Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-03-25 / 12. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. március 25. 12. szám EMEUKUSOK liPJA ™ — * «WB M — Sierkuitőiég ét kiadóhivatal: Budapest, IV. kér., Deák-tér 4. sz. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Dr. Raffay Sándor Előfizetési ár félévre 300 kor. Egyes szám ára 20 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Szerkesztésért felelős: Dr. Csengőd? Lajos Kiadja a LUTHER SZÖVETSÉG Vírágvasárnapján. Annakokáért azon indulat legyen bennetek, mely vala a Jézus Krisztusban . . . Fii. 2.v A technika századában is . . . Amikor kifürkészett és felhasznált hatalmas természeti erők segítségével úrrá vált az ember a távolság, a levegő, a napsugár, az elektromosság s az egész (?) természet felett . . . akkor is, az az indulat legyen bennünk . . . Amikor bevonulunk manapság az életbe, ezen az utón az emberi tudás, tudomány, gondolkodás végtelen sok pálmája, virága fekszik előttünk, mint a Jeruzsálembe bevonuló Jézus előtt, amelyeket mind csak fel kell szednünk, magunkévá kell tennünk, hogy szines, csillogó, ékes lehessen a mi világunk is . . . Kívülről . . . És belül? Amíg ezeket az utszéli tudásvirágokat szedegette az ember, amíg ezek felkutatásával foglalta el magát s az univerzitások és akadémiák szellem-virágbokrétáját koszorúba fűzte, addig egészen elfeledte azt, hogy belülről is építenie kellene önmagát . . . Ami nem fejlődik, az halálmartalék I Századunk lelke is az. Akár állami, akár társadalmi, akár gazdasági életünket nézzük — de világszerte is! — mindenütt a belső bomlás, a rothadás jelenségei bukkannak elénk ... De sokan siratják, naponkint I Mert ott belül, ahol a lélek van, nem fejlődött s nem hogy lépést tartott volna a külsővel, de sőt visszafejlődött a benső, a lélek világa. Itt kezdeni hát uj munkát I Ha nem tudunk a világ mai formájába beletörődni. Ha fáj a szívnek, hogy nagy a nyomor, hogy kínos az Ínség, hogy őrjítő a drágaság . . . Amilyen 0 benne volt, az olyan indulatot, lelket kiformálni, kialakítani — profán szóval, ha kell, kitenyészteni — a mai világban is: ez az evangélium jelen feladata. Az útjára lebbenő ruhák, hulló virágok, röpködő páimagalyak, harsogó hozsánna, zugó üdvrivalgások közt is megmaradt az alázatos, szamárháton ülő Istenfiának ... A külső se nagyobbá, se kisebbé nem tette. Bennünket csillogón káprázatos nyomorultakká tett.,. Mert hisszük, hogy csak a külső világa a világ. És élvezzük (7) eredményeit e hitnek. Hál nem ez a világ a világ. Aki tudatára ébredt ennek, az ne sajnáljon fáradságot, munkát, küzködést, de semmit se, hanem ébressze az alvókat. Az élet nehéz, nyomasztó álmába elmerülteket. Lelket menteni az Élet, az igazi számára: korunk sorsdöntő feladata. A tudására büszke, hatalmára nagy embert Krisztushoz vezetni el s ezáltal az Örökkévalóság szent kapujához, amelyen át a végtelenségek harmóniájának szent hozsánnái szűrődnek át: a tiszta evangélium népének hivatása elsősorban A végtelenül differerenciálódott technika századában . . . Munkálkodásom eredménye a mindenható Istennek kefében van . . . Az egész egyházi élet minden mozzanatára kiterjesz- kidó, átfogó, hatalmas székfoglaló beszédet tartott uj egyetemes felügyelőnk Báró Radvánszky Albert, amelyből az alábbi részleteket közöljük : Letettem az Ur házának oltára előtt az esküt, — kezdte — mely egyházunk legfelsőbb világi vezetőhelyére állítva a mai naptól kezdve egyetemes egyházunk szolgálatára rendel . . . Majd egy pillantást vetve hazánk csonka állapotára, hangsúlyozta, hogy a történelem mai szomorú állapotának bekövetkező változása esetén állását az egyház rendelkezésére fogja bocsátani. Ezután megemlékezve őseinek és hivatali elődeinek fényes soráról, különösen báró Prónay Dezsőről, viszont egyházunk jelen feladatairól, kiemelte, hogy az egyháznak minden tényezője egy-cgy őrszeme és harcosiéi láthatatlan egyháznak. S mint e tényezők elsőjének ejjj^ részt eszmei magaslatokra, másrészt a földi élet reális követelményeire kell irányítania tekintetét. Majd igy folytatta : Az egyház képviselésére vonatkozó kötelességemből kifolyólaghangsulyozan- dónak tartom, hogy egyházunk integráns része a magyar államnak és a nemzet társadalmának. Alkotó tényezői voltunk a múltnak, munkás tényezői vagyunk a jelennek és éppen ezért van hivatásunk a jövőben is. E történelmi hivatás és erő ismeretében és annak elismertetése érdekében fogom képviselni egyházunkat minden esetben. Ezzel kapcsolatban fontos jelentősége van a szolidaritásnak, különös mértékben a külföldi protestáns egyházakkal való kapcsolat ápolásának, amit egyházunk köztudatába is be kell vinni. Az egyház kormányzására onatkozólag az egyházalkotmányban megszabott irány- ivek szemmeltartása határozza meg az egyet, felügyelő .endőit. Ez nem merülhet ki a közigazgatási teendők ílátásában, hanem irányelvek és munkaprogramm szerinti tzetést jelent. Egyéniségét — bár alárendeli az egyház özmeggyőződésnek, de fel nem fogja adni sohasem. Az egyház és állam iszonyának kérdésében az 1848: XX t.-c. álláspontján áll, zÍ£oruan őrködve arra, hogy autonómiánk csorbát ne szenedien. A különböző egyházakkal szemben „a felekezetközi ékességértés a keresztyén egyházak együttműködéséért áldoathozatalra is hajlandó vagyok, de soha sem ev. egyházunk irvénves jogainak, önérzetének és méltóságának rovására . , testvér ref. egyházzal való jóviszony különösen ápolandó.
