilágosodás kapcsolatának köszöni a maga eredetét és elsősorban nem is a szeretetet, hanem az igazságosságot szolgálja a morális érzületre is ható törvényeivel és jogszabályaival. S végül a keresztyénségnek a kultúrához és műveltséghez s az erkölcs és művészet terén elért haladásához való viszonyát tekintve, úgy itt minden törekvést alá kell rendelnünk ama nagy vallásos erkölcsi életideálnak, amely szerint semmit sem használ az embernek az egész világ, ha lelkében kárt vallana. Itt a kettőnek lehető összeegyeztetésére kell törekednünk Szemünk legyen a világ, de egyúttal érzékünk az örökkévalóság iránt. „Sub specie aeternitatis“ kell tekintenünk a kultúrát. Sokoldalúság a kulturértékekben és jellemerősség a vallásos erkölcsiségben legyen itt a vezérlő motívum. A kultúra és a műveltség emelése, haladása és terjesztése evangéliumi irányban és szellemben, hatékony morális erővel párosítva a keresztyénségnek is eminens lét- és életérdeke. Főleg a protestantizmus lényegileg rokon a tudománnyal és a műveltséggel és hathatós eszköze, amit a statisztika is igazol, a kultúrának és a civilizációnak. Dr. Sz. M. iiaiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinii Az evangélikus hítvédelem terén erőteljesebb munkát kell egyházunknak kifejteni, úgy a középiskolákban, mint az akadémiákon. Őszinte és ezen mozzanatokkal is törödő kiváló evang. hittestvérünk említette meg a napokban ezt a hiányát evang. vallásoktatásunknak. Sajnálatos, hogy mi még mindig nem tudtuk belevinni az egész egyházi köztudatba, hogy a tiszta evangélium nemcsak mint vallásforma felülmúlhatatlan, de emellett a mai legmodernebb gondolkodás és kutatások eredményeinek a világához olyannyira zökkenő nélkül simul hozzá, mint egyetlen más vallás sem. S ha már ez a helyzet — mint ahogy tényleg ez! — kár ennek a ténynek a köztudatba való átplántálását elhanyagolni. Mert kétségtelen, ha az apák hajdani hitét a modern ember megingathatlan meggyőződésévé is át tudjuk formálni, ezzel az átformálódással egyházunk gyökérszálait fogjuk rendkívül módon megerősíteni. S ha a gyökérszálak erősen állanak, az egyház fájának koronáját és lombját támadhatják, akár a pápizmus, akár a szekták, vagy materialisták, — „sub oneribus ereseit palma“. De éppen ezért nagyobb súlyt helyezni, több fontosságot tulajdonítani a hitvédelemnek! És ezt elsősorban a theol. akadémiák figyelmébe ajánljuk. Amelyek tanmenetéből egészen hiányzik az apologia. Pedig nem a támadások céljaira, hanem meggyőződésünk öntudatositása szempontjából kiszámíthatatlan jelentőségűnek tartjuk a hitvédelem anyagának minél részletesebb tárgyalását. IIIIIIIIIIIKIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllllllllllliflIII A Magyar Cserkész Szövetség husvét hetében ünnepelte törvényei megszerkesztésének tíz éves évfordulóját. A csapatszemlével kezdődő ünnepség három napig tartott és ugyancsak a munka jegyében állott, amennyiben úszó-, futó-, vivóversenyek, cserkészszakelőadások alkották programmját. A részletes ismertetés és bírálat az ifjúsági és cserkészsajtó dolga, mi itt csak két dolgot jegyzünk fel: A vérmezei szemlén, melyen 3—4000 fiú vonult fel József kir. főherceg és a szövetségi elnökség előtt, — Nádossy orsz. főkapitány kivételével, — közéletünk egyetlen vezérférfiát sem láttuk. Pedig a cserkészet olyan nemzeti ügy, amely minden fórum érdeklődését megérdemli. A másik dolog meg az, hogy ugyanezen a szemlén a pesti Regnum Marianum cserkészcsapata 280 fiúval, saját fúvószenekarral, teljesen egyforma csapattulajdont képező egyenruhában jelent még. A tisztek sorában pedig igen sok papot láttunk. De ezt már nem az egész ország, hanem csak Lutherániánknak és elsősorban főpásztorainknak figyelmébe ajánljuk. Sch. 7,
