Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-03-25 / 12. szám
6 HVAfiOáiklI^USOl^ ItAPJA 1923 jón szépért és jóért, nemesért és igazért lelkesedni s válasszon olyan tanulmányokat, melyekkel e célt leginkább eléri. Sajátítson el modern nyelveket, hogy majdan, ha a sors úgy engedi, ha újra eljön a jobb világ, a külföld értékeit is megismerhesse, oly célból, hogy ezt szegény hazánk és egyházunk számára és javára kamatoztassa. Ha igy lesz, igazán nemes vezére lesz, lelki támogatója családja minden tagjának, de főleg gyermekeinek lesz gazdaglelkü nevelője. Ilyen irányú neveléssel kísérletezik pesti egyházunk Veres Pálné-liceuma, de működésének sikere attól a támogatástól függ, melyben evangélikus családjaink részesítik. Nem anyagi támogatásra gondolok, hanem arra, hogy minél több evangélikus család adja ide gyermekét, neveltesse itten, akkor valóban evangélikus nevelőintézetté lesz, hol a másvaliásuak csak vendégek. Működési köre ilyen pártolás esetén nemcsak a serdülők oktatására fog szorítkozni, hanem kiterjed a felnőttek tanfolyamszerű tanítására, nemcsak elméleti irányban fog nevelni, hanem praktikus ügyességek elsajátítását is lehetővé fogja tenni, mint azt a jelen évben meg is kezdte varrótanfolyamával. Evangélikus leányainkat akarjuk itt nevelni, órájuk várunk, hogy minél nagyobb számban keressenek fel, mert a másvaliásuak úgyis túl nagy számban tódulnak az intézetbe. Dr. B. D. Régi, hiányt pótló Leány-Konferenciát rendezett Szuchovszky Gyula vallástanár a budapesti tanítónő- és óvónőképző-intézetek ev. növendékei számára, az evang. anyaszentegyházunkért aggódó püspökünk, theol. tanárok, vallástanárok és mások bevonásával. Igazán nagy az az Istenáldás, ami ezen leány-konferencián nyilvánvalóvá lett. Három napig voltak együtt az ev. egyetemes egyház üllőiufi imatermében. Sok nemeset és szépet hallottak és tanultak, a vasárnapi iskolával láttak is. Csaknem teljes számmal ott voltak a fenti intézetek ev. tagjai, a Veres Pálné Lyceum növendékei is két napon át. Március 9-én Szuchovszky Gyula megnyitó beszédével kezdődött s utána jöttek a hatalmas előadások neves theol. tanáraink ajkairól: Dr Sze- lényi Ödön (pályám); Dr Deák János (egyházam) *, Dr Szlá- vik Mátyás (hitem); Draskóczy Lajos igazgató (életem); Kemény Lajos vallástanár (a tanítónői pálya tövisei és virágai). Áhítatot Dr. Szuchovszky Lajos vallástanár és Dr Varsányi Mátyás lelkész tartott Az előadások péntek és szombat délelőttjén lettek megtartva, a délutánokat bibliai tanulmányozás (a tanitónő otthona és társasága; miért és hogyan olvassam a Bibliát) foglalta le, melyeket Pauer Irma, Dr Kelecsényi Jánosné, Mojsisovich Margit, Trausenfels Elza, Mokry Eszter és Kozma Gabriella vezettek. A harmadik napot tisztán a lelki életnek szentelték. Vasárnapon, bár nagy szemekben esett az eső, mégis jöttek, hogy megismerhessék a vasárnapi iskola fontosságát, melyet Mojsisovich Natália vezetett 10 órakor Szuchovszky Gyula istentiszteletet tartott s utána Reif Pál vallástanár úrvacsorát osztott. Vasárnap délután volt a ref. testvérek leány-konferenciájával együtt, a nyilvánosság számára rendezett vallásos estély, melyen Dr Raffay Sándor ev. püspök sziveket lebilincselően tartott biblai magyarázatot. E helyen bővebben nem terjeszkedhetünk ki ily konferenciák jelentőségére, sőt még hosszabb referádát sem tudunk hozni — helyszűke miatt. De gondoljuk meg, mit jelent az, hogy ezeket az evang. egyházunk jövendő nevelőit, vezetőit milyen szellemben készítjük elő a maguk uijára ? A tudomány csarnokából, Dr. Brückner Győző: A reformáció és ellen- reformáció története a Szepességen. L. 1520—1745. Budapest, 1922. 613 lap. Ára 2400 K. Kiadta a „Szepesi Szövetség.“ Az előttünk fekvő munka — hogy összbenyomásunkat röviden kifejezzük, — nemcsak a legteljesebb mértékben kielégíti a hozzáfűzött várakozásainkat, hanem valósággal ritkítja is a párját az utolsó 15—20 év magyar prot. egyháztörténete, sőt a magyar kulturhistória terein is. Szerző nemcsak szerencsés és fáradhatatlan adatgyűjtő, hanem szigorú kritikai módszerrel is dolgozik, aki tömérdek uj adatát gondosan megrostálja, az eddigi történetírói eredményekkel egybeveti és igy állapítja meg a helyesebb nézőpontot. Tárgyalás közben sem jobbra, sem balra nem hajlik, hanem megőrzi történetírói objektivitását. Előadásában pedig nem adatot adat mellé illeszt, hanem eleven képet fest a Szepesség, e nagyértékü kulturterület múltjáról és azt mind kapcsolatba hozza a jelen fejleményeivel. S gazdag tartalom száraz vázolása helyett inkább néhány uj megállapítás ismertetésére szorítkozunk, melyek kétségkívül nem egy tekintetben helyesebb irányba fogják terelni a Szepességre vonatkozó történeti felfogást. így kimutatja, hogy a magyar történetírásban szinte megkívánt elnevezés „a 24 szepesi kis városok szövetsége“ helytelen, mert e szövetség nem politikai, hanem egyházi jellegű volt: testvérülete (frateritása) a szepesi szász egyházaknak. Még fontosabb uj eredmény, hogy a Szepesség nagy részének elszlávosodását egyfelől a 13 szepesi városnak Zsigmond által történt elzálogosítása indította meg, másfelől pedig a Csáky család ősei voltak r. katho- lizáló törekvéseik által öntudatlanul a szlávizmus leghat- hatósabb terjesztői a Szepességen. Ez a megállapítás fényes cáfolata az olyan igazságtalan vádnak, melyet pl. Komlóssy F. „Az esztergommegyei kath. isk. története“ művének bevezetésében találunk, hol azt állítja, „hogy magyarnak lett katholikusok a lutheránusok előtt ismét tótok lettek“, de ezt az állítását a mü folyamán egyetlen példával sem igazolja. Br. igazságot szolgáltatott a Lubo- mirszky családnak, amelyből a lengyel helytartók (starosták) kerültek ki. Eddig prot. történetíróink szintén egyhangúlag kárhoztatták, a kath. irányúak pedig ezzel ellentétben magasztalták őket az ellenreformáció alatt követett magatartásuk miatt. Br. egyenként jellemzi őket és túlzás nélkül állítja elénk jó és rossz tulajdonságaikkal. A ref. előtti idők és az első cipszer reformátorok viszontagságos életének, majd az ellenreformáció üldözésének ecsetelése sokszor nagy erővel hat reánk! Bizony ezt a könyvet minden jó evangélikusnak el kell olvasni, hogy növekedjék sokat szenvedett egyháza iránti szeretetében. Sz. ö. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllllllllllllltllllllllllllllllllll EGYHÁZI ÉLET. Egyetemes felügyelőnk beiktatása. Előkelő és fényes ünnepség keretében zajlott le Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő beiktatása. A Deák-téri nagyteremben már a kora délelőtti órákban megjelentek állami és egyházi közéletünk kiválóságai. Ezek sorában ott volt Belitska Sándor honvédelmi, Dr. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter, Petri Pál államtitkár, Almássy László a nemzetgyűlés képviseletében, Nádossy Imre országos főkapitány, Sárkány Jenő altábornagy, Dr. Ravasz László református püspök, Darányi Ignác, Dr. Kovács J. István a ref. egyházak, Józan Miklós az unit egyh., E. Johnson a skandináv egyházak képviseletében. Geduly Henrik, Kapi Béla, Dr. Raffay Sándor, Dr, Zsigmondy Jenő, Dr. Kéler Zoltán, Dr. Zelenka Lajos, Báró Kaas Albert, Báró Prónay György, Dr. Tomcsányi V. Pál, Feilitsch Berchtold báró, Dr. Ráró Lajos és más számos kitűnőségünk emelte megjelenésével az ünnepély fényét. A nagyteremből a templomba vonult le a diszruhás rendőrök és ifjú cserkészek sorfala közt az egyet, gyűlés közönsége, ahol Dr. Raffay Sándor püspök úrvacsorát osztott az uj felügyelőnek, majd a pesti Lutheránus vegyeskar Mendöl Ernő vezetésével előadott karének
