Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-11-19 / 47. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922. november 19. 47» szám Sierkesitősóg és kiadóhivatal: Budapest, Vl!l., Szentkiralyl-utca 51 (Üllöl-at 24). Lapreklsmáeiók írj. uiinir Emo könyvnyomdájába, Ijdap»».', V., CiAky wfei 10 blildrnidák Alapította Or. Raffay Sándor. Kiadja Elófixatésl ér évi 240 korona. Egyoa szám éra 6 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS LUTHER SZÖVETSÉG. Feleld* szerkesztő és kiadöi Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. FOmunkatir«: . KUTHY DEZSŐ. Egyházi zenénk. Egyike az egyházi munka legelhanyagoltabb térségeinek. Pedig a művészi templomi zene nemcsak kitűnő eszköze a hitébresztésnek, hanem mint az emberi szivek legmélyéből előtörő s szavakkal már ki sem fejezhető érzelmek megjelenési formája, fokmérője is a hitélet lendületének. Amelyik egyház a jó orgonára, szakképzett orgonista alkalmazására súlyt néni helyez, amelyik gyülekezet a templomi ének és zenének művészi nívóra emelése érdekében áldozatokat hozni nem hajlandó, az — legyen a lelkésze bármily jeles szónok — előbb-utóbb beteg gyülekezet lesz. Valamikor 15 év előtt, egy az egyházi zene jelentőségét vázoló előadásomat azzal végeztem, hogy: a templomainktól és egyházunktól elidegenedett hívek visszaédesgetése érdekében a karnagyi pálcának is kimagasló szerepe van. Akik szavaimat akkor megmosolyogták, ma már talán igazat adnak nekem. Szövetségi szervezeteinknek a templomi ének és zene fejlesztését célzó törekvései mindenütt méltánylásra s áldozatkészségre lelnek. Ám ezen a téren még nagyon sok a tennivaló. A gyermekkarok általános megszervezése, a jóhangu férfiak, nők összeírása, buzdítása, a megalakult énekkarok állandósítása, a zenei műveltség széleskörű terjesztése, az ifjabb lelkészi és tanítói gárda -szakszerű zenei okTäßßä, a tehetsé- gesebbek rendszeres kiképzése, egyházi ének- és zenekincseink népszerűsítése, orgonáink rendbehozatala stb. mind olyan feladatok, melyeknek céltudatos, tervszerű megoldása csak Szövetségünktől várható. Bach J. Sebestyénnek — sok elveszett zeneműve közül — megmaradt kétsaáz templomi kantátája, oratóriumai, passiói, motettái stb. mind mind az utolsó prelúdiumig — a tiszta lutheri szellem termékei. Számunkra még ma is jóformán holt kincsek. Olyanok, mint az egykor láncra vert, lelakatolt biblia. Ezt a lakatot le kell vernünk mielőbb, hogy ez utón is erősebb, öntudatosább, melegebb lutheránusok legyünk. Sch. iiiiiiiiiitiinmiiMitiiMiiiiiiiuniiiiifimhMiiiiiiHmiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiimiiHiMR Mi — és a biblia. Fii. 3., 17-21. A magyar protestantizmus szellemi vezérei egyre nyomatékosabban hangsúlyozzák azt, hogy a keresztyénig élet; magasabbrendü, Krisztust követő, Istenben való élet. Élet, mely — mint Ravasz L. ref. püspök mondja — .teremt magának megfelelő teológiát; míg maga a teológia még sohasem támasztott életet*. KeresztyénségUnk azonban csak akkor lesz igazi élet, ha minden gondolatunkat a mennyek országára irányozzuk, „honnét az Ur Jézus Krisztust is várjuk*. Földi életünk pedig csak akkor lesz valóban keresztyén élet, ha azon a nyomon járunk, melyen a Mester tanítványai is jártak Legyünk tehát követői főleg Fái apostolnak, kísérjük figyelemmel az 6 példaadását. Az ö daniaskusi útját, megrázó erejű megtérését, lankadatlan ügybuzgóságát, Krisztus győzelméért megvívott nemes harcát. Mert mi volt az, ami ennek az igénytelen, testi fájdalmakkal, üldözésekkel, bebörtönzésekkel s a félreértetés és nélkülözés keserűségeivel megkínzott sátorcsinálónak életét oly gazdaggá, eredményessé és magasztossá tette? Nem más, mint az a tény, hogy a földiekkel mit sem törődött. Szemeit folyton Krisztusra szegezte, mert hitte, tudta, hogy saját teste — legyen az bármilyen nyomorúságos — az elváltoztatás örömeinek néz elébe s a Krisztus dicsőséges testéhez! hasonló lesz. Élete minden volt, csak nem testi élet; ezért lett az — igazi Krisztusi élet. A mostani anyagias világban, midőn saját híveink között is oly sokan vannak, kik másképen járnak, mint ahogyan Pál apostol járt, kik „mindig a földiekkel törődnek* — mi is sírva állapíthatjuk meg, hogy Krisztus keresztjének ellenségei saját sorainkban is megszaporodtak. Mert akik a folytonos lemondást, önlegyözést, földi örömökben való mérsékletet követelő puritán evangéliumi élet gondolatával megbarátkozni képtelenek, akiknek .Istenük az ö hasuk és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van“, azok valóban ellenségei Krisztus keresztjének. Akik pedig a Megváltó hatalmas munkáját kellően nem értékelik, azoknak végök veszedelem. Ezért fordulunk hozzájuk síró szemekkel, esdö szavakkal: legyenek az apostol követői s éljenek úgy, hogy életük keresztyénség s keresztyénségük élet legyen.
