Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-03-19 / 12. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 március 19. 12. szám Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 (0ll6i-ttt 24). Lapreklaméclók írj. lUllMr En»A könyvnyomdájába Budapeit, V., Caakyutoa 10 Uldandfk. Alapította Dr. Ktaffay Sándor, Kiadja Előfizetési ár évi 160 korona. Egyes szám ára 3 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő éa kiadót FőraunkaUrs: Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. KUTHY DEZSŐ. Márciusi napok. A tavasz ébredése megihleti a lelkeket. Akármennyire eltávoztunk is a természettől, azt az ősi köteléket, mely a hatalmasan munkálkodó öserők- kel összeköt, nem tudták végleg elszakítani. Az emberiség lelki történetében csodálatos módon tavasz keltére esnek a nagy felbuzdulások, lappangó tüzek kirobbanásai, uj idők kezdetei. A magyar szabadság küzdelmeinek is megszentelt hónapja a március. Nálunk nehezen tudott megvirradni a tavasz, mert nem eresztették be hozzánk a napsugarakat. Amikor az uj kor hajnala fölvirradt, még nem feküdt rajtunk ez a halotti takaró. Az ókori tudományok és művészetek újjászületésének idején a magyar királyok megértő lélekkel segítették elő a haladást. Az idegenben költ uj eszmék otthonra találtak nálunk és magyarrá lettek. Nagy Lajos az idegen tudósoktól is megkövetelte, hogy magyarul tanuljanak, ha itt akarnak élni. Mátyás udvarában ép úgy megbecsülték az olasz művészt, mint a magyar énekest. Mohács után a királytalan nemzet megmutatta, hogy érett nép ez és méltó társa Európa kultur- nemzeteinek. A saját elszánásából csatlakozott a haladás, a felszabadulás táborához. A reformátorok hiába prédikáltak volna, ha a magyarságban nem lett volna meg az érzék a megtisztított erkölcs és az evangéliumi egyház iránt. így lett egy század alatt protestánssá Magyarország, igy teremtette meg irodalmát és nemzeti öntudatát. De ha Árpád kitűnő hadvezér volt is, mikor népét idevezette és jól meglátta, hogy ez az ország katonailag igen jól védhető terület, azt nem tudta, hogy ez a hely itt egy nagy átjáró-ház és minden világhatalomnak, mely Európában uralkodni akar, mirajtunk kell keresztülgázolnia. Mi vagyunk a mérleg nyelve. A mi egyenes állásunk Európa egyensúlya. A tatár és tőrök után a Habsburg világhatalom hullámai borítottak el. Amazok a testi életet pusztították, ez a nemzet lelkét, úgy akart bennünket meghódítani. Nem adta meg magát egykönnyen a magyar. Évszázados küzdelemben ontotta vérét szellemi kincseiért, de elfogyott, kifáradt, lerogyott és elalélt. Azonban az igazság küzdelme sohse végződik be Nagypénteken. Mindig megjön a Husvétja, a feltámadás. A magyarságnak lelki szükséglete a szellemi szabadság, azért törte, mindig nagyobb erővel törte a tél jégpáncélját, hogy előkészítse a tavaszt. A XIX. század újjáalakulása Franciaországból indult ki. Ez volt Európa végzete. Mert mi vitte Franciaországot forradalomba ? Az az ösztön- szerű sejtés, hogy a román államok elvégezték szerepüket a történelemben és most már náluk csak a hanyatlás következhetik. Ettől a halálos fojtogatástól akart megmenekülni a francia és ijedten dobált le magáról mindent, ami múltjával összekötötte, tagadott, kigunyolt mindent, de uj belső embert nem tudott teremteni. Ez a romboló tagadás söpörte végig Európát és az állam épülete után megtámadta a gazdasági életet: egyfelől lelketlen vagyont, másfelől a dolgozók millióinak rabszolgatáborát teremtve meg. Mindenütt a rombolást vitte magával, egy halálraítélt fej beteges rémlátásait, nem hozott újraépítő erkölcsöt, termő magvat, amelyből kifejlődhessék a jövő. A magyar nemzet börtöneinek falait ez az európai földrengés megrepesztette. A beáradó friss levegő munkára serkentette az elernyedt izmokat. Igen, munkára. Egy negyed századig dolgozott ez a nemzet azon, hogy a középkori Magyarországból újkori Magyarországot teremtsen. Ott vette föl a munkát, ahol a szatmári békekötés után abba kellett hagynia. A monarkia egyetlen nemzete volt, amely dolgozott és mikor készen volt, eredményeit ajándékul adta a többinek. Ez a munka olyan erkölcsi erőt és értéket adott a magyarságnak, amit erőszakkal nem lehetett elvenni tőle. Hiába tiporta le két világhatalom,
