Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-11-19 / 47. szám

2 HVAflGálklf^USOl^ LtAPtJA 1922 Ssímonídess: Jézus élete c. műhöz. Irta: Dr. Csengődy Lajos. • (Folytatás.) Hanem hát lássuk, mit is mond, elsősorban a forrá­sokról, amiknek „tekintélyekre való támaszkodás nélkül kell megállaniok“. — „Könyörtelen kritikával“ (10. o.) megy neki az adatok nagy halmazának és „rendkívül erős tájé­kozódási érzékével“ (nem is tudtuk, hogy ilyen is csak neki van !) nekifordul az Igazság napjának. — Mert — úgy­mond — csak ez az érzék vezet „biztos eredményre“. — Hanem, mik is ezek a „biztos eredmények?“ — A meg­győződése, a tudása, a bizonyságtevése mellett mártír­halált halt Jusztinusz mártirt fölényesen „célzatos“ — nem tudom másként kifejezni magam — csalónak teszi meg, aki csak mesékkel vezette félre az egész kétezeréves teológiát. Pedig ez a tőle eredő „hagyomány határozottan téves“ (11. o.), állapítja meg Szimonidesz. Szerinte a Jézus életére vonatkozó hagyomány két forrásra vezethető vissza, az egyik Márk evangéliuma, a másik meg a Logia. Szerinte ebből a kettőből merített Máté és Lukács, de hogy ezen­kívül Pál maga is (Harnack, Weinel) megcáfolhatatlan tör­téneti adat, no meg, hogy Jézus maga is, az a becsületes könyvelő előtt kimarad a számításból. S a „biztos eredmé­nyei“ odakonkludálnak, hogy a Logia „lehet“, hogy régibb, mint Márk, „lehetett“ héber nyelven írva, de ez sem „való­színű“. „A hagyomány Lukácsra vonatkozó állítása is két­séges“ stb. (15. o.) — Hát igy írhattak a népszerűsítő mate­rialista tudósok, akik kettős könyvelést végeztek, — egy részt a „lehetségesekkel“, „valószínűségekkel“ operáltak a tudományos fejtegetésekben, amiket azonban a népszerű­sítő iratokban „biztos“ gyanánt hirdettek — de egy és ugyanazon könyvben még ők sem kapcsolták a keltőt, mint Szimonidesz teszi. Továbbá — Mátét azért nem fogadja el Lévinek, mert — úgymond, „saját emlékeiből százszorta intimebb és fontosabb dolgokat írhatna meg“, minthogy Márkot másolja. (14. o.) János szerzőségét meg éppen azért nem fogadja el, mert éppen e memoárszerü intimitások (98. o.) miatt oly nagy az ellentét közte és a szinoptikusok közt, hogy a kettő közt választani kell. (15. o.) íme, ezek azok a „biztos eredmények“, amikre a kritika eljutott. És ilyen „tiszta logikával“ állapítja meg azokat az „elve­ket“, amik a „Krisztusról szóló tan“ Ariadne-fonalát a kezébe adják. (19. o.) Ennek a fonálnak a végére Szimonidesz is Márkot teszi, pedig, ha becsületes könyvelő lenne, úgy Pált tenné. — És akkor egész másként nézne ki könyve. — S amit Márkról is ad, az is egyenesen odavetés jellegét viseli magán. Neki jobban tetszik, hogy Márk evangéliuma népirat, s hogy Papias Márkot Péterrel hozza kapcsolatba, az egész „biztosan tévedés“. (21. o.) — De hogy mily alapon, azzal adós marad a becsületes könyvelő. — Amit aztán Márk evangéliumából „erős kritikával kihüvelyez,“ az is magán hordja a Szimonidesz-féle „biztos eredmények“ jellegét: minden bizonnyal (24. o., 25. sor), nyilván (25. o., 6. sor), stb. — Ugyanez áll a Logiáról mondottakra is, amely csak úgy nyüzsög az „abszolút igazságot“ „alighanem“-mel meg­állapító kijelentésektől (30. o., 23 sor, 31. o., 6. sor, 19. o. stb.). S ilyen „alighanem“ alapon tesz szemrehányást a szentiróknak, hogy „meg nem engedhető szabadságot enged­tek meg maguknak!“ (32. o.). S hogy aztán a Logiát Eusebius adatával szemben is görög nyelven írottnak minősíti (32. o.), az egyenesen érthetetlen. Szegény Máté, amig egyrészt fejére olvasta a becsü­letes könyvelő, hogy Márkot kiirta, a 33. oldalon azért kap ki, mert 8 históriát kihagyott, sőt még a Logia mellett más írott forrásból is használhatott (35. o.), sőt még — a vak­merő ! — „a magáéból is hozzátoldott egyet-mást olvasói­nak nagyobb épülésére“ (36. o.), amit pedig csak Szimo- nidesznek szabad tennie, amikor Jézus életét írja. — És ezt Máté nem tudta ! (Folytatása következik.) Nov. 19. díákvasárnap. A MEKDsz felhívása az egyetemes diákvasárnap megtartására. Mivel a Keresztyén Diákok Világszövetsége éven­ként február hóban tartott diákvasárnapját legutóbb Peking- ben tartott gyűlésének határozata, a déli féltekén élő diák­ságra való tekintettel, mely február havában nyári vakációját éli, áttette az egyetemesen megfelelő november havi har­madik vasárnapra, ezért ebben a polgári esztendőben már másodszor fordulunk a diákvasárnap megtartása ügyében mindazokhoz, akik szivükön viselik a nemzet jövendő vezetőinek, a mai tanulóifjúságnak körében folyó evangé­liumi munkát. Hisszük, hogy ezt a felhívásunkat, november 19-nek diákvasárnapként való megünneplésével sokan követni fogják, úgy egyesek, mint családok, valamint tan­intézeteink és egyházaink hivő gyülekezetei. Olyan időket élünk, amikor valóban felesleges hang­súlyozni a régi igazságot, hogy a jövendő reménysége egyedül az ifjúságban rejlik és ezért tudjuk, hogy sokak­nak szive meg fog telni ezen a napon hálaadással mind­azért a biztatásért, aminek zálogát Isten megadta tanuló­ifjúságunkban és buzgó könyörgéssel, hogy felső taninté­zeteink élete teljesedjék meg a* nemzeteket megújító és felépitő isteni kegyelem erejével. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség, ez immár 15 éve működő harcos csapata Isten országának, az egyetemi és főiskolai ifjúság körében közelebbről a következő tárgyakban óhajtja minél többekkel megosztani hálaadása örömét és könyörgése vágyakozását. Különösképen hálát adunk Istennek azért, hogy az elmúlt tanévben, rendes körülmények közé jutva, mozgalmunk huszonkilenc bibliatanulmányozó körében kb. 300 főiskolai és egyetemi hallgatót foglalkoz­tathatott rendszeresen az élet legmélyebb kérdéseivel Jézus Krisztus megvilágításában ; azért, hogy Isten oly sokszor megmutatta az elmúlt év folyamán is imádságot meghallgató, segítő jóvoltát és különösen a mozgalom kisebb-nagyobb országos gyűlésein hatalmasan éreztette az egybegyűltekkel Szent Lelkének erejét; azért, hogy az ország ref. teológiai hallgatósága között külön erőteljes mozgalom hullámzott végig, anélkül, hogy őket az összefoglaló keresztyén diákmozgalomtól külön választotta volna; azért, hogy az elmúlt tanév folyamán élvezetébe léphe­tett a mozgalom az amerikai diákok ajándékából kapott buda­pesti „Diákok Házá“-nak; azért, hogy a kolozsvári egyetem Szegeden elkezdett uj pályafutását mindjárt legelső évében megindulhatott úgy fiú-, mint leányhallgatói között a keresztyén diákmozgalom munkája; azért, hogy kiadó tevékenységének felujultával a MKDsz nyomtatott betű utján is az olvasók ezreinek gon­dolkodását és életét irányíthatja Krisztus felé; azért, hogy Világszövetségünknek a magyar diákság körében továbbműködő Európai Diáksegitője ezévben is sok diákkal éreztette a világon mindenütt munkálkodó keresztyén léleknek; azért, hogy ez év nyarán Tahiban nyári gyűléseinken kb. 500 diáklélek számára juttathattuk el Krisztus meg­váltásának örömüzenetét. Különösképpen a következőket kérjük Istentől: hogy támasszon mennél több olyan- munkást moz­galmunknak, aki nagy diadalokra vezeti a dákság életében Krisztusnak terjedő uralmát; hogy az ő hatalmának és bölcsességének minden eszközével bírjon rá mennél több magyar diákot arra, hogy személyes életében öntudatosan határozza el magát Jézus követésére és szentelje oda életét Isten országának nem­zete életében való megépítésére; hogy gondoskodjék atyai módon a magyar keresztyén diákmozgalom anyagi szükségleteiről, e gazdaságilag vál­ságos tanévben; hogy vezesse különös irányításával Diákszövetsé­günket mostan folyamatban levő átszervezési munkálataiban;

Next

/
Oldalképek
Tartalom