Evangélikusok lapja, 1923 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1923-06-03 / 22. szám
IX. évfolyam. Budapest, 1923. junius 3. 22. szám EHUKQJKUSOK URU Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kér., Deák-tér 4« sz. Megjelenik minden vasárnap. Alapította: Dr. Raffffay Sándor Szerkesztésért felelős: Dr. Csengődy Lajos Kiadja a LUTHER SZÖVETSÉG Előfizetési ár félévre 600 kor. Egyes szám ára 50 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Kell az igazság! Ha valaki azt mondja: Szeretem az Istent és gyűlöli az ő atyjafiát, hazug az . . . I. Ján. 4'jo. Hazug .. . Ennek, a fojtó, párás, nyommasztó légköre nehezedik a lelkünkre, bárhová állított is az Élet. Nincsen annyi harmatgyöngy reggelente a tavasz virágszőnyeg-borította pázsitján, nincsen annyi könnycsepp a szomorú arcok szempilláin, mint amennyi hazugság árnyéka suhangat el mindennapi életünk világa felett. Pedig ragyog a napsugár. Égi vándorok millióit árasztgatja éltető fénnyel és meleggel el s ezek során minket is körülragyog. A Szeretet Napjaé, az Istenszerefeté. S nem is lehetne tán azt mondani, hogy ez a leröppenő sugár nem pattan vissza is az Isten felé. Igen' ö feléje, égi Atyánk felé — Ö tudja ugyan a legjobban! — hozzá még csak visszasugárzik ez a Szeretet. De idelent olyan kevés marad. Az emberek egymásközti világában már szinte egészen elvesznek a kis mécsesek, mik emberszivekben égve akarnák oszlatni a nagy éjszakát, a hazugságok, a gyűlölet, a kíméletlenség, a nyerseség fagyos, vad éjszakájának sötétjét. Kiki maga érzi és tudja legjobban, milyen szomorú ez. De nemcsak szomorú. Hazug is. Az Igazság beszéde, az evangélium is megbélyegzi ezt a világot, amely elvesztette önmaga alól az egyetlen biztos, éltető talajt, a Szeretetet, az Igazságot. De mégis benne vagyunk ebben a világban. Mégis élnünk kell benne. Küzdeni, remélni és elfáradni, csalódni. Itt kell maradnunk addig, mig az Isten szava egyszer majd Haza hiv! Ám, ha itt is kell maradnunk és élnünk is kell, ez még nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy mi is hazugok legyünk. Nem jelentheti azt, hogy más életnek itt nincs jogosultsága, nincs maradása, csak annak, ami a hazugság cifra rongyaival aggatja tele önmagát s ezek ingatag talajára épit. Sőt . . . Éppén mert ilyenné vált a világ, éppen mert ennyire sülyedt, éppen azért vessük meg lábainkat az evangélium körül, az Igazság, a Szeretet talaján, sziklaszilárd alapján, mert az, .aki erre épit, annak házát az eljövő szelek, viharok, földindulások meg nem ingatják, romba nem döntik. Legfeljebb a földit. Ez pedig nem a legnagyobb kár. Éppen mert nincs, azért kell az Igazság, a Szeretet ebbe a világba. „ Két tett. Lelkésznek temetésnél szomorúbb kötelessége egy áttérés bejelentése vagy tudomásul vétele. A mai érdeklődéstelen világban is szenzáció még valami neves ember vallásváltoztatása. A tett után egyik oldalon állandóan a keserű gúny csillan csak fel s a „visszatért“ jelzések, mint apró tőrdöfések élezik ki a felekezeti ellentéteket. Minden egyház veszített igy már sokat s a statisztikai hivatal véleménye szerint, a mi egyházunk pusztán a jelenlegi reverzális arányszám fennmaradása esetén semmivé törpül. Nem egy ember magánügye az ilyen elhatározás soha. Jelentősége túl nagy hatású. Egy szomorú eset meggondoltabbá, de egyúttal bizonytalanabbá is teszi nemcsak a lelkészt, hanem talán a gyülekezetei is. Egy vezető lélek hűtlenségének tárgyalását hallgattam egyszer s a szenvedélyes birálgatásban mégis csak azt hallotta minden komoly lélek, hogy egy lélek veszte, egy eskü megszegése, egy élet kettérombolása volt ez s egyúttal sokakra nézve szegénységi bizonyítvány is. Mit szólnak ahhoz a mai emberek, ha a sok lelkiismereti vihar után oly erős a Luther egyháza utáni vágy, hogy a két fordulat eljuttatja az embert a vallásos statusquohoz ? Elhal bizonyára a régi lekicsinylés, valami megértés féle ébredez bennünk talán az emberrel szemben s ez sem külön, sem együtt nem helyes s nem jó. , De jó hallani, tudni és látni, hogy egyházunk minden más felett álló igazsága, dicsősége s nagysága ma is vonzó erő; az eltévelyedés mélységeiből is kiemeli a majdnem elveszettet s fennen hirdeti a nagy világnak hitünk dicsőségét s igazát. Egyházunk hű lelkei lássák a sorok közt levő két tettet s mig magukhak biztatást ad, szolgáljon buzdításul az ő tetteiken keresztül mindenkihez, aki távozóban van tőlünk, vagy látni rajta, hogy távozni szeretne. . g—/.
