Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-09-17 / 36-38. szám
2 evAflGém^uso^ üapja 1Ö22 az iskolai munka nem tavaszkor, nem rügyfaka dáskor, életinduláskor kezdődik, hanem ősszel, az esztendei munka és fáradság gyümölcsének betakarítási évszakában. Talán mementó akar ez lenni minden megértő lélek számára, hogy az iskola munkája a gyümölcsözés jegyében indul meg s eredménye nem lehet más, mint bőséges aratás azok számára, akik szorgalmasan szántogatták a barázdákat. A budapesti ág. ev. iskola kapuit évről-évre a szeretet tárja ki. És a szeretet népesíti be az ódonfalu alma-mater folyosóit, termeit. Evangélikus híveink büszkék lehetnek az egyház virágos kertjére. Gondos kertészek ápolásában a lelki nemes tulajdonságok gazdag és pompásan viruló színeibe öltözködik fel minden virágágyasunk.. És akik iskolánk küszöbén át jutnak el az élet göröngyös útjaira, nem fáradnak el a jóban, mert szivükben, lelkűkben sohasem távoznak el az iskolától, az egyháztól. Örök kapcsolatban marad iskola, tanítvány és tanító s egyháza iránt való buzgó áldozatkészséggel szolgálja az Urat mindhalálig. Az iskolától sokat vár a szülő, mert minden bizalmával megtiszteli akkor, mikor gyermekét reábizza. S a tanítói kar vállalja is a terhes feladatot, mert érdemessé akarja tenni a bizalomra. Csakhogy a lelkesedésen kívül egyébre is szükség van, hogy az év elején megnyílt kapukat év végén az elismerés és megelégedés kilincsével zárhassuk be. Egyházunk és iskolánk anyagi erejét hatalmas próbára teszi a mai idők rendkivülisége. Oh, jöjjetek azért szapora lépésekkel áldozatos, nemes, cselekvő elhatározással eltöltött szivek! Adjatok egyházunk és iskolánk fentartá- sára és istápolására jó kedvvel abból, amit az Isten adott! Templomunk, egyházi és iskolaépületeink külsején meglátszik a rajtunk zsarnokoskodó nehéz idők nyoma. Tüntesse el a Ti telketek gazdagsága a szomorúan bizonykodó szegénységet megszentelt falainkról. Áldozzatok a kultúráért, a magyar nemzeti érzés és hűség e templomáért mindnyájan, nehogy eljöjjön a pusztulás éjszakája s egy hajnalon csak arra ébredjetek, hogy hajdan virágzó intézményeink romokban hevernek! És jöjjetek Ti is, akik bár más szertartások szerint hódoltok, de egy édesatyának vagytok gyermekei! Hiszen iskolánk mindig szívesen fogadta be a más vallásu tanulókat is s nem tett különbséget — amikor Isten világosságának nyújtásáról volt szó — tanítvány és tanítvány között. Jól tudjuk, hogy sokan keserű megpróbáltatások között vergődnek. De a szenvedések is Isten áldásai. Talán amihez nem volt elég érzékünk a jólét perceiben, eljutunk a megbékülés- hez, a megértéshez, a testvéri szeretethez, a mindenek Urának tiszteletéhez és imádásához a megpróbáltatások szörnyen hosszúra nyúlt napjaiban. Ebben a reménységben köszöntöm a mi uj esztendőnket, az 1922/23. iskolai évet. S ha szülők és tanítók egymást támogatjuk a nagy munkában, ha egyházunk híveinek és a társadalomnak támogatását, jóakaratu segítségét nem fogjuk nélkülözni ez esztendőben sem, akkor a kitartó buzgalom csak öregbiteni fogja intézetünk régi jó nevét s egyházunk patinás nemessége ismét nyerni fog egy esztendő fáradságos munkájára istentől megadott áldásban. Úgy legyen ! Szusz Lajos, elemi iskolai igazgató. iiiiiiiiiiiimiiniimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiii A teol. fakultás kérdéseke«. Paulik János barátom cikkéről, mely ennek az általam alapított lapnak előző számában jelent meg, egyesek azt gondolták, hogy e cikkel az én felfogásom is egyezik. Ezt a feltevést szóvá is tették előttem. Ezért érzem magamat kényszerítve a következők kijelentésére. Nekem a teol. fakultás kérdésében mindig az volt és az is maradt az álláspontom, hogy azt csak egy teljes tudományegyetem keretében lehet és szabad felállítani. Egyetem fakultások nélkül s fakultás egyetem nélkül értelmetlenség. A fakultást fakultássá nem bizonyos jogok birtoka, hanem a tudományos munkálkodás keretébe való szerves beilleszkedés teszi. Ezzel jár a különböző karok szükségszerű egymásrahatása. Akármiféle nevet adhatunk egy főiskolának, tudományos kölcsön hatás nélkül sohasem lesz és nem is lehet igazi fakultássá. Arra hivatott testület tanácskozásán ezt az álláspontomat világosan kifejtettem és megokoltam. A hely szempontjából nekem teljesen mindegy, hol áilittassék fel az evang. fakultás, de egyetembe való szerves bekapcsolás nélkül el sem tudom képzelni. Sem Sopronban, sem másutt. Ha az egyetem Sopronba menne, én volnék az első, aki örömmel üdvözölném ott a teol. fakultást. De a fakultást Sopronért sem tudom áldozatul hozni. Én Sopront igen nagyra becsülöm, de a fakultást még többre tartom. Fakultást pedig karok kölcsönhatása és együttélése nélkül nem tudok elképzelni. Ebben a kérdésben nem érzelmi vagy társadalmi szempontok a döntők, hanem egyedül és kizárólag a tudományosok. Ha nem csupán ezek, akkor is csinálhatunk igen szép teológiai főiskolát, de fakultást nem. Erről kell majd az egyetemes gyűlésnek még egyszer döntenie. Mert már sokszor döntöttl Dr. Raffay Sándor.