Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-04-15 / 15. szám
2 HVAfiGÉUUIftUSOlt IiÄPtfA 1923 Ezeréves igazságunk és Róma! Azt kérdezzük: igazunk van-e vagy nincs? A mi ezerévesnek hivott Igazságunk, amiben úgy hiszünk, mint az egy Istenben, igaz-e tényleg vagy nem ? Vagy csak egy álom? Csak egy olyan csar lóka ábránd, amely arra jó, hogy újra és újra fellelkesitsen, valahányszor halljuk, csak egy hangzatos jelszó, mely pompásan cseng álmatag magyarok leikébe, de nem igaz, nem bir semmi alappal ? Kérdezzük ... Mert még akkor is, ha nem igaz, mi még akkor is tartjuk ugyan s ki nem engedjük még leláncolt kezeinkből, sem, de akkor le kell mondanunk arról, hogy rajtunk kívül álló, pártatlan tényezők előtt is elismertessük. De mi nemcsak hiszünk ebben az igazságban. Mi tudjuk is és minden mozzanatában, minden tételében „et ad oculos“ demonstrálni, biztos alapon kimutatni is tudjuk azt, hogy ez a mi igazságunk nem üres frázis ... S im, mi a helyzet? A világtörténelmi fejlődés kitermelt egy állítólag minden nemzet és nép “felett álló nemzetközi fórumot, mely az emberiség és Isten közé állva az igazságok „csalhatatlan“ letéteményeseként szerepel milliók szemében és hitében. Nevezi pedig magát e fórum: római pápaságnak. Különösen azóta szerepel igy, hogy a világ- politika lüktetései és a világuralomért való könyöklések nem egészen tiszta légköréből kikerült s úgyszólván kizárólag a hitélet és az örökigazságok világába transzporálódott át tevékenysége! Már pedig ha tényleg ebben a légkörben él, A tudomány csarnokából. f Troeltsch Ernő (1865—1923). Szomorú tudományos izoláltságunknak a jele, hogy Troeltsch Ernő eltávoztáról csak mintegy 2 hónappal az ő halála után emlékezhetünk meg. Hiszen egyetlen theológiai folyóiratunk nincsen, a külföldiekhez pedig csak nagy- nehezen férkőzhetünk ... Pedig Troeltsch munkássága mindenkép tüzetes és szakszerű méltatást érdemelne. Ő, aki a theológiának, jognak és bölcsészetnek doktora volt és mind e tereken nyomot hagyott, mégis a hittudomány terén fejtette ki főmüködését, amint ezt legjobban 2 hatalmas kötetben összegyűjtött értekezései bizonyítják. (Gesammelte Schriften I. 1913., II. 1919.) Troeltsch érdemei elsősorban methodikai téren keresendők. Főtörekvése volt: a történeti (vallástörténeti) módszernek a theológiában való alkalmazása. Elengedhetetlen követelménynek tartotta a keresztyénségnek az általános vallástörténettel, illetve az egész kulturtörténelem- mel szerves összefüggésben való tárgyalását. Ha következtetéseiben olykor túl is lő a célon, midőn pl. a theológiából minden szupranaturalizmust ki akar küszöbölni, az elv felállítása minden bizonnyal szükséges volt. ha itt az „igazságok“ világában találja meg működési körét, akkor ebben a világban lehetetlen, hogy a magyar ezeréves igazsággal is nem lett volna már eddig is találkozása. S ha volt, úgy éppen függetlensége és minden politikán felül álló jellege — számára nemcsak lehetővé, de kötelességgé is kellett volna hogy tegye ennek az árva igazságnak a felkarolását is. Mert ami igaz, igaz, még akkor is, ha csak egy csonka nemzet tud is róla s nem változik, ha az egész világ sáros bocskorral tapos is rá. S ime, mi a helyzet? A római pápaság a felvidéki püspökségek sorsának elintézése óután most a Csanádi magyar püspököt emelte ki püspöki székhelyéből és kényszeríti felelősségtudatának feladására. Ugyancsak Szabadkán is felállittat uj püspökséget, amely a kalocsai egyházmegye ecclesiasticus integritásának az igazsági alap nélküliségét sanctifikálja. Vagy van igazság, vagy nincs igazság. Ha nincs, úgy ennek a Rómából jövő megértetése csak fájdalmasan hathat azokra, akik bizó hittel néztek s kell, hogy nézzenek ma is a Krisztus földi helytartóságát igénylő fórum felé. De mi, akiket nyájából 400 évvel ezelőtt exkommunikált, mi azt mondjuk, hogy hiába a Krisztus földi helytartójának (?) akármilyen intézkedése, bárminő állásfoglalása, magatartása, mi tudjuk, hogy ez is csak oly politika, melynek igazsága a siker, de fölötte is van Valaki, akinél van Igazság s az ő világában ott van a mi ezeréves igazságunk is! Mert van igazság. Ha mellette, — még a magát az igazságok földi letéteményesének tartó nemzetközi egyetlen fórum sem hajlandó lekötni. Ő maga aztán azzal a módszerrel megkísérti a kér. vallásnak abszolutságra való igényét kimutatni. Rámutat arra, hogy minden történeti jelenség tkp. relativ, „de a relatió- ban levő utalás a szükségszerűre egyengeti az utat a történelmen túl lévő abszolút felé“. (V. ö. Ltickennel!) A történelem nagy alkotásaiban sejtjük azokat az abszolút célokat, melyekben az emberiség végső értékei jutnak kifejezésre. Krisztus pedig azon vallásos ideál hordozója, melyre az emberiség vallásos fejlődése utal. Látnivaló, hogy ő itt a történeti módszert történetbölcseleti értékeléssel kapcsolja össze, amint Troeltsch nem is tagadta soha, hogy igyekezett Hegel, Schleiermacher de kivált Kant nyomdokain megmaradni. Szorosan vett vallásfilozófiájában főleg Kantra hivatkozik és azt a helyes követelés állítja föl, hogy a vallásos életet nemcsak lélektanilag és kritikailag, hanem ismeretelméleiileg is meg kell vizsgálni és maga is megkísérti a „vallási“ „a priori“ keresését. Ez a postulatum is felette termékenyítőnek bizonyult és élénk s egyben eredményes vitát provokált. Sok uj szemponttal gazdagította T. az egyháziörténet- irást is. így pl. újszerű méltatását adta a protestantizmusnak, melyet elsősorban vallási potenciának fogott fel és csak másodsorban a modern kultúrát előmozdító tényezőnek; ő tőle származik továbbá az ó és uj lutheranizmus
