Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-06-25 / 25-26. szám

6 bvajsqélii^usoh; uapja 1922 pl. a villamosság, mely láthatatlan, de amelynek erejét, tör­vényeit mégis megismerhetjük. Istent is megismerhetjük tehát és pedig az ő legfőbb parancsolatáról, a szeretet törvényéről. Isten ugyanis maga a szeretet s ő, éppen az ő megismertetése céljából csö- pögtette be emberi szivünkbe is saját lényegét, a szeretet érzését. Önmagából adott valamit mindannyiunknak, hogy a szeretet kincsének birtokában hozzá hasonlók s szeretetére méltók lehessünk. Aki tehát felismeri önmagában a szeretet fénysugarát, mely a gyötrő érzéseknek, a lelkiismeretet fur­daló rettegéseknek homályait eloszlatja s bensőnket boldog­sággal telíti, aki nem ismeri a gyűlöletet s atyafiainak szeretésével, földi munkatársainak önzetlen szolgálatával bizonyítja be azt, hogy Istent szereti, az Istennek hozzánk való szerelmét megismeri és elhiszi. A Evangélikus Szövetség tagjainak tehát arra kell törekedniük, hogy Istent a szeretet jegyében folytatott munkásságuk révén megismerjék. Mert ő szeretett először minket, tehát csak hálánkat rójjuk le azzal, hogy őt sze­retjük s iránta való szeretetünket a szeretet parancsolatai­nak megtartásával beigazoljuk. * Luk. 14, 16—24. Isten irántunk való szeretetét azzal is megmutatja, hogy házában, az evangéliumi munkák gyülekezeti termé­ben állandóan terített asztallal vár minket. Vacsorájára elsősorban a hivatalosokat hívja meg: a lelkészeket, a felügyelőket, a presbitereket, a tanárokat, tanítókat — azokat, akik az ő válogatott munkatársai, akikkel a fehér asztal mellett bizalmas megbeszélést folytat s akiktől elvárja azt, hogy az ő kitüntető vendégszeretetét önzetlen, buzgó munkával hálálják meg. A hivatalosak azonban néha még a vacsora idején sem jelentkeznek. Sőt még a hozzájuk küldött szolga hivó szavára is mentegetőzésekkel felelnek. Az első azt mondja: én már két templomot építet­tem ; öreg vagyok, uj munkát nem vállalok. A másik igy szól: minden vasárnap prédikálok a templomban, de a hétköznapokat tanyámon töltöm. A harmadik is kimenti magát: nehéz a megélhetés; délelőtt tanítok, azután késő estig pénz után futkosok. Nem csoda tehát, hogy a gazda megharagszik s vacsoráját a hivatalosak helyett csonka-bonkákkal, sánták­kal, vakokkal fogyasztana el. Ne vállaljunk hivatalt, ha azt be nem tölthetjük. Adjuk át helyünket önként azoknak, kik a vacsorán szíve­sen résztvesznek, mert aki a harmadik templom felépíté­sétől visszariad, annak korábbi érdemei is feledésbe men­nek. Aki csak vasárnap prédikál, arra hívei vasárnap se hallgatnak. Aki pedig hitét is pénzzel igyekszik pótolni, annak tanítása eredménytelen lesz. Becsüljük meg tehát a nagy vacsorát, melyet azért terit fel számunkra Isten, hogy egyedül benne bizzunk s nem törődve a földi dolgokkal, az ő meghívásának engedjünk. imiiiMiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiüimiiiiiiiiiiiiiiiiiíjmiiiimiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii Győri levél. ­Győr, 1922. jumus 14. Tisztelt Szerkesztő Ur 1 Valahányszor a többtermelés jelszavát hallom, eszembe jut a mi vallásunk tanítása, hogy az imádkozás ereje nem az elmondott Miatyánkok számában, hanem a hivő lélek áhítatában, az Istennel való közösség meghittségében rejlik. Annyit hallunk mostanában szerencsétlen, megcsonkí­tott országunk vergődéséről és lábraállitásának feltételeiről, hogy sorsáért aggódó lelkünk nem zárkózhatik el e gon­dolatok elöl. Különösen sokat hallunk a többtermelés szükségességéről, mint az orvoslás leghathatósabb szeréről Es én úgy gondolom, hogy itt megint félreértés, megint a szavakkal való játszás rejlik a komoly tartalom mögött. Azt hiszem, a többtermelés cimén a köztudatba dobott jelszó sok ember lelkében egyoldalú tartalmat zár magában. A legtöbben e jelszóval kapcsolatban csak nyers szellemi, főkép anyagi javak szaporitására és az igy előállott érték­többlet felhasználására gondolnak. De alig jut valakinek eszébe, hogy mindez csak eszköz és nem cél. Kevesen gondolnak arra, hogy a nyers értékek felhalmozása még nem haladást szolgáló és nemzetépitő erő. Arra pedig még kevesebben gondolnak, hogy a holt tőke az igazi erők megbénitója is lehet, ha az a léleknek szabad mozgására ránehezedik. Ha tűzzel-vassal csak a termelés fokozására törek­szünk s ugyanakkor az alkotóerő lendületét, a munkavágy frisseségét megsemmisitjük, bizony nem a haladás ügyét szolgáljuk. Ha elvakult erőfeszítéssel csak a munkateljesít­mény nagyságát fokozzuk, de minőségére és hatására vajmi kevés gondunk van, bizony nem jól forgatjuk a ránk bízott talentumot. Ne feledjük el, hogy vannak értékek, amelyeket nem lehet a világi javak valutájával mérni. Ilyen érték a pap és a tanító ajkáról hangzó ige is. Olyan érték ez, amely­nek lélekformáló, nemzetépitő hatalmát nenj a szavak bősége adja meg, mert azt talán csak az értelem nyers ereje termi meg, hanem a lélek viruló szépsége, duzzadó ereje. Ezt az erőt üres jelszavakkal gúzsba kötni, szabadon ívelő lendületétől megfosztani éselernyedni hagyni nem szabad. Aki önzetlen lelkesedéssel gyűjti és a katedrán igaz szeretet­tel osztja meg másokkal a maga talentumait; akinek izzó, hevülő lelke Isten jóságát, nagyságát sugározza maga körül, annak munkáját a többtermelés szükkörü jelszavával mérni balgaság Amig az ilyen értékeket kellőkép megbecsülni nem tudjuk, addig hasztalan várunk csodát a többtermelés üres jelszavától. Aki a nyers erő fölhalmozását a lélek építő és fenntartó erejénél többre becsüli, az úgy tesz, mint az az együgyű, aki lelkének nyugalmát nem az Isten­hez való lelki közeledésben, hanem az egymásután elmon­dott Miatyánkok számában keresi. Talán nem ártott megemlékezni erről most, amikor a hatalom magasságából oly nehezen látják meg az igazi nemzetépitő erő vergődését, lassú haldoklását és amikor a meg nem értés átka oly sok jóakaratot kedvetlenit el és tesz üressé, meddővé. Szerkesztő urnák tisztelő hive : Pedagógus. (miniifímiiiimiiiiiiiiiiiiiEiiuiHüiiimimimiiimiiiiiitHiüiMiiiimiiiimmmimimi Evangélikus ifjúság. Nyári diákgyülések. A Magyar Evangéliumi Keresz­tyén Diákszövetség ebben az esztendőben julius hó folya­mán ismét Tahiban tart nyári diákgyüléseket és pedig a következő beosztással: julius 2-9. egyetemi és főiskolai hallgatók és felső osztályú képezdészek számára; julius 11 — 17. középiskolai tanulók és alsó osztályú képezdészek számára; julius J8—24. egyetemi és főiskolai hallgatónők és felső osztályú tanitónőképezdészek számára; julius 25—31. középiskolai leánydiákok és alsó osztályú tanitónő­képezdészek számára. A múlt esztendő diákgyüléseitől el­térően ebben az évben a M. E K. Dsz. szívesen lát a gyű­léseken „véndiákokat“ is. Nem kívánatos, hogy 2—3 napra ott tartózkodó átutazó vendégekként vegyenek részt az érdek­lődők, mivel ez nekik nem nyújt kellő betekintést a diák- gyűlések igazi belső világába, viszont magára a gyűlésre sincs jó hatással az ilyen nem állandó résztvevők folyto­nos érkezése és távozása. Azonban a M. E. K. Dsz. nem­csak szívesen lát, hanem nyomatékosan meg is hiv min­den olyan tanulmányait végzett érdeklődőt, aki valamelyik gyűlésnek legalább több mint fele ideje alatt csatlakozhatik az egybegyült diáksághoz. Közelebbi felvilágosítással szol­gál a M. E. K. Dsz. központi irodája. A jelentkezések határ­ideje junius 25-ike, azontúl csak kivételes, indokolt esetek­ben gondoskodhatík a rendezőség szállásról és ellátásról. A rendezőség felhívást tett közzé, abból a célból, hogy a nyári gyűlések barátainak megnyerje anyagi támogatását, a gyűlésen részt venni szándékozó, de kelló anyagi erővel nem rendelkező diákok számára. Eddig is szép eredmény­nyel járt ez a felhívás, de a M. E. K. Dsz. központi irodája köszönettel venne még további adományokat is. Egy-egy diák résztvételi költsége 500 K. Minden beküldött 500 K adomány tehát egy-egy újabb résztvevő számára teszi lehet­ségessé a gyűlésen való megjelenést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom