Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-19 / 12. szám
2 BVRfiGÉWKÜSOI^ IiRPkTÄ 1922 ez az erkölcsi erő olyan félelmetes volt, hogy a karddal győztes osztrák császárságnak le kellett tennie a fegyvert a szellemileg erősebb magyar királyság előtt. Munka és erkölcs teremti meg a jövőt. Nincs más megoldás. Ha uj márciusi napokat akarunk, ha azt szeretnénk, hogy egyszer már megint tavasz legyen, a keresztyén erkölcs éltető napvilágánál kezdjük el a munkát! Ne féljünk akkor a vakondokoktól. Azok nem bírják el a napvilágot. Hamvas József. imimiimmiiMiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiimmmiiiiiiimi 1922, Invocavit. Luther-emlékünnep Wittenbergben. Dr. Luther Márton Wartburgból Wittenbergbe való visszatérésének négyszázados évfordulóján, invocavit vasárnapján, ünnepre gyűlt a lutheránus világ Wittenbergbe. A Luther-Társaság és Luther- csarnok rendezte ünnepre Németországon kívül tiz ország lutherániája küldte el követeit. Hazai egyházunkat Dr. Raffay Sándor püspök és báró Kaas Albert képviselték. Megjelent az ünnepen a német kultusz- miniszter, Dr. Boelitz is. Jelen voltak az összes német országos egyházak és lutheránus szabadegyházak képviselői élükön a Német Evang. Egyházi-bizottság elnökével Dr. Möllerrel. A szabadegyházi szervezetek küldöttei között ott láttuk az általános lutheri-evangélikus konferencia részéről Dr. Pechr mann bárót, a Gusztáv Adolf egylet elnökét, Dr. Rendtorffot, az Evang. Szövetség lelkét, Dr. Everlinget és az egyetemek képviseletében a német tudományos világ sok jelesét. A külföldi egyházak képviselői közül régi ismerősünk Dr. Morehead Amerikából és Dr. Söderblom svéd érsek. Finn testvéreinket; Gummerus borgai püspök képviselte, a dánokat Dr. Jörgensen kopen- hágai prímás. Az esztek követe, Dr. Kukk revali püspök és a norvég Dr. Thormodsaeter, illestrőmi lelkész érdemel még külön említést, akik különös melegséggel érdeklődtek magyar egyházunk iránt. Az üdvözlő ünnepély. Március 4-én, szombaton, este 6 órakor megkondul- tak a város összes harangjai. A városi templom tornyának erkélyén felharsant a pozaunák kara. Úgy, mint valamikor régen, a reformáció idejében, amikor Luther uj koráljait hajnali szürkületben harsonák-karának zengésében vitte a szellő Wittenberg házaiba, hogy mindenki megtanulja azokat s a következő vasárnapon azokkal dicsérje Istent a Luther prédikációján épülő hivősereg. Hatalmas emberáradat hömpölygött végig a reformáció városának utcáin, majd 8 órára zsúfolásig megtöltötte a vártemplomot és a „Népkert“ dísztermét. E két helyen párhuzamosan folyt le az üdvözlő ünnepély. A vártemplomban D. Jordan tanár tartott hatalmas megnyitó beszédet. Istent üdvözletül és Urunkat, a Jézus Krisztust vigasztalásul! Ezzel az őslutheránus üdvözlettel nyitom meg — úgymond — 1922 invocavit ünnepét. Luthernek Wartburgból való visszatérését ünnepeljük. Megemlékezünk arról, mint harcolt az Ujtestamentum német fordításával a szellemek izzó harcában és ezzel a kardéles, Istentől vett, Isten által kinyilatkoztatott fegyverrel mint tört keresztül és győzött. Elmúlt dolgok azok, miknek ünnepet szentelünk? Isten igéje megmarad örökké! Uj formák azok régi köntösben. A jelen dolgai. Halott az, akit tisztelünk? Valóban, Luther sírján gyűltünk egybe. Ámde mi Luthernek Wartburgból való visszatérése után tett vallomását osztjuk: „Urai vagyunk életnek és halálnak, ha hiszünk az Isten igéjének.“ Szava: „Non moriar, sed vitam — nem halok meg, hanem élek“ — bebizonyosodott rajta. Luther nem halott — él és ma is jár-kel Németországban. Ő izig-vérig a jelen embere. Hálás szívvel tekintünk fel örök Urunkra, Krisztusra, amidőn most a reformátor sirja fölé hajolunk. (Luther és Melanchton ott pihennek a vártemplomban. Szónok sírjukra fehérszalagos babérkoszorút helyez, miközben a gyülekezet némán feláll). Vigaszt és bizonyosságot meritiink abból, hogy: „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Urnák dolgait 1“ Fogadalmunk és férfias hitvallásunk ez legyen: Hű lutheránusok maradunk örökre! Hatalmas énekben zúgta rá e hitvallásra a gyülekezet az áment. A német és külföldi kiküldöttek üdvözlő beszédeit, szólók, duettek, férfikarok és közénekek keresztezték. Dr. Raffay Sándor püspökünk, magyar Sionunk üdvözletét igy tolmácsolta: Kedves Testvérek! Elfogódott lélekkel és mégis büszke öntudattal állok meg Wittenberga történelmi emlékekkel megszentelt, ősi földjén. Rám nehezedik a nagy múltnak oly sok szép emléke, de büszkévé tesz a tudat, hogy az emlékek dicsőségének és áldásainak én is osztályosa lehetek. És midőn most az ünneplő közönség előtt Magyarország evangélikusainak hódoló tiszteletét és meleg üdvözletét tolmácsolom, visszaszáll a lelkem a régmúlt időkbe és megpihen a nagy reformátor lábainál. Négyszáz évvel ezelőtt itt ültek a magyar diákok az evangéliom nagy mesterének lelkét építő szavait hallgatva. Itt szívták magukba az evangéliom világmegváltó, isteni eszméit. Itt ihlette meg őket az az evangéliomi lélek, mely otthonukban őket is apostolokká és reformátorokká avatta. Négyszáz évvel ezelőtt Wittenbergában avatták papokká az evangéliom magyar hirdetőit, kiket Luther és Melanchton bocsátott ki Isten áldásával szent hivatásukra. Négyszáz évvel ezelőtt Luther meghitt családi köre és kedélyes asztala formálta át a magyar ifjak lelkét az evangéliom melegágyává és tette az örök Istenige szerteáradó fényszórójává. És most négyszáz év múlva ismét itt állunk mi, hálás magyarok, a reformáció bölcsőjénél, hogy megtermékenyüljön a lelkünk Luther szellemétől. Látom az evangéliom bátor hősét kezében az Isten igéjével. És amidőn tisztelettel és hódolattal nézem nagy alakját, egy szent fogadásra buzdul a szivem. Arra a fogadásra, hogy az Isten igéjéért, az Isten igéjével ingathatlan kitartással küzdünk mi, magyar evangélikusok is egészen a diadalomig. Ez a fogadalom a magyar evangélikus egyház ünnepi áldozata és kegyeletes hódolata Luther emlékének. (Folytatjuk). iiiiiimimiiiiEiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiii A* aszódi Petőfi - gimnázium. A Petőfi Társaság ünnepi nagygyűlése kezdte be a Petőfi születésének százados évfordulójára készülő emlékezések sorozatát. Dr. Raffay Sándor püspöknek ez alkalommal felolvasott székfoglalója, melyben „Petőfi lelke“ címmel a legnagyobb dalköltő lelki értékeit megkapó mélységgel tárta föl, azzal végződött, hogy rámutatott arra a hatalmas kulturvállalkozásra, mellyel a Petőfi-bizottság az ünneplés évében méltó emléket akar állítani. Az ünnepek lezajlanak, a szó és ének elszáll, hétköznapok során elmúlik még az emlékük is. Halhatatlan költőjét a nemzet ilyen múló emlékkel nem ünnepelheti. A legnagyobb magyar szellemek
