Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-02 / 14. szám
1922 HVA(lGÓLkIl{USO!{ Li AP JA 3 kusok — Károlyi Mihály és Hock János kezéből. Ök, ha csak lehetséges, uralomra vágynak — mert az uralom hasznot és életet jelent. A .keresztény kurzus-, mint bosszú a proletárdiktatúráért jogtalan és keresztényellenes, visszaélés. De védekezés a zsidó uralommal szemben jogos és természetes, ha ugyan már el nem késett. Ezt az uralomvágyat csak a vak nem látta. Valami teljesen elvakitotta a mi közönségünket. Romboló hatását már évtizedek előtt éreztük és talán senki inkább, mint a hazai protestantizmus. A protestáns intelligencia vezetőszereppel birt ez országban, de 20 év ója lecsúszott s helyét minden téren a szolidáris és eszközökben nem válogatós zsidó intelligencia foglalta el és szellemével teljesen uralta a mi intelligenciánkat. Mint következett be ez a fordulat, annak fejtegetésébe ez alkalommal nem bocsátkozom. Dr. Sz. L. Zs. HmniimiiiiiHimiiimiiiiiiiniiiMuiuuiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiHiiiimiiiiiimiiiiimiiMiiiii (922. Invocavit. Luther-emlékfinnep Wittenbergben. Folytatás. Vasárnap, március 5-én, d. e. 9 órakor ismét felharsant a városi templom tornyán a harsonák kara majd 9'/* órakor felcsendült a Luther szobornál az énekes diákok (Kurrende) háromszólamu éneke. i A Bugenhagen-házban egybegyült hivatalos képviselők menetben vonultak a városi templomba ünnepi istentiszteletre. Elől teljes díszben, lobogó zászlókkal a halle-wittenbergi és a berlini egyetem diákjainak bajtársi szervezetei. A városi templomban prédikált Luther, amidőn a Wartburgból visszaérkezett, magával hozván a német uj- testamentumot. Az ünnepi prédikációt D. Gummerus, borgai finn püspök tartotta. Textusa Márk 4, 26—29. volt. Mit prédikált Pál? Az evangéliomot hirdette. Mit hirdetett Luther? Az Isten igéjét prédikálta. Ezáltal teremtette meg 1522-iki márciusi napokban az első evangéliomi gyülekezetei. Ugyanitt az Istenigét hirdette Luther nemcsak mint prédikátor a templomban, hanem, mint tanár a kathedrán s mint családapa otthonában is szavával, életével egyaránt. Prédikálásának és bibliafordításának aratását élvezzük mi mindnyájan, akik itt a világ minden tájáról összegyűltünk s a miéink, kiknek képviseletében itt egybesereglettünk. Csak egy lehet és kell is hogy legyen legfőbb gondunk: „Él-e bennünk az ige?!“ „Az ige kószáiként megáll“ fejezte be a kiváló egyházi szónok hatalmas beszédét. Az istehtisztelet lithurgiája igen gazdag volt. D. Cordes egyházi főtanácsos és a gyülekezet, illetve a városi templom egyházi és oratóriumi karának váltakozó énekéből állott. Istentisztelet után az ünneplők megtekintették az egykori kolostorban, melyet a választófejedelem Luthernek ajándékozott lakóházul, a Luther-csarnok gazdag gyűjteményeit. Az itt látható Luther-képgyüjtemény, melyet a csarnok elnökének buzgalma hordott össze, mutatja, hogy mennyivel máskép nézett ki Luther, mint amilyennek őt a XIX. században elterjedt, nálunk is bevezetett Luther- képek ábrázolják. A csarnok megtekintését ünnepi ebéd követte. Figyelemreméltó pohárköszöntőt mondott azon Dr. Boelitz birodalmi kultuszminiszter. Uj reformátor után kiált a mi korunk, de mi a régiről teszünk hitvallást, akinek mindenki számára van adnivalója. A legértékesebb azonban, amit adott: bibliája. Ezért akarunk küzdeni. Részéről mindent elkövet, hogy ez a könyv ismét elterjedjen, különösen az ifjúság körében a vallástanitás által. Este 8 órakor ismét a városi templom gyűjtötte egybe az ünneplő sokaságot di^zünnepélyre. Knolle wittenbergi lelkész Luther-mondáso*kat olvasott fel. Az ünnepély középpontjában az ünnep főrendezőjének, D. Ficker halle- wittenbergi egyet, tanár, titkos konzisztóriumi tanácsosnak ünnepi beszéde állt. amely összekapcsolta az ünnepélyt megnyitó és bezáró Bac'ii-kantátét. D. Ficker Luthert és művét jellemezte a pápai bulla megégetésétöl invocavit- prédikációjáig. Ez idfr alatt fejlődik ki teljesen a reformátor. Wormsban üt számára a nagy óra, amelyben a lelkiismeret sérthetetlenségét éli meg. A wartburgi idő a reformációra való készülődésnek utolsó ideje A magányban, honi földön, bibliájával egyedül zárja le fejlődésének gyűrűjét. Itt lesz valóban övé a biblia. Lefordítja az Uj- testnmentumot, amelyben az evangéliommal és népével eggyé lesz. így kezdi meg a kész reformátor művét, mint mindenek ura és mindenek szolgája. Benne testet öltenek a reformáció alapvető gondolatai: erőszak nélkül, gyöngéd tekintettel a gyöngékre és nevelési szükségszerűségből felállítja ismét a történelmivé lett vallási formákat. Nyájassága, melyről hallgatói tesznek bizonyságot s amelyet besugároz az evangéliom, vívja ki a győzelmet erőszak és kavarodás felett és viszi diadalra a reformációt. (Folytatjuk). Miummmmmtmiiiimmiimiiiiiiiiiiiiiiimmmniiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiimmiiimi Az ember kozmikus viszonyáról. Szemelvény Hackenberger László: „Az uj világrend erkölcsi része“ című munkájából. „Gondolkozom tehát vagyok*>“ Ezen descartesi axioma nyomában fölmerül az a kérdés > mi vagyok és minek vagyok ? Választ erre ma még csak a hit ad, mert a tudomány még nem foglalkozik a mindenség céljával, sem ezzel kapcsolatban az ember céljával, hogy a kettőt összekapcsolná. Pedig az ember számára ennek megismerése volna: minden. Az ember enélkül nem folytathat tudatos életet és igy nem ébredhet magasabb öntudatra sem, ami öt az Istenség felé emelné, ahol a lelkivilágosság kiapadhatatlan forrása lakozik. De melyik hit az, amely az embert ily módon fölemelheti ? Bizonyára egyik felekezeté sem, hanem csak az evangéliomi hit, amelyet a lélek magának ott fölfedez. A tudatos életnek legmagasabb fokaazember számára: a krisztusi fok, amelyen már a megismerésből eredő át- szellemülés nyilvánul. Csak afelé a lelkivilágosság felé kell törtetnie minden igazi keresztyénnek, aki az élet valódi értékéből magának kincset akar gyűjteni. Ha a tudományról el lehet mondani, hogy nemesit, akkor a hit istenit. Hit nélkül nincs vallás, nincs Isteni erkölcs, sem Krisztusi megismerés s bár élhet az ember a tudománynak és művészetnek s hódolhat különféle nemes ambícióknak, mégsem hagyhatja őt nyugodtan a saját kozmikus rendeltetésének ismeretlensége: kénytelen tehát a legműveltebb ember is a krisztusi hithez, az evangéliomhoz fordulni, ahol azután megleli a választ kozmikus rendeltetéséről. T. i. hogy Isten fiai vagyunk és hogy a fiuság az atyaságig fejlődhet mibennünk, illetőleg fajunkban, ha erre méltókká tesszük magunkat. Az embernek lelke ugyanis részecskéje a mindenség lelki részének és kozmikus kötelessége a nagyobbodás. Valószínű, hogy a szellemi tökélynek folytonossága a mindenségben követeli tölünk ezt s az ember önfeláldozó küzdelme ily módon tényleg a mindenség lelki részének fennmaradásáért folyik. A krisztusi mag megfogamzott és a messiási világosság permanenciáját fogja létre hozni itt a földön I Krisztusnak tehát az ember istenségére vonatkozó tan a feltétlen igazság. Ha majd a jövőben az imponderabiliák tudománya előbbre halad, akkor a tudomány is föl fog állítani egy léthipotézist, amely azután a tudományokkal együtt haladva biztosítani fogja a lelki világosság egyenletes és állandó fejlődését. Ennek eléje kell menni egyházi részről, mert hiszen ez nem lesz egyéb, mint a krisztusi világosság beigazoló próbája s azt is igazolni fogja, hogy egy
