Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-06-25 / 25-26. szám
1922 BVAflGáuiKUSOit un Pd A 5 At ó-s*övetségí történetekről. Irta: Bereczky Sándor. Folytatás és vége. Az egyház is, a neveléstan is azt tanítja, hogy a gyermek bűnre való hajlandósággal születik a világra és ha mi azt akarjuk, hogy belőle derék ember, jó keresztyén nevekedjék, akkor éreztetnünk kell vele helytelen magaviseleté káros következményeit. Ez az, amit én közvetlen élmény alatt értek. Mivel az idő rövid arra, hogy a gyermek ilyen közvetlen tapasztalás utján ismerje meg a jó jutalmát és rossz tett káros hatását, az iskola a vallástani órákban történeti példákban mutatja fel a gyermek előtt a jó jutalmát^ a rossz büntetését, hogy ekkép a gyermek lelkében nemes érzelmeket keltsen és jó feltevéseket támasszon. Szemléltető példákul pedig legalkalmasabbak az élő emberek történeti és nem a kigondolt történetek és itt tűnik ki az ó-szővetségi történetek nagy értéke a mi vallástanitásunk- ban. Ismeretes, hogy ha a gyermek, valamely elbeszélést hall, mindenekelőtt az iránt érdeklődik, hogy a hallott történet valóban megtörtént-e vagy csak mese és az csak akkor tetszik néki teljesen, ha igaz történetet hallott. Ily történeteket a legnagyobb változatosságban lelünk az Ó-szövetségben, a vallási hősök: . brahám, Izsák, Jákob, József, a bírák és királyok, Mózes és a többi próféta történetében. Erre ellenvetésül azt lehetne mondani, hogy ilyen példákat találunk mi az Uj-szövetségben is, amely mégis csak közelebb áll hozzánk, mint az ó-szövetség és fontosabb is reánk nézve. Mindez igaz, de az ó-szövetség ily példákban oly gazdag és egyes példák már annyira általánosan elfogódattakká lettek, hogy mi az ó-szövetségi példákat a tanítás kára nélkül nem mellőzhetjük. Különösen szembetűnik ez, ha azokat a történeteket tekintjük, melyek a bűn káros következményeit szemléltetik, mint az aranyborjú imádása, Fáraó makacssága, Ábsalon, Éli és Sámuel fiai, Kain, Saul, Gehári, Jerábel, Akháb, Jákob csalása története. Nemcsak az iskolai tanításban van nagy szükség e szemléltető életképekre, hanem nem nélkülözhetik ezeket a lelkészek sem templomi beszédeikben, ha azt akarják, hogy hallgatóik figyelmét ébren tartsák. Csak vizsgáljuk meg a jeles hitszónokok beszédeit, hogy honnét merítik a vallási és erkölcsi igazságokat szemléltető képeket, példákat, úgy találjuk, hogy a legtöbb esetben az Ó-szövetségből. AmiS érezd földig folyó Talárisod ’s ágos Tiaráid alatt, hogy dicső s nagyságos a hivatal, melyet viselsz isteni buzgással." Harcolj fajult s hitlen világ Hidrájával : S éleszd vallás örök tüzét oltáridon A müsztériumok titkos fátyolával; Édesgess sziveket szeretet bájával, Hogy telepedjenek sokan halmaidon. Végül még a vivat, crescat, floreat sem hiány- . zik — „a végső embernyomig ... úti kápolnától esztergomi Dómig!" Lehet-e csudálni, hogy Róma papjainak és intézményeinek ilyen túlzott dicséretében a kollégák és a hívek áttérési szándékot láttak. Mások csak azzal gyanúsították Edvi Illést, hogy a klérus kegyeivel valamely jövedelmezőbb állást akar szerezni, amelyben nyugodtan élhet írói szenvedélyének. Hivei, akik között nagy számmal voltak földesurak és értelmes köznemesek, felettébb megbot- ránkoztak. A verset felolvasták a konvent előtt és lelkészük eltávolítását követelték. Gyanúsnak találták most azt is, hogy Edvi Illés igen jó barátságban élt Szalay vámoscsaládi plébánossal. A jegyzőkönyvek szerint igen hosszú processus indult meg. (Folytatjuk). kor a mindenható, bölcs, szent, igazságos, jóságos Istenről, Isten teremtő és gondviselő munkájáról, az imádság áldó erejéről s amikor a keresztyén hitről és erényekről szólnak is, a legtöbb esetben követik a Zsidókhoz irt levél szerkőjének példáját és az ó-szövetségből merítenek példákat. így példákat bőven használnak, mert jól tudják, hogy brevis est via per exempla. Ha mi e példákat előre nem ismertetjük meg növendékeinkkel az iskolában, akkor a mi lelkészeink sok esetben hiába hivatkoznak a példákra is, azok épp oly érdek- nélküliek lesznek hallgatóikra nézve, mintha hús és vér nélküli puszta elmélkedést hallanának. Én igen sokra becsülöm az uj-szövetségi remek példázatokat és hasonlatokat, de ezek nem teszik mellözhetőkké az ó-szövetségi történeteket a vallástanitásnál, azért sem, mert a példázatok már fejlettebb értelmet kívánnak, inig az ó-szövetségi történetek rendesen könnyen érthetők és az egyszerűbb gyermeki lelket is megragadják, a tízparancsolat tanításánál pedig nélkülözhetetlenek. Az erkölcsi történetek néven ismert prófán példák alkalmazására csak akkor lehetne gondolnunk, ha a vallástanitásnál elegendő idő állana rendelkezésünkre, de a mostani szűkre szabott idő mellett kár lenne a vallásórát más órába tartozó világi tárgyakra fordítani. 4. Még csak azt akarom felemlíteni az ó-szövetsé^i történetek kiküszöbölésére irányuló törekvés helytelenségének kimutatására, hogy e történetekkel is úgy járhatunk, mint régebben a tankönyvi képekkel jártunk. Elméletben szépen kimutattuk, hogy a protestáns bibliai történetekhez nem kell képeket a tankönyvbe nyomatni, mert mi nem az érzékekre, hanem a lélekre akarunk hatni. Ámbár épp egy kiváló protestáns nevelő követelte először a képek használatát. A valóság azonban azt mutatta, hogy olyan iskolákban, hol a mi növendékeink római kathoiikusokkal voltak együtt és alkalmuk volt ezek vallástani képeskönyveit kézbevenni, ezeket nemcsak elkérték és végignézték, hanem otthoni használatra meg is vásárolták. Ha a mi vallástani könyveinkből hiányozni fognak az érdekes ó-szövetségi történetek, majd a másvallásuakét fogják a mi növendékeink is megszerezni. Azt hiszem, a .Zászlónk“ című ifjúsági lap elég tanulságul szolgálhatna. Nincs is jogunk ifjúságunkat e történetek ismeretétől megfosztani. Ez ismeretek a nép műveltségének lényeges alkotó elemei, a nép köztudatába annyira átmentek, hogy akik ezeket nem bírják, még a műveltség alsófokán- levők előtt is szégyenkezni volnának kénytelenek. Az evangélikusok nem vonhatják ki magukat abból a kultúrái közösségből, mely hazánk mindenféle felekezetű fiai és leányai közt vallási ismeretek tekintetében fennáll. A mi egyházunk mindig büszke volt arra, hogy vallási és egyéb ismeretek tekintetében is leginkább gondos- kodott-hiveiről és most az ismeretek egv nem jelentéktelen ágát tekintve, el akar maradni a többi felekezetek mögött, mert hogv sem a római katholikusok, sem a reformátusok, még kevésbbé a kisebb felekezetek, nem fognak minket követni az ó-szövetségi történetek kiküszöbölésében, arról biztosak lehetünk. Mindezt szükségesnek tartottam elmondani. Még csak azt a reményemet fejezem ki, hogy ha most a hangulat hatása alatt sikerülne is keresztülvinni a tervezett reformot a bibliai történetekre vonatkozólag, a rövid idő múlva bekövetkező jobb belátás az előbbi tervhez fog ismét visszatérni. iiiiiimiiiimMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiniiiiiimiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Mi — és a biblia. I. Ján. 4, 16-21. Istenben hinni, igazán és mélyen hinni, az ő akaratát felismerni, abban megnyugodni, minden dolgát Istenre hagyni, csak az képes, ki Istent már megismerte. Minthogy pedig földtéletilnket az ismereteknek szakadatlan gyűjtésében, szaporításában pörgetjük le és a látható világ fokozatos megismerése után ösztönszerüleg a láthatatlan erők kifürkészesére és megismerésére törekszünk ; életünk legfőbb céljául a láthatatlan Istennek, minden teremtett dolgok kútfejének megismerését tekintjük. Istent meglátni lehetetlenség, de megismerni lehetséges. Hiszen még az ö alkotásai között is van olyan, mint
