Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-10-08 / 41. szám
BVANGáumUaoK ÜRPÜR 5 Győri levél. 1922 A Ráday-családnak egy másik kiváló tagja Ráday Gedeon, Ludányban kezdte gyűjteni a régi magyar irodalom termékeit tüneményszeríl szép könyvtárrá, mely ma a budapesti református Theol. akadémia kincse. E megyebői, Losoncról kelt szárnyra Kármán József szépprózánk elbeszélő stílünk megalkotója, a Fanny hagyományai szerzője, aki nagy reményeket vitt korai sírjába. Szép álma, hogy Pest irodalmi központ és szellemi életünk irányító tűzhelye legyen, jóval halála után valósult meg, neki csak egy pillantást engedett a jövőbe a Gond- viselés. Nógrád fia és dicsősége Mikszáth Kálmán, a XIX. század utolsó negyedének uralkodó csillaga, aki szükebb hazájának úgyszólván minden patakját, rétjét, bokrát élő beszélő egyéniségé tette müveiben s a magyar nemesség lelkének legtökéletesebb megszólaltatója lett. Végül hadd említsem meg e fényes csillagkoszo- ruból a legszerényebbet, de érdemre a többihez hasonlót, Fabó Andrást, ösagárd papját, a vérbeli és fáradhatatlan történetírót, aki gyalog járt falujából Vácig, hogy az akadémia ülésein jelén lehessen és aki hona minden nagy magyar írójának hecsülését bírta. Sírja az agárdi temetőben egyszerű emlékkel van jelölve, méltó emléket állítani az igazi nagy papnak a jövő feladata, hogy neve a feledésnek martalékul ne essék. E megy éből kelt szárnyra Veres Pálné szül. Beniczky Hermin, nemzeti nőnevelésünl^reformátora, akinek eszméje, hogy a női szépséget a lelki szépség teszi igazán széppé, nagy nemzeti renesszánszunknak legköltőibb gondolata volt és hogy meg is gyökerezett, ékesen hirdeti a budapesti Erzsébet-téri igazi nagy asszonyt, nagy lelket ábrázoló szobormű. E megyében a sziráki hantok alatt álmodja örök álmát Teleki Roth Johanna, aki a maga korában példátlan nagylelkűséggel gondoskodott alapítványaival az evang. magyar ifjúság neveléséről. De van Nógrádnak még egy nevezetessége a Széchenyi mező, ahol Rákóczi Ferenc országgyűlést tartott, melyen a vallások szabadságát és egyenlőségét, a magyar lelkeknek megfelelően közmegnyugvásra szabályozta. Ennek emlékére készült a hires ' érem, amelyen három pap közösen éleszti a hazaszeretet tüzét. A felírás „Concurrunt ut alant — versenyt élesztik.“ Ez a mai idők legnemesebb versenye is. A haza- és hitszeretet élesztése a legfontosabb cél, a legigazibb eszköz hazánk, nemzetünk feltámasztásában. A múlt igy válik élő hatalommá a jelenben és építőkövévé a jövőnek. Ezen építő munkában legyen erős várunk az Isten. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Kapi Béla püspök vette át a szót, majd Dr. Kováts Sándor főtitkár terjesztette elő nagy gonddal összeállított s a főtitkár fáradhatatlan buzgalmáról tanúskodó évi jelentését. Örömmel értesültünk arról, hogy a társaság a mozgószin- ház-vállalat révén, valamint a tagok, alapítványok, adományok jelentékeny szaporodása folytán a jövőben egyre élénkülő működést fog kifejthetni. Kisebb jelentőségű ügyek elintézése után a gyűlés véget ért. A társaság tagjai az estét még Salgótarjánban töltötték s hálás szavakkal búcsúztak el a bányavállalat vezetőjétől, Róth Flóristól, ki egyházunk iránt érzett s még a selmeci liceumban szerzett szimpátiáját páratlan vendégszeretetével is beigazolta. iiannmiiHiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiitimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Adakozás. Lapunk javára újabban a köszönettel vett következő adományok folytak be kiadóhivatalunkba: Moravszky Endre Dunavecse 225, Stark Ferencné Budapest 1000, Kulcsár Istvánné Budapest 100, Dr. Kneffel József Budapest 100, Földváry Ádámné Budapest 210, Irsele Józsefné Budapest 60, Riecsánsky Endre Bénye 200, Majnalfi Margit Kispest 60, Varga László Abaujszántó 50, Zongor Béla Körmend 60, Németh Zoltán Budapest 60, Dessewffy Dezső Vanyarc 60, Wagner Vilmos Kecskemét 200, Horváth Olivér Nagykanizsa 10, ifj. Valach István Kiskörös 80 korona. Tisztelt Szerkesztő Ur! Csak nemrég zajlott le az a mozgalmas bucsujárás, amely az iskolák kapuinak megnyíltával szülőt és gyermeket a tudás hajlékai felé vonzott. Nekünk, az iskola embereinek, megszokott jelenség már ez az évről-évre megújuló mozgalom és mégis mindig uj meg uj szint, uj változatot és hangulatot hoz magával a mi számunkra is. A mostani kapunyitás meg éppen különös hangulatot váltott ki bennem ... Ott ülök megint az istenházában és tekintetem végig- siklik a megilletódött sokaságon. Keresem az uj munkára áldást kérő jószándék és a szárnyait bontogató nagyot- akarás jeleit az ifjú arcokon. És egykedvű, fáradt tekintetekkel találkozom, megannyi néma panasszal, amely nélkülözésekről, szürke, sivár életről beszél. Egy tekintet az ifjak közelében szorongó szülőkre — s ennek a szerencsétlen korszaknak minden nyomorúsága tárul föl előttem. A szülők szemében féltő aggodalom, elkeseredett küzdelem jelei s erős próbára tett hit, bizalom vívódása tükröződnek. És e jelek nyomán egy romlott társadalom minden önzése, bűne kiált megtorlásért. Többnyire az ősi hagyományoktól patinás, megalkuvást nem ismerő családok néma tragédiája tárul itt föl előttem és megdöbbenve érzem annak a sötét végzetnek a közeledését, amely a vétkes mulasztás nyomában jár. A tobzódó társadalom pedig érzéketlenül nézi a magyar jövőnek sorvadását és a jövőért küzdő családapák és családanyák rettenetes vergődését ... Minden időknek legerősebb vára a család. Luther is erős meggyőződéssel hirdette, hogy minden jó a családi élet erkölcsi légköréből árad. S mikor a megpróbáltatásoknak oly mérhetetlen áradata zudul egy nemzetre, mint amilyen a magyar nemzetre, akkor a jövő rqinden reményét az ősi erény pillérein nyugvó családi élet erős fundamentumára kell fölépíteni. Ennek a fundamentumnak védelme, erősítése az állam legszentebb érdeke. De éppenséggel nem tapasztaljuk, hogy ezt az érdeket valami túlságosan szivükön hordanák azok,, akiket illet. Mintha a tisztes család csak nyűge, a gyermek csak alkalmatlan kolonca volna az államnak. Amikor a nyomorúságos helyzet parancsoló szüksége olykor-olykor a társadalom görnyedező gerincének, az értelmiségnek silánv támogatását teszi szükségessé, sohsem a nemzetfenntartó, tisztes család az első, hanem a kicsinyes bürokrata érdek. Amikor pl. a sokat szenvedett tisztviselöosztály helyzetét kellett volna méltányosan rendezni, akkor sem a tisztes család sorsa lebegett az intézők előtt, hanem minden egységes elv nélkül megindult egy olyan „rendező“ munka, amelynek nyomában bizalmatlanság, elégedetlenség, sok könny, nyomorúság és az eddiginél is nagyobb zűrzavar járt és jár ma is. A titkos B.-lista jóvoltából jobb sorsra érdemes családok lettek földönfutóvá akkor, amikor előkelő állásban levő férj oldala mellett az egyke elvet valló tisztviselő-feleség továbbra is zavartalanul élvezi azokat a jogokat, amelyek sem az államnak, sem a családnak javára nem lehetnek. Független magánosokat is nagyobb kedvezményben részesít az állam, mint a jövő nemzedékért, gyermekeikért rettenetes tusát vívó családapákat, akik közül sokan hazafias áldozatkészségük és szenvedéseik jutalmául még ma is homlokukon viselik a „menekült“ bélyeget. Az állam pillanatnyi segítségénél pedig a legtermészetesebb és legigazságosabb segítség: a családi pótlék — figyelembe se jön. Tisztelt Szerkesztő Ur! Komoly idők komoly tünete váltotta ki belőlem ezeket a keserű szavakat. Éppen ezért megszívlelendő szavak ezek! Mert amely nemzet a maga jövőjének reményét: a gyermeket és a gyermek becsületes, hősi védőjét: a szülőt meg nem becsüli — annak a nemzetnek a sorsa meg van pecsételve, annak el kell tűnnie a föld színéről 1 Szerkesztő urnák tisztelő hive: Pedagógus.
