Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-03-25 / 12. szám
1923 BVAflGáLiIltUSOlt LiAPüA 5 gyülekezetében hamarosan meg tudná vetni az egyetemes magtár alapját (egyszer sajtóalapra 1 vaggon kukoricát gyűjtött). A nyugdíjjogosultság megállapításánál uj alapokra kellene helyezkedni: csak munka- és keresetképtelen kaphasson nyugdijat Munkaképeseknek inkább munkaalkalmat, vagy munkához szükséges eszközt kellene adni. Tegye meg pl. azt a szívességet az Evangélikusok Lapja: szíveskedjék egy kis helyet adni a lapban a nyugdíjasok részére, hogy azok itt kész munkáikat felajánlhassak, vagy munka- alkalmat kereshessenek. Egyik kollégánk fiatal özvegye hansnyakötőgéppel keresi kenyerét, bizonyára elárasztanánk munkával, ha itt a cimét közölheti. A másik talán virág- rózsakertészettel találna magának itt vevőkört. A méhészetet nyugdíjas lelkészek is szép haszonnal űzhetnék (sőt nőknek is szép foglalkozás!). Én a most hozatott műlép-présemen műlépek kipréselésével, olcsón vett keretléc átengedésével lehetek segítségére a méhészkedő nyugdíjasoknak. Más méhés/ek szíveskedjenek egy-egy rajt adni (kérem tudatni, ki ad ?). A nyugdijintézeti ügyvivő ur szíveskedjék a földmivelésügyi minisztert megkérni: adna a gödöllői méhészeti gazdaságból 10-20 rajt. A konyhakertészeknek a kertészeti tanintézet (I., Ménesi-ut 45.) bizonyára nagyon kedvezményes áron adna palántákat. A kereskedelmi minisztérium házi ipari osztálya szokott kölcsön adni harisnyakötó-gépeket. Talán lenne egy-egy jószivü hívünk, aki egy varrógépet is tudna adni. Amikor fentebb munkaközvetítésre kértem az Evangélikusok Lapját, nem gondolom, hogy ezzel valami nem- papokhoz illő kereskedői szellemet vinnénk a lapba. Nem gondolom, hogy bűn volna gyámolitani az elhagyottakat. Tés. G. E. IIIIIHllinniiMÜSI Nyugovóban. í'íeK’j.'ven évet teaxolsAltani Egyliáíért én IihiAítI, Tenß«*rhullAinok kUzt Allttim S sokszor kemény haro la ért; Véijrc la ine^porha nyodvit Mentem ny ucdlJ-AlinpotLm, 8 takarékoakodva szépen Keleaétzemmel megéltem — \ Míg a vtlAur fel nem forclult S ami Jé volt, mind cl nem múlt. Havi kétazéz koronAbrtl Jut ejry napra hűt vagy hét, 8 kerül la tán mée valahol HozzA e(fy kla ajAndék; ÉhhalAltél nem félek hAt Mit; az etfyhAz ljfven ellAt! Fel la tettem hAt maisamban Kern halok mcu mostanAlmn, Sokba kerül a koporsó, DrágAbh mint a tilk éa boráét Koporsóra — i tj-n z — kapunk Vagy hAromazAz koronAt; M6(pH Jobb. ha megmaradunk, Nem fizet rA a caalAd t K. M. Uj hangok. A megértő közös munkának minden vonatkozásban való érvényesülése csendült ki a pesti ev. magyar egyház 21-én megtartott közgyűléséből. Talán az egyház fennállása óta először történt meg, hogy az egyházi elnökség felváltva elnökölt. A világi, adminisztratív és anyagi ügyekben Dr. Halászy László egyházközs. felügyelő elnökölt, az egyházi természetű ügyekben pedig Dr. Raffay Sándor, az újonnan megválasztott igazgató-lelkész. Azonban nemcsak az elnöklési mód volt uj, de egy egy uj érának virradását jelentik azok a határozatok is, amelyeket a különben egyszerű közgyűlés elfogadott. így az adminisztratív centralizmus életbeléptetése, a Veres rálné intézet uj szervezeti szabályzata, a stóladij-kezelés, — az uj templomtelkek stb mind olyan jelentős mozzanatok, amelyek fontossága jóval túlnő a megszokott közgyűlési határozatok keretein. A zsinat figyelmébe! Amiben nem maradtunk el.«. Egész magyar iskolaügyünk számtalanszor hangoztatott, de még mindig meg nem szüntetett hibája az egyoldalúság úgy a fiú-, mint leány- gyermekek nevelésében. Hányszor nem kifogásolták már a tanított elvont tananyagot és tanítási módszert — s mégsem jutottunk egy-egy nagyszabású reformtervezeten túl. Talán ez is magyar szokás, hogy csak tervezünk s igazán Istenre bízzuk a kivitelt. Minden uj tantervet gyökerében akar átalakítani s nem akar előkészítő részletmunkát végezni, holott a mai helyzetben, lezüllött gazdasági viszonyaink mellett részletmunkát lehetne végezni, kísérleteket tenni, melyek aztán adandó alkalommal a gyökeres átalakítást megkönnyitenék, mig igy semmi remény eredményre. Nem elég azonban fölülről alakítani, sőt nem is az az első teendő, hanem lent, a nagy- közönség körében kell a nagy átalakulásnak megkezdődnie, itt kell a begyökerezett téves nézeteket, előítéleteket eltüntetni. Mert a nagyközönség önmagában nem tanul, nem von le tanulságokat, mástól várja ezt a munkát. Ilyen előítélet minden más iskolatypussal szemben teremtette meg a gimnázium majdnem teljes egyeduralmát. S mig a közönség legnagyobb része csak gymnáziumba akarja gyermekét adni, mig szinte lenézik azt a családot, melynek ifjú csemetéi csak reálba járnak (nem is merek polgárit írni, mert az ám a lenézett valami — főleg a fiúgyermekeknél); de még az ifjúság, az értékesebb rész lelke is attól a tudattól van megmételyezve, hogy szégyenkezik, ha nem gimnáziumot végez, addig nagyon nehéz a más typusú iskolák alapítása és súlyos anyagi kockázattal jár fenntartásuk. És mégis meg kell kísérelni a változtatást, meg kell teremteni az uj iskolatypusokat — s ez éppen a circulus vitiosus. Mert ha nem alkalmazkodik iskolaügyünk az élet parancsoló szükségleteihez, ha nem vesszük figyelembe, hogy agrárország vagyunk, hogy mégis csak meg kellene kísérelni a kereskedelemnek magyar kézbevételét, az iparos elem műveltségben való emelését — ami csak iskolák, megfelelő tanintézetek emelésével lehetséges — akkor igazán csak azok az elemek fognak virágozni és élni, melyek élelmességük folytán most is virulnak. Amit eddig elmondottunk, főleg fiúgyermekeink nevelésére vonatkozik. Nem kisebb gondot ad azonban a leánygyeimekek nevelése s nyugodt lélekkel állíthatjuk, egyházi, de társadalmi szempontból nagyobb fontosságú probléma a fiuk nevelésénél. Itten nem győzzük eléggé hangsúlyozni a gimnáziumba tódulásnak, egyetemek ellepésének nagy hátrányait. Itt igazán be kellene következnie annak az állapotnak, hogy akinek a sors megadta azt a lehetőséget, hogy nem kell a mindennapi életben a kenyérért folyó nehéz küzdelemben részt vennie, az ne törekedjék a gimnáziumba, annak meglehetősen elvont tudományaira, ha nem gazdagítja lelkét nemes és igaz értékekkel. Tanul-
