Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-06-03 / 22. szám
4 HVAl*GáLkIf{Ü&01t UAPtTR tudniillik azoknak, akik erre vállalkozni akarnak. Az előadó kérdése nem okozhat gondot, mert a vasárnapi iskolaszövetség titkára: id. Viktor János ur, a maga gazdag tapasztalataival és értékes utasításaival nagyon szívesen áll rendelkezésünkre. Arról ezúttal nem kívánok szólani, hogy hogyan kapcsolódik be a vasárnapi iskola munkája a gyülekezeti életbe, csak annyit akarok megjegyezni, hogy ez a legáldottabb munka, mert a gyermekeken keresztül férkőzhetünk legkönnyebben a felnőttek, a szülők szivéhez is s általuk tehetjük egyházunkat ismét bibliás és éneklő egyházzá, azt is mondhatnám: igazán evangélikussá! Mert biblia és ének nélkül nincs evangélikus egyház, az bizonyos. A bibliaórát eleinte s talán hosszabb ideig, szintén a lelkésznek kell vezetnie. Kisebb gyülekezetekben állandóan is vezetheti, sőt vezesse is. Nagyobb gyülekezetekben azonban erre a munkára is keressen munkatársakat főleg a tanítással foglalkozó egyháztagok sorából, de más foglalkozásúak köréből is. Több helyen alkalmazásban van s azt mondják, hogy nagyon bevált az a módszer, hogy a lelkész két-három helyen is szervezett bibliaórát, melyeket egy-egy vezetőre bízott. Azonban magokra nem hagyja még ezután sem, hanem felváltva gyakran felkeresi azokat s ő maga is szokott tartani bennök bibliamagyarázatokat. Egyértelműen azt mondják az ide vonatkozó beszámolók, hogy az ilyen bibliaórák egyfelől elejét veszik a szekták mozgalmainak, másrészt eleven, bibliás hitéletet hoznak gyülekezeteinkbe, annak megtermi a maga gyümölcsét. Vasárnapi iskola és bibliaóra — két elhanyagolt életnyilvánulása vagy ha úgy tetszik munka- alkalma egyházközségünknek, de egyúttal két fontos eszköze is a jövő megalapozására, a diadal kivivására. Adja Isten, hogy már a közel jövőben is minél több vasárnapi iskola vezesse a gyermeksereget a Jézus Krisztushoz s minél több bibliára mélyítse a hitéletet evang. egyházainkban! Ha ez bekövetkezik, mienk a jövő! Dr. Deák /ános. Nagyobb adományok az aszódi ág. h. ev. Petőfi-főgimnázium újjáépítési alapjára: 5.000 koronát adtak: Dr. Nádosy Imre, Hauss Lajos, Első Budapesti gőzmalom részvénytársaság, Schlick-Nicholson gyár részvénytársaság, Geszti György, Kertész Antal, Jeszenszky Pál, Stühmer Frigyesné, Dr. Stühmer Géza, Dr. Légrády Ottó, br. Prónay György, Balay József, br.Sennyey Miklósné, Dr. Mayer Árpád és neje, Hecht Vilmos, Mezőgazdák Szövetkezete, Knuth Károly. — 4000 koronát adott renoválásra: Kell Sándor, Dr Bókay Zoltán. — 3000 koronát adtak: Toepffer Róbert, Waldhauser Tilda, Fischer Károly, Tachier Mária, Conrad Ernő, Simon Mihály, Petri Gyula, Elischer Viktor. — 2000 koronát adtak : Hanzély János, Láng Gizella, Meinhart Kurt, Kut- nevszky György, B. O., Wigner Antal, Holitscher Pál, Kemény Hugó, Dr Hankiss János, Dr Moravcsik Ernő Emil, Mühlthaler Frigyes, Dr Benedict N., Zay Mihály, Benyó Vilmos, Dr Kelényi Aladár, I. G., Schmidt Gyula. - 1000 koronát adtak: Petzt Ernő, Dreher Antal sörgyár r. t., Lujza gőzmalom r. t., Magyar Gázizzófény r. t., Koos Jenő, Br. HámOS Antal. (Folytatjuk). 1923 A tudomány csarnokából. A béllel és jeskófalvi Beliczay család evangélikus ága. A Beliczay nyitravármegyei, belici eredetű, régi nemes család. Ismert őse: Benedek, 1570 körül Jeskófalván község- biró volt. Az ő fia Belitzky (Belica) Tamás, valószínűleg a nagyszombati Clarissza-apácák, jeskófalvi ispánja, 1610-ben krályi adományt nyer itteni részbirtokára, melybe a nyitrai káptalan szabályszerűen be is iktatja. Innét a család kétségtelen nemessége és jeskófalvi előneve. De megilleti a „belici“ előnév is, amit Beliczay Jónás k. hőgyészi esperes Vasvármegye nemesi bizonyságlevele alapján használt. A család egyes tagjai időnként többféle, igy Belitzky, Belica, Bellic alakban Írták vezetéknevüket, mig napjainkban leginkább a jeskófalvi előnévvel és állandóan a Beliczay családnévvel élnek. A leszármazás a birtokadományos őstől: Tamástól szakadatlan. Az egyébként katholikus család evangélikus ágának alapitója Tamás szépunokája : György (szül. Jeskófalván 1706., megh. Kocsban, Komáromm., 1762.) volt, aki a komárommegyei Szendről a protestáns Szabó Erzsébetet vette nőül s maga is evangélikussá lett. Ennek a Györgynek három gyermeke közül János ugylát- szik azonos azzal a Beliczay Jánossal, aki 1838-ban Vanyo- lán lelkész, — Mihályról névén kívül nincs több adatom, — egyház és családtörténeti szempontból bennünket különben is a harmadik fiú: Jónás érdekel leginkább. Ő a vasvármegyei Kemeneshőgyészbe származott, itt mint evang. prédikátor, iró és költő áldásos tevékenységet fejtett ki s nemzetsége legzsengébb hajtásának, az evangélikus ágnak volt a továbbfejlesztője. Beliczay (Bellicz) Jónás 1764. nov. 10-én született a komárommegyei Kocsban, meghalt 1845. dec. 19-én a vasmegyei Kemeneshögyészben. 1795-ben nagygeresdi (Sopronul.) „oskolamester“. 1804-ben a veszprémmegyei Vanyolán, 1806-ban Nagyalásonyban találjuk lelkipásztorként. Innét került a kemenesaljai Hőgyészbe, ahol 1831—1842. esperese is az egyházmegyének. Irogatni ő is, mint több lelkésztársa és barátja: Edvi Illés Pál, Szűcs IstváH, Zigány János, a Kis János alapította soproni Magyar Társaság hatása alatt kezdett. Munkásságával az ének- és templomügy körül szerzett kiváló érdemeket; maradandó műve énekes- és imakönyve. Irt lapokba verset, prózát és fordított németből. Mint Vasmármegye táblabirája tevékeny részt vett a megyei közéletben. (Élete működését szépen méltatta Karsay Sándor: a Magyar prot. egyháztört. monográfiák c. művében.) Neje: alsószopori Nagy Rebeka (meghalt: 1851-ben Felpéceni. Gyermekei: I. Zsuzsanna (sz. 1794. Nagygeresden, megh ___), f érje: Druglányi N. mézeskalácsos Keszthelyen. II. Benjamin (sz. 1794. Nagygeresden, megh___) kom áromi fakereskedő. Neje: Martin Zsuzsanna. Gyermekei: 1. Lujza (sz____ megh. 1873 ). 2 . Gyula (sz. 1835. aug. 10. Komáromban, megh. 1893. ápr. 30. Budapesten) máv. felügyelő, mérnök, az Orsz. Zeneakadémia tanára, zeneszerző és zongoraművész, a „Societe francais des Anteurs et Compositeurs“ tagja. Családjának egyik kiválósága. Már 16 éves korában zenemüve jelent meg. Bécsben a műegyetemmel párhuzamosan végezte zenei tanulmányait, melyekben Hoffmann Joákim és Krenn Ferenc voltak a mesterei. Első hangversenyét 1864-ben adta Bécsben, nagy művészi sikert aratva. Kora legelső zeneművészei és szerzői közé tartozott; müveiről, melyek meghaladják a százat, Liszt Ferenc is nagy elismeréssel szólt. Benza Ida és Bignió Lajos hires operaénekesek tolmácsolták müveit, melyek úgy itthon, mint külföldön általánosan elterjedtek. Amennyiben a magyar müzene megalkotásában is tevékeny része volt, érdemei a magyar zenetörténet lapjaira tartoznak. Neje: nemes Tarczalovits Anna (sz. 1853. Budán). Gyermekei (születtek Budapesten): a) Gyula (sz. 1875, megh. 1916. Újvidéken) máv. mérnök. b) Lujza (sz. 1876.). c) Ilona (sz. 1878.), férje: Váradi (Jaczkovics) Mihály, áll. főreáliskolai tanár Budapesten. 3. Ede (sz ___ megh. 1871.). I. neje: Brengl N., I I. neje : hegyeshalmi Fischer... Gyermekei: Vilma, Ödön, Georgine, Sándor (egyéb adatom nincs).
