Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-03-19 / 12. szám

1922 BVANOÉLilKÜSOK LiAPdA egyikének maradandó kulturemléket kell emelni, az ifjúság lánglelkü költőjének emlékezetére ezt a monumentumot az ifjúság nevelésére kell felépíteni. Petőfi sírja fölé nem emelhetünk mauzóleumot, de nincs is szükség reá, mert nem halt meg ő, az élet hordja szivében halhatatlanságát. A Petőfit ünneplő esztendő e nagy kultur- alkotását Aszódon akarják fölállítani. Az aszódi evangélikus gimnáziumba járt Petőfi három esz­tendeig és ez a három év volt fejlődő ifjúkorának leggazdagabb, lelkének kialakulására alapvető ideje. Szülei még akkor jómódban éltek, bőven ellátták mindennel a kis Sándort, aki akkor még nem ismerte az élet küzdelmeit. Az aszódi iskola meg is becsülte derék tanítványát. Év végén mindig kitűnő bizo­nyítványt vitt innen haza Sándor. Derű, boldog­ság, zavartalanul erős fejlődés volt az aszódi három esztendő. Mikor befejezte a negyedik osztályt, mert az aszódi gimnázium akkor még csak négy osztá­lyos volt, társai nevében ő, mint a legjobb tanuló, búcsúzott el versben az intézettől. Az aszódi algimnáziumot azóta az aszódiak áldozatkészsége főgimnáziummá fejlesztette és az intézet, legnagyobb tanítványa után, fölvette a Petőfi-gimnázium nevet. De az aszódiakat e nemes készségükben senki sem támogatta. Nagy meg­erőltetésükbe kerül az iskola fenntartása. Az épü­letek pedig, melyek már a régi algimnáziumnak alig feleltek meg, ma igazán szomorúan nehéz viszonyok közé szorítják az intézetet. Petőfi nevének varázsával uj, hatalmas kul- turintézetet teremteni itt, ez a Petőfi-bizottság vál­lalkozása. Szomorúan kietlen gazdasági viszonyaink között olyan reménytelennek tűnik föl ez, mint az ötezer embernek kielégítése lehetetlennek látszott az öt kenyérrel és a két hallal. És mégis evének mindnyájan és megelégedének. Mert Jézus vette kezébe az öt kenyeret és két halat, az égre emelte szemeit és hálákat ada Istennek. Nekünk sem szabad szemünket a földre sze­geznünk, ahol romok fölött gubbaszt a csüggedés, hanem emeljük föl szemünket az égre és bizzunk abban, hogy aki csodát tudott tenni a kenyerek által egyszer és csodát tett az emberek leikével ezerszer, az most sem vonja meg tőlünk segítő jobbkezét. Adjunk hálát az Istennek azért, amit e pusztulások idején még nekünk meghagyott és e hála nem üres szó, hanem tett legyen, ha kell áldozat, azért, hogy a lélek munkáját elősegítsük a világosság felé. Az aszódi Petőfi-gimnázium telke, előrelát­hatólag, biztosítva lesz. Húsz holdat kap, melyre felépítheti az iskolát és villaszerű épületekbe elosz­tott internátust, ahol 20—20 tanuló lakik majd egy épületben egy benntlakó tanár állandó vezetése alatt. A be nem épített területen sporttér és kert lesz. A telek meglesz. Az építkezési költséget nemzeti adakozásnak kell összehoznia. Petőfinek állít ott emléket a magyar. Legyen ez az emlék méltó a költőhöz, aki nekünk annyi gyönyörű­séget, nemes fellángolást és az egész világra szét­sugárzó dicsőséget szerzett. //. 3 Keresztény kurzus. A jelszavak korát éljük! Jelszavakat dobnak ki a világba és ezzel összezavarják a fogalmakat és megtévesztik a közvéleményt. Ilyen jelszó a keresztény kurzus is, amelynek megvilágításával, habár kicsit elkésve, foglalkozni akarok. A keresztény kurzus jelszava úgy keletkezett, hogy a bolsevisták nagy része zsidó volt, kik ugyan felekezetenkivülieknek vallották magukat, de szár­mazásuknál és destruktiv elveiknél fogva nagy vonzerőt gyakorollak az alkalmat felhasználni akaró és alkalmazkodó félintelligens zsidó elemekre, úgy hogy az egész proletárdiktatúra a zsidók munká­jának látszott. Mi, akiknek alkalmunk volt a fővá­rosi munkástanácsok erőszakoskodásai ellen köz­vetlenül védekezni, tapasztaltuk, hogy ezek a hivatalok meg voltak tömve zsidó ifjakkal. A proletárdiktatúra összeomlása után mi sem volt természetesebb, mint az, hogy a közvélemény a zsidók ellen fordult, sőt egyenesen a zsidóság nyakába akarta varrni az egész proletárdiktatúrát. A közvélemény ebben tévedett, mert sem a zsidó val­lásnak, sem a zsidó fajnak nem elve a kommunizmus. De hát a keresztény kurzus ennek a téves véleménynek köszönheti eredetét. A jelszót felkapták a klerikálisok és a keresztényszociálisták és maguk­kal ragadták (ins Schlepptan genommen) a pro­testánsokat is. Mi protestánsok sem protestáltunk ez ellen, hogy ez a voltaképen antiszemita kurzus keresz­ténynek neveztessék el, holott ez a kurzus semmi­képen sem keresztény kurzus. Keresztény kurzusnak csak az a kurzus volna nevezhető, mely a kereszténység lényegével, Krisztus urunk tanításával megegyezik. Ez azonban az anti­szemita irányról egyáltalában nem mondható. A kereszténység egyik lényeges alapelve az, hogy „Isten országa nem e világról való“. Ez az ország valami túlvilág!, egy felülről jövö adomány, nem a természetes élet gyümölcse, egy tisztán vallásos jó, az élő Istennel való egyesülés. Ezen elvvel ellenkezik, hogy a keresztény eszmét a poli­tikai pártok jelszónak használhassák. Sajnos, a történelemből látjuk, hogy egyes felekezetek igenis politikát űztek a keresztény vallással, de mi protes­tánsok, akik Krisztus urunk tiszta evangéliumának alapján állunk, ezt nem helyeselhetjük, mert ez vallásunk alapelvébe ütközik. Ez az egyik megjegyzésünk. A másik az, hogy az úgynevezett keresztény kurzus irányzata nem egyeztethető össze Jézus tanításával. Jézus tanításának alapelve a szeretet, az úgy­nevezett keresztény kurzusé a gyűlölet. Jézus nem ismer különbséget zsidó és pogány, gazdag és szegény, vámszedő és vámszedő között, midőn oly gyönyörűen mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szivii vagyok: és nyugalmat találtok a ti leikeiteknek“. (Máté 11. 28, 29.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom