Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-03-25 / 12. szám
4 HVAfiGählftUSOlt üflPűfl 1923 KÜLFÖLD. Franciaország. Harc a Nagypéntekért. Szegény Elszász-Lotharingia, ezt kellett megérnie a francia „szabadítok“ alatt! Ipari érdekeltségek azzal a kéréssel fordultak a kormányhoz, hogy munkaszünet dolgában a Franciaországban érvényben lévő törvényt léptesse életbe, melynek értelmében a hétköznapra eső ünnepeken, tehát Nagypénteken sincs munka- szünet. A lutheránus és református egyházi hatóságok beadványban foglaltak állást ez ellen. Miután azonban ez a lépés hatástalannak látszott, az Evang Népszövetség és az egyház barátainak szövetsége tömegaláirásokat gyűjtött és ugyancsak beadványt intézett illetékes helyre. A beadvány igy hangzik: „Alulirott nagykorú tagjai az elszász- lotharingiai evang. egyházaknak ezennel támogatják az egyházi hatóságaiknak a köztársaság kormányánál tett lépéseit, amelyek azt célozzák, hogy Nagypénteknek, mint a legfőbb evang. egyházi ünnepnek törvényes ünnepnapjellege érvényben hagyassák“. A németnyelvű sajtó a beadvány mellett foglalt állást. A római katholikusok is a protestánsok mellé álltak A rendelkezésre álló rövid 2 -3 hét alatt a lutheránus egyházból 100 327, a reformátusból 15 988, összesen 116.315 aláírás gyűlt össze. A Nagypéntek veszélyeztetése az összes egyházi körökben mély "felháborodást keltett. S az eredmény meg lett! Nagypéntek ünnep marad! Délamerika. A Brazíliában élő lutheránusok egyházzá tömörítése német testvéreink érdeme. A szent munka 1897-ben vette kezdetét. A brazíliai egyház jelenleg 28.827 lelket számlál, van 16 lelkésze, 31 prédikálóállomása, vannak iskolái és diakonissiói is. Kolozsvárt a Mihály-templom képei és díszítései közül az összes magyar vonatkozású címert és képet eltávolították. Kormányrendelet tanúskodik ez ügyben arról, hogy még a festett magyarok előtt is hogy remeg a paku- lárok vitéz népe. Ha tehát ez az egységes fellépés nemcsak egyéni, hanem közösségi szempontot vesz alapul, akkor valóban a szükségszerűség jellegével bir az a követelmény is, hogy az istentisztelet a maga külső megnyilatkozásában is egységes képet mutasson. Olyan teljes, gazdag liturgia azonban, amilyet Skandináviában, Németországban és Angolországban látunk, azonban, úgy gondolom, csak ott van helyén, ahol már az ősök hagyták ezt igy az utódokra. Annak mind- azáltal feltétlenül meg kellene lenni, hogy a hivő keresse fel bárhol az országban a maga vallása templomát, ugyanazt az intentiszteleti rendet és formákat találja, amelyhez otthon szokott hozzá. Csak igy lesz számára kézzelfogható valóság az egyház egysége. Úgy egyházi szervezetünknek, mint a lutheranizmus szellemi irányának ma sokkal nagyobb gátakat kell áttörnie, mint más keresztyén közösségeknek. Külsőleg mindkettő meglehetősen állja még a helyét; a köznép és az utca embere abban a hiszemben van, hogy jobban ért hozzá, mint a hivatalos tényezők. A dolog azonban igy nem maradhat, ha valóban hiszünk különleges feladatainkban. Azért össze kell szednünk magunkat, hogy a lutheranizmus jogaihoz jusson úgy a vallásos, mint az egyházi életben s nemkülönben népünk életében. Gisle Johnson. Lelkészt szolgálat, előlépés és nyugdíjügy. I bizonyára az életből vette az öreg, papot a szószékről leráncigálni akaró hívek példáját. Én, hála Isten, nem láttam még ilyen papot, ellenben ismerek Gyurátz Ferencet, aki agg kora és nyugdíjas volta dacára még mindig vonzóan olvas fel vallásos estélyeken. De van egy másik kérdés, amire a figyelmet fel kell hivni és ez a lelkészek előlépésének, illetve elő nem lép- hetésének az ügye. Régi panasz, hogy ha a lelkész valahova egyszer bekerül, onnan nem tud máshova menni, különösen ma, amikor az öregek nem mehetnek nyugdíjba. Sokat gondolkoztam ezen: hogyan lehetne a lelkészek előlépésének ügyét megoldani és gondolkozik velem együtt igen sok lelkésztársam. Az autonómia sérelme nélkül meg lehetne oldani a kérdést úgy, hogy a gyülekezeteket pl. 3 osztályba sorozva, ki lehetne mondani, hogy melyik osztályba hány (1, 10, 20) szolgálati év után választható valaki. De legegyszerűbb megoldás talán az volna, ha a betöltendő állásoknál a pályázók közül mindig csak a három, hivatalára nézve legidősebb lelkész volna választható, a többi köteles volna pályázatát visszavonni. Ha ennek zsinati törvényben való kimondása nehézségekbe ütköznék: csináljuk meg magunk magunk között, a lelkészegyletek utján. Kötelezze magát minden lelkész, hogy, ha nálánál három idősebb (hivatalban) pályázik valahova: pályázatát visszavonja. így aztán lehetne előhaladás és az autonómián se esnék csorba. De igy hogyan jutnának állásba a fiatalabb lelkészek, segédlelkészek ? Mindenesetre lennének olyan helyek, ahova idősebbek nem pályáznának. Meg aztán minden fiatal lelkésznek, segédlelkésznek érdeke, hogy majd valamikor ő is előléphessen. Tartsuk a lelkészi előléphetés kérdését állandóan napirenden; tárgyalja ezt az idén minden lelkészi értekezlet. Ide kapcsolódik a nyugdíjasok ügye. A háború a gyönyörűen megalkotott nyugdíjintézetet összeroppantotta. Uj alapokra kell azt lefektetni, mert szívtelenség volna a nyugdíjasokat továbbra is a mai nyomorban hagyni. Itt is a buzavalutát kell behozni. Békeidőben fizettünk 72 korona évi járulékot, ami 31/2 métermázsa búzának felelt meg. Ma átlagban buzajárulékot megállapítani nagyon nehéz. Próbálhatnánk talán az idén átmenetileg úgy, hogy minden tag, akinek 20 métermázsát meghaladó gabonajárandósága van (minden jó minőségű kát. hold föld is 5 mm. buzaértékben felszámítva), fizetné évi járulék fejében gabonajárandóságának 3°/o-át; a 20 métermázsánál kisebb fizetésű lelkészek pedig fizetnének 1000 koronát Minden munkaképtelen nyugdíjas gabonajárandóságot kapna az igy összegyűlő gabonából. Az esperesek a náluk levő hiványokkól összeállítanák minden lelkész gabona- és földjárandóságát, hogy ezek alapján számításokat lehessen végezni. A földek minősége persze fontos, rqert van olyan hely, ahol 10 hold föld nem ér föl egy hold jóval. A gyülekezetek a békebeli 30 korona helyett fizethetnének lelkészi állásonként 30 kg. búzát, ami a maradék („növelés“) gabonából kikerülne. Ennek a járuléknak fele a városi, illetve kevés terményfizetésü lelkészeknek juthatna. A másik feléből pedig egy nyugdijintézeti tőkét lehetne csinálni. Ennek az értéke aztán nem sülyedhetne, mint a pénzé. Egyetemes kölcsönmagtár alakjában lehetne ezt megvalósítani. A magtár gabonáját a gyülekezetek kapnák kölcsön 1(5 %-ra, ők pedig 12 °/o-ra kiadhatnák a gyülekezeti tagoknak (természetesen a gyülekezet felelne róla). így mindig jó helyen volna és szaporodna is a magtár vagyona. Attól persze nem kell félni, hogy a gabonát nem veszik ki kölcsön. Én a gyülekezetemben azonnal elhelyezek egy sereg rozsot, zabot, árpát, csak hadd jöjjön! Egy olyan meleg szivü ember, mint Schlitt Gyula lajoskomáromi kollégánk az ő minden jóra kapható
