Evangélikusok lapja, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1922-04-23 / 17. szám
Vili. évfolyam. Budapest, 1922 április 23. 17. szám Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, Vili., Szentkirályi-utca 51 (Ollöi-ut 24). Lapreklsmádók írj. winr Em« aanyvnyomdájáka Budapest, V., CMky-utoa 10 kflldeadék. Alapította Dr. Raffay Sándor. Kiadja Elónzetésl ér évi 160 korona, ■gyes szám éra 5 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelós szerkesztő és kiadói Dr. SCHOLTZ OSZKÁR. FÖmaakatára s KUTHY DEZSŐ. A templom nélküli város. Drummond Henrik skót egyházi iró fenti címet viselő munkájában — mely a Jelenések Könyvének 21-ik részéből ismert látomást tárgyalja — abból a gondolatból indul ki, hogy a keresztyénség legfőbb teendője jelenleg: jó városokat létesíteni. Mert a nagy város — úgy mond — „központja az egész nemzeti életnek, mert amilyen ez, olyan a kis város, amilyen a kis város, olyan a falu, s amilyenek a falvak, olyan a köznép.* A keresztyénséget tehát a hétköznapi élettől elválasztani nem szabad, mert annak „a forgalmas utcákkal, a házakkal, a munkával és munkabérrel, a bűnnel és szegénységgel és a város minden lakójával van dolga“. Igaz beszéd, melyet nekünk is meg kell szívlelnünk. Mert az is való, hogy „az emberiség nagy tömege azért nem törődik a keresztyénség- gel, mert egy másik nagy tömeg azonosítja a keresztyénséget a templomi szertartásokkal.* Mielőtt tehát fel-feljajdulnánk azért, hogy a vasárnapi harangszó híveink szivében viszhangra nem talál, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy vájjon nem mi tettük-e templomkerülőkké a híveket. Van-e a mi igehirdetésünkben elég tartalom, bekapcsolódik-e az a hétköznapi életbe, megérteti-e a hallgatókkal azt, hogy tulajdonképen mit tesz az keresztyénnek lenni? Mert bizony vannak, sokan vannak, kik ezekre a kérdésekre egy szomorú nemmel felelnek s ez a tagadás magában rejti azt a Vádat, hogy még a mi evangélikus keresztyénségünk is nem egy helyen merő templomi szertartásosság. Ha tehát látunk orvosokat, tisztviselőket, tanárokat, szülőket, kik minden percüket betegeiknek, hivatalaiknak, tanítványaiknak, gyermekeiknek szentelik, kik minden szép és nemes ügyet felkarolnak s a közjóért erejüket meghaladó áldozatokat hoznak, de templomba — ők tudják, miért — nem járnak; és látunk ünneplőbe öltözött templomosokat, kik a templomon kívüli keresztyénséget nem ismerik, dúsgazdag parasztokat, kik a „közérdek* szót megmosolyogják, a szegénységet megvetik, selyemszoknyás asszonyságokat, kik a nőegyletet alakító, árvák, özvegyek javára kéregető papnékat lenézik — jól vigyázzunk: nehogy azokra dobjuk a felemelt követ, kiket a templomban nem látunk, de akik jó emberek s a templom nélküli, de isten lakta társadalom élő oszlopai. Azt írja Duszik Lajos (lapunk 11 -ik számában), hogy egyházi életünknek tengelye, tűzhelye, egyházi életünk szegénységének, gazdagságának fokmérője a templom. Ez azonban — sajnos — csak jámbor óhajtás, de ma még nem szinigaz- ság. Előbb kell megteremtenünk a templom nélküli várost, mert csak ennek lakói építik fel az igazi templomot. Azt, amelybe a keresztyén — mint Drummond mondja — „étkezni jár, hogy erőt gyűjtsön Istentől és a gyülekezeti közösségtől, erőt az élet munkájának végzéséhez, mely a Krisztus munkája." A mi evangélikus Szövetségünk célját — úgy látszik — számos lelkészünk félreismeri. Mert ime Duszik szavai szerint „vannak sebeink, melyekre a Szövetség nem gyógyszer," vannak bajaink, melyeknek gyógyítására a Szövetség nem lehet hivatva. Ez azonban tévedés. Mert a szövetség nem akar valami merőben világias intézmény lenni, mely mellett, mint valami Istentől távolabb álló szervezet mellett „kell még nekünk a templom is“. Nem akarjuk mi a templomot háttérbe szorítani, hanem épen ellenkezőleg, hatalmas vonzó épületté átalakítani. Mi is azért elégedetlenkedünk, mert „az Isten vágyása nem lobog a szivünkben.“ De ennek oka — nézetünk szerint — épen az a tény, hogy az a bizonyos bágyadt tűz, melyről Duszik végszavai szólnak, csak a templomban pislákol. Ez pedig nagy hiba, melyért — velünk egyetemben — a lelkész urak is felelősek. A templom legnagyobb haszna az — mondja Drummond — »hogy segíti az embert el lenni nélküle*. A Szövetség pedig — melyet mi eddig is
