Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-06-17 / 23-24. szám
IX. évfolyam Budapest, 1923. junius 17, 23—24. szánt Si«rk«istAiég és kiadóhivatal i Budapest, IV. kér.. Deák-tér 4. sí. Megjelenik minden vasárnap. * Alapította: Dr. Rafffay Sándor Szerkesztésért felelés: Dr. Csangödy Lajos Kiadja a LUTHER SZŐVE ISÉG Előfizetési ár ffálávra 600 kor. Egyas szám ára 50 korona. Hirdetési Arak megegyezés szerint. Vigyázzatok! o Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségek, az ördög, mint az ordító oroszlán, szerte jár, keresvén kit elnyeljen. I. Péter 5«. Nem látjuk, meg sem foghatjuk és mégis . Itt hullámzik, itt örvénylik köröttünk szennyes habjaival és körülnyaldossa az egymagában álló lelkeket, hogy a becsület, az igazság, a jóság, á tisztaság virágos, illatos mezejéről lerántsa, lesodorja a Bűn poklába.... Ám ha csak hullámok formájában venne körül — még nem is volna olyan borzasztó. De — jól látta az apostol és utána ezrek sokasága, — nem lágyan ringató hullámfodor a Bűn ereje, hanem éles, metsző oroszlánfogak és vadállatkarmok közé kerül a lélek, ha a Bűn úrrá lesz rajta. Marcangol, bánt, élesen belerág a lélekszentély szent csöndjébe és üvölt, ordít, minden sikolyt, jajongást tulkiáltva. Ezért józanok legyetek, vigyázzatok — int az apostol. Vigyázzatok, mert ha a lelkiismeret marcangolja szét a keblet: ez még szerencse, ha még úgy fáj is. Ez még jó, ha felébred. A Jaj ott kezdődik, amikor ez nem szólal meg. ha elhallgattatjuk, elnémítjuk, ha túltesszük magunkat marcangolni akarásán. Akkor kezdődi* a Jaj, amely a maga rettenetes vadságában nem itt, hanem majd ott bontakozik ki, ahol már a levetett porsátor sirontuli világában nem lesz már segítség, nem lesz már gyógyír, nem lesz már balzsam a lélek sebére. Itt még van balzsam ... Akit megejtett a bűn, az itt még kereshet megnyugvást és találhat vigasztalást — igaz, egyetlen helyen. A Golgota keresztje alatt. Itt még van kiengesztelés. Van forrása a Békességnek. Jó annak, ezerszer jó, aki megtalálja. Aki nemcsak szóval, nemcsak hitvallással, de a lélek legbensőbb erejével átkarolja azt a keresztet. Az megtanul könnyek közt is mosolyogni. Minden csalódásának tört romjai felett is, a bűn szennyes áradatai, Örvénylő elnyeléssel, letöréssel fenyegető hullámai felett is tud uj szivárványt szőni a reménység sugaráiból ... Az ordító oroszlán fogai és karmai közt — amikkel szemben tehetetlen — önsebeit is bekötöz- getni... Legalább lelkében ... Ha testében már nem is teheti... Józanok legyetek .. . vigyázzatok! Nem ez az élet az az Élet. .. Vissza a magyar földre ! II. Ezen a címen lapunk 17. számában megjelent cikkemben a mai világ ürességének és sivárságának, anyagiasságának és szeretetlenségének szemléletéből azt a következtetést vontam le, hogy megigazulást és megújhodást csak attól remélhetünk, ha a népet a zajos közéleti szereplés fórumaitól visszavisszük'zsalugáteres, muskátlis ablaku otthonaiba, hogy rátaláljon ismét önmagára. A papnak, tanítónak jut ismét az a nehéz nevelői hivatás, hogy elaltassa a népben azokat a hiú vágyódásokat és törekvéseket, amelyek életre- keltése ellen^ hosszú időkön keresztül küzdött a templom és az iskola. Lehetnek talán, akikben cikkem olvasása azt a hatást keltette, mintha engem a legszenvedélyesebb konzervativizmus vezetne gondolataimban és cselekedeteimben. Mintha ellensége volnék a haladásnak, a fejlődésnek. De akik behatóbb figyelemre méltatták szerény soraimat, igazat adnak nekem abban, hogy a tradíciókhoz, a hagyományokhoz, a történelem nagy eseményeihez és tanulságaihoz való ragaszkodás nem gátja és nem akadálya a fejlődésnek, a haladásnak. A múlt emlékezete és tisztelete nem ellensége a jövendőnek. Csupán irányítója és hatalomadója. A jövendő építése el sem képzelhető a múlt és emlékezet pilléreinek megbecsülése nélkül! Emlékezzünk csak vissza a legközelebbi, szemünk előtt lezajlott zivataros időkre. Azok, akik nemzetünknek a világháború csapásainak hatása alatt történt pillanatnyi megrendülését lelkiismeretlenül arra használták fel, hogy a hatalmat magukhoz ragadják s beteges fantáziák torz-álmainak uj világát teremtsék meg, nem azon kezdték-e, hogy a megsanyargatott, megpróbált nép leikéből ki akarták irtani a múlt tiszteletét és megbecsülését? ! Le akarták dönteni azokat az oltárokat, amelyeket nemzetünk ezeréves történelme hegyeken és halmokon, völgyeken és téreken Kárpátoktól az Adriáig emelt nekünk?! Nem akartak-e aljas gonosztevőként beosonni a templomok ajtain, hogy földig rombolják az egyházak munkáját s porba-
