Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-08 / 2. szám
4 HVÄflGEmKÜSOl* ItRPtfÄ 1922 jövet elhintse testvérei között. A protestantizmus hazájában már a XVI. században találunk egyetemeket és főiskolákat, melyek vonzóerővel vannak ifjainkra. Kezdetben ezek jelentik kiképzésük egyetlen lehetőségét is. Az iskolázás ügye a prot. hazai zsinatokon is vezetőkérdéssé lesz. Mindjárt kezdetben akadnak lelkes főurak, mint Dobó Ferenc, Drágfi Gáspár, Horváth-Stansich Ferenc, Nádasdy Tamás, Petrovich Péter, Perényi Péter és Gábor, Révai Ferenc és Mihály, Thurzó Elek, akik anyagi támogatással segítik a külföldi iskolázás ügyét. Ugyanigy tesznek főleg a felvidék városai: Bártfa, Szepesbéla, Besztercebánya, Kassa, Késmárk, Körmöc, Lőcse, Modor, Rozsnyó, Selmec, Eperjes. Az ismertebb nevek közül: Wittenbergben tanulnak Balassa Menyhárt költségén Schmidelius György, Bethlen Gábor költségén Károli György, Petrovich Péter költségén Szegedi Gergely, Kassa város költségén Miskolczi Demeter és Szikszay Gergely. Strassburgban tanul Bocskay István költségén Szenczi Molnár Albert, Boroszlóban tanulnak Bártfa város költségén Stöckel Dávid és Lénárt, Eperjes költségén Fábri János stb. Ez alapítványok jó része ma is meg van, bár hovaforditásukról keveset tudunk. Több város levéltárában kérő és köszönő iratokat őriz külföldön tanuló ifjaktól. Így Kassa levéltára megőrizte Miskolczi Demeter levelét, aki segítséget kér a Franciscus Literatus-féle alapítványból. Ez az alapítvány a külföldön tanuló ifjakat támogatta, ma azonban sem az alapítólevél, sem a pénz nincs meg. Lőcse városa Thurzó Elek alapítványából évenként két ifjút taníttat külföldön, évi 40—50 frt. segélyösszeggel. Az alapitó okmány ma is megvan. — Schlachter Quirinusnak 800 frtos alapítványa a selmeciek számára, a boroszlói városi tanácsnak adatik át, hogy abból évenként 20—20 frt segélyt kapjanak Boroszlóban vagy más külföldi iskolában tanuló ifjak. A segélyezetteknek azután kötelezniük kellett magukat, hogy Seimecen fognak állást vállalni. A Boroszlóval való levélváltás ma is meg van Selmec város levéltárában. Néhány ifjút tudo- mányszomjusága több egyetem látogatására is ösztönzi, így Szenczi Molnár Albert, Tsókás Péter, Zsámboki János és mások úgyszólván az egész művelt Európát bejárják és megismerik valamennyi jelesebb egyetem szellemét és módszereit. A külfölddel való érintkezés másik jele a tanerők kicserélése. Egyrészt ugyanis sikerül ifjaink számára kitűnő tanerőket nyernünk a külföldről, másrészt végzett ifjaink külföldi kathedrákon is nyernek elhelyezést. így pl. a gráci evang. iskolában tanít Fabinus Lukács 1560-ban, a morvaországi Oszlavánban tanít Fabricius András 1570-ben, a csehországi Rataj-ban tanít 1577 körül Fabricius György; azután Jeszenszky János Prágában, Frankovitz Mátyás Braunschweigban, Jénában és Regensburgban, Henisch György Augsburgban, Stöckel Lénárd Eislebenben 1537 körül. Erdélyben már János Zsigmond fejedelem akart prot. főiskolát nyitni és 1567 nyarán Blandratát Bázelbe küldi, hogy a hires Celsio Secundo Curio tanárt meghívja Erdélybe. A terv akkor nem sikerült. Két év múlva Ramus Péterrel lépett érintkezésbe, de a hires párisi tudós kevéssel rá a Bertalan-éj áldozata lett. Az erdélyi szászoknak, akik mindjárt kezdetben külön szervezetet alkottak, tanítóik egyúttal papi képzettséggel is rendelkeztek és valamennyien német egyetemeken tanultak. Ezt a szokást a szászok később is megőrizték. A XVI. századbeli magyar prot. ifjúság főleg a következő külföldi egyetemeket látogatja: Bázel, Boroszló, az oderai Frankfurt, Jéna, Königsberg, Lipcse, Rostock, Strassburg, Tübingen, Wittenberg, Genf és Heidelberg. Kezdetben főleg a wittenbergi egyetem van erős hatással ifjainkra és ezzel érthetően a honi vallási felfogások, tudományos ismeretek, irodalom, műveltség kialakulására is. Emellett ifjaink külföldi prot. középiskolákat is szép számmal látogatnak. így adataink vannak arról, hogy Augsburg, Danzig, Goldberg és a lausitz-i Görlitz, Grác, Halle, a morva Iglau, Magdeburg, Nürnberg, Regensburg, Schweidnitz prot. középiskoláiban ezidőben magyar diákok tanulnak. Igazi büszkesége népünknek azon tudósok hosszú sora, akik nemcsak külföldön nevelődtek, hanem későbbi tudományos, irodalmi működésükkel külföldön is kitűntek és dicsőséget, tiszteletet szereztek a magyar névnek. A magyar tudományosság talán soha nem részesült olyan magas értékelésben, oly őszinte megbecsülésben, mint a XVI. században. Fraknói a XVI. század hazai és külföldi iskolázásáról irt munkájában (Budapest, 1873) közli a Wittenbergben 1522—1600-ig tanult magyar ifjak pontos névsorát, 1120 magyar prot. ifjú nevével. Azonkívül ugyanott csaknem ezer megjelent irodalmi műnek és nyomtatványnak címeit találjuk, legnagyobb részben prot. szerzőktől. A XVII. századra esnek: a hazai protestantizmus szervezkedései, a főbb zsinatok és a vallási és nemzeti elnyomatással szemben Bethlen Gábornak, valamint Bocskaynak és Rákóczi Györgynek szabadságharcai. Az erőszakoskodás akadályokat gördít a külföldön tanuló ifjak támogatása elé, amennyiben a városi tanácsokat róm. kat.-okból szervezi meg és megtiltja a városoknak a protestánsok támogatását. Mindamellett nem csökken ifjaink kitartása és buzgalma. A sárospataki főiskolára ekkor kezd erősebben hatni Heidelberg, úgy, hogy csaknem teljesen átveszi a heidelbergi tanrendet. Lorántffy Zsuzsánna Angliából hazahívja Tolnai Dáli Jánost, aki itt rektorrá lesz. Ő a puritánizmus szellemét hozza magával a főiskolára és ezzel további működése elé önmaga gördít akadályokat. Utóda Comenius Amos lesz 1650-ben. A 30 éves háború zavarai ifjaink jó részét nyugod- tabb országokba irányítják és igy kezdik az angol és holland egyetemeket látogatni. Ezekről az egyetemekről egészen uj teológiai és filozófiai nézeteket hoznak haza magukkal, úgymint: a puritánizmust, presbyterianizmust, a cartesianizmust és vele termékeny vitáknak nyitják meg hosszú sorát. Az angol és holland szellemet több meghívott külföldi tanár is terjeszti nálunk, igy a Bethlen Gábor bőkezűségének örvendő gyulafehérvári kollégiumban is, melyet Bethlen akadémiává akart fejleszteni. Itt tanitottak: Opitz, Crell, Alsted, Bisterfeld, Piscator és Crispinus, majd Basirius Izsák. Mint tudjuk, Apácai Cseri János is itt tanít, amikor Utrechtből hazatér és élőszóval, majd Írásban is Hollandia példájára buzdítja az ifjúságot és a magyar népet. ltjainkat ez időben még mindig erősen vonzza Wittenberg, Giessen, Strassburg, azután Jéna, Boroszló, az oderai Frankfurt, Thorn, Danzig, Königsberg és a század végén Hallé-ból hazánkba is beszivárog a Franke-féle pietista realismus, mely ellen egyházi körök éles ellenkezést mutatnak. Ennek az iránynak legkiválóbb ismert képviselője a pozsonyi tanár: Bél Mátyás. Emellett érdeklődés mutatkozik Bázel, Lipcse, Helmstädt, Erfurt, majd Rostock, Utrecht, Leyden, Herborn, Franeker, Groningen és Rotterdam iránt is. Midőn III. Frigyes választófejedelem Kálvin iránya mellett dönt, előtérbe lép Heidelberg és református ifjainknak legkedveltebb egyetemévé lesz. Nagyon sok tankönyv is heidelbergi eredetű. Utrechtben Voetius Gisbert szembehelyezkedik a hollandi uj irány szellemével és scholasztikus álláspontja mellett kitartanak magyar tanítványai: Pósaházi és Buzinkai is. (Folytatása következik.) lllllllllllllllllllllllHIIHIIIIIIIIIIIIIIlIflIlllllllllltlIIIIHIIllllllllllllllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIIIII A pécsi evang. egyházközség. A dunántúli egyházkerületnek ez a lélek- számra kicsiny, de intelligens hívekben gazdag gyülekezete két okból is kell, hogy ismeretesebbé váljék olvasóink előtt. Egyrészt azért, mert Pécs városa Baranya- vármegyének hosszú ideig megszállva tartott részével csak nemrégen adatott vissza a magyarságnak; másrészt pedig azért, mert a volt pozsonyi Erzsébet- egyetemnek Pécsre való áttelepítésével kapcsolatban egyházunknak egy régi óhaja is teljesedést nyer, amennyiben az egyetemen evangélikus teológiai fakultás fog szerveztetni.
