Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-22 / 4. szám
1922 HVA!4GáliIltUS0l{ IiflPJA 3 legyen a legtöbb súlya sem nem protestáns sem nem katholikus elemeknek, hogy Magyarország legyen Európa legkeresztényietlentbb országa, Budapest legyen Európa legkeresztényietlenebb fővárosa. Hiszen ha komolyan széjjelnézünk, valóságos kereszténygyülölet terrorja alatt állottunk már évtizedek óta, nem is szólva a forradalom nyilt keresztényüldözéséről! Hiszen a katolikus öntudatnak csakúgy kellett bujkálnia a forradalmi és materialista terror elől, mint a protestánsnak. Csak nem vettük észre. Nos, a protestáns fiatalság kell, hogy mind e veszedelmeket alaposan ismerje. És látnia kell világosan maga előtt a célt: bensőleg és külsőleg kereszténnyé és magyarrá tenni ismét országunkat a mai csonkát és a holnapi egészet csak úgy mint fővárosunkat. Nevessük ki azokat, akik el akarják hitetni jóhiszemű emberekkel azt az ostobaságot, hogy itt protestáns uralom van, a katholikusokat elnyomják a protestánsok, vagy megfordítva. Vagy hogy egyáltalában ilyesmiről szó is lehet. Csupán egy kis jóakarat, egy kis belátás, egy kis tÖrténettudá9 és egy icipici filozófia kell hozzá, hogy átlássa az ember: a magyar nemzet egyetemén belül egymást egészítik ki és igy valójában egymást erősitik protestánsok és katholikusok, ha igazán magyarok és keresztények. És pedig annál inkább, minél jobb és hűbb fiai egyházuknak. Még pedig azért, mert a katholikus szellemre épp úgy szüksége van a magyar hazának belső kiépüléséhez, mint a protestáns szellemre és a protestánsoknak a külfölddel való kulturkapcsolataira csakúgy, mint a katholikusokéira. Mások a történelmi emlékeink, mások voltak nagyjaink, mások a tradícióink, más az egyház- alkotmányunk és egyházszervezetünk, mások a nevelési módszereink (bár éppenséggel nem mindig és nem mindenben jobbak), mint katholikus testvéreinkéi: természetes tehát, hogy mindez együtt más egyéni lehetőségek, vonások és színek beidegződését jelenti lelkűnkben. Igaz, hogy az indivi- duálizmus protestáns lelki diszpozíciója elég sokszor lendült a múltban túlzásra; igaz, hogy demokratikus egyházalkotmányunk és egyházi szellemünk hátrányokkal is jár; igaz az is, hogy jövőre mindkét irányban revideálnunk kell minden valószínűség szerint a közelmúlt örökségeit, mert a közelmúlt protestáns liberalizmusa már elhajlást jelentett az igazi protestáns szellemtől, annak éppen alapvető vonásától, a szigorú puritánságtól. Igaz az is, hogy a katholikus egyház egységré, közpon- tiságra törekvése, a katholikus ember veleszületett és belenevelt nagyobb fegyelme óriási jelentőségű tényező volt a bolsevizmusból való kilábolás keserves munkájában. Mégis azt kell vallanunk, anélkül, hogytulbecsülnők magunkat: a magyar haza a múltban sem lehetett meg nélkülünk, azután is szüksége van ránk az építés munkájában. A mi szabad iniciativánkra, a mi lendületünkre, a magyar földdel és annak erőivel és a faji gondolattal való őseredeti lelki közösségünkre és a szabad kutatás uj ösvényeket kereső szellemére egy uj világ felépítésében : csakúgy szüksége van súlyosan megpróbált hazánknak, mint a katolikus történelmi erőkre. S aki egyiket a másik fölé akarná helyezni ahelyett, hogy egymás mellé állítaná őket és a faji és nemzeti közösség vaskapcsával fogná őket egybe, az bűnt követne el egyháza ellen éppúgy, mint a haza ellen. A protestáns magyar ifjúságnak őrt kell állnia, hogy ez a bűn el ne kővettessék. A protestáns és katholikus nemzetközi összefüggéseknek vizsgálata is világosan igazolja a mi igazságunkat: a két nagy nemzet közül, melyekkel a magyar történelem folyamán legtöbb kulturális és politikai összeköttetést tartottunk egyik, az olasz katholikus, másik, a német, túlnyomó részt protestáns. Jövőnk iránytűje ismét ebbe az északdéli irányba készül állni sok és még talán jó darabig eltartó ingadozás után. Viszont tisztán protestánsok azok a nemes északi germán nemzetek, melyek államukban és társadalmukban eddig a legmagasabbra emelték az emberi erkölcsöt és kultúrát. Nagyon sokat kell nekünk észak felé tekintenünk, nagyon sok lelki diszpozíciónkat kell nekünk az észak szellemén köszörülnünk, nagyon erősen bele kell fogódznunk nekünk az északba, hogy magával ne ránthasson az észak felé nyomuló balkán le a maga mocsárvilágába. 8 a magyar lelkek útja az észak világa felé: éppen a mi protestáns hitünk. Még legkülönb turáni véreink, a finnek is a mi hitünket vallják, akikkel a jövőben ugyancsak meg akarjuk erősíteni minden kapcsolatunkat. A jövőt illetőleg majdnem minden az ifjúságon múlik: jó és rossz egyaránt. Ne tévesszük szemeink elől egy percre sem: a végtelen lehetőségek korát éljük, éppen azért, mert ami a világ- politikában és az emberi társadalomban az utolsó öt év alatt történt, mind csak provizórium. Az élet rengeteg variánssal dolgozik az ilyen korban, amelyekből magunknak kellösszeválogatnunk jövendőnk alapvető elemeit. Ez nem a Deák Ferenc kora többé, itt nem elég már a tapasztalat és a tapasztalat böl- csesége a helyes eligazodáshoz. Itt a lelkek legmélyén varázsló ős népi ösztönök kell hogy átvegyék az irányjelzést A faji ösztönök pedig legépebbek a fiatalságban. Ifjú protestáns véreim, őrizzétek és ápoljátok a magyar egységet s azon keresztül legnagyobb nemzeti álmunkat: Mátyás birodalmát. iimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimniiimiimiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiimiimimiiii Adakozzunk az „Evangélikusok Lapja“ * fenntartására. Lapunk Javára újabban a kővetkező adományok folytak be kiadóhivatalunkba: Mihalovics Samu Bér 200 K, Linder László Békéscsaba 75 K, Dedinszky Aladár Ipolyvece, Dr. Mayer Árpád Bpest, Vecsey Etelka Bpest, Horváth Miklós Győr, Zsigmondy Jenő Bpest, Ruhr Gyula Székesfehérvár 40—40 K, Lojkovics Jenő Kispest 20 K. Midőn az adakozóknak köszönetünket fejezzük ki, reméljük, hogy a jó példa másokat is arra fog késztetni, hogy bevételeinket önkéntes adományaikkal is gyarapítsák Híveink áldozatkészségére annál is inkább red- szorulunk, mert a lap előállítási költségeinél beállott drágulás legújabban IOS°l0-ra növekedett; mig az elő- , fizetési dijat csak 600/0-kal emeltük.
