Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-11-06 / 45. szám
4 HVÄfiQÖlilFyUSOIkAPJA 1921 érdekeinek közös képviselete és védelme; 2. a német protestantizmus egyetemes Öntudatának ápolása; 3. a német reformáció valláserkölcsi világnézetének érvényesítése. E hármas célból folynak feladatai, melyeket közvetlen és közvetett utón igyekszik megvalósitani. (Folytatása következik.) iiiiiiiiiiiiiiimiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimmiiiiimmiiiimiimiiimiiimiiiii A vallástanítás a * iskolában. 1 Ki tanítsa a vallást az iskolában ? A kérdés előzményeit nem ismerem, csak Perényi kartárs cikke és Reicht előadása juttatnak arra a következtetésre, mintha a lelkészek körében oly értelmű felfogás jutott volna kifejezésre, hogy a tanítók már nem alkalmasak a vallás tanítására. Nem technikailag — mert hisz a tanítás mesterségük — hanem tendenciájuk miatt. Perényi — úgymond — tudja, hogy mi ingatta meg a tanítói kar iránti bizalmat. Ezen, a kommünre tett vonatkozáson kívül, szerintem egy más fontos érv is beszél azokból, kik irántunk bizalmatlanok. A tanítók anyagi érdekből az állam felé gravitálnak. Hisz onnan jön a sokféle és „sok“ segély. Érthető tehát, ha inkább húznak oda, mint egyházukhoz. Nem beszélek magamról, de csak tessék elolvasni Székely Irén kollegám kijelentését a 39. számban. _____de é n büszkén vallom magam evang. tanítónőnek“. Ez egy olyan vallástétel, amely előtt meg kell hajolni. (Ne lehetne ilyen tanítóra rábízni a vallásoktatást ?) Ezt kel! tehát leszögeznünk minden pedagógiai érvelés előtt. És emellett kell demonstrálnunk mindenütt, ahol csak alkalmunk van rá. Mi az államnak hű alattvalói vagyunk, de hitünket el nem adjuk és büszkék vagyunk evang. tanítói minőségünkre. Ezen büszkeségünk régi tradíciónk s mi hűek maradunk hagyományainkhoz és nem akarunk rosszabbak lenni elődeinknél. Az evang. tanító kitétel igenis „noblesse oblige.“ Perényi kartársam pedagógiai érveihez is teljesen hozzájárulok. Kühn János nagybörzsönyi evang. tanító. mimiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiiimiiiiiiiiiiimiimiimmiiiiiiiiiimiiiimimim KÜLFÖLD. A lutheránusok Hollandiában Hollandiában eredetileg lutheri alapon indult a reformáció, de lassanként a kálvini irányzat lett uralkodóvá. Ma már az összes lutheránusok száma nem igen haladja meg a 100 ezret. Ennek is a fele Amsterdamban lakik. Mig németek vándoroltak be Hollandiába, addig a lutheri egyház legalább nem fogyott. Mióta ez a bevándorlás megszűnt, azóta a hanyatlás folytonos. Ennek a hanyatlásnak az oka pedig az a természetes háttérbe szorulás, mely a számbeli kisebbségnek mindenütt sorsa. A reformátusok virágzó és népes gyülekezetei szükségképpen felszívják a kisebbségben lévő egyházak híveit. Házasságkötések, konfirmálások, vallásoktatás fogyasztják a híveket. Innét van, hogy némely evang. gyülekezet 20—50 tagból áll s igy visszafejlődőben van. Mégis két irányú lutheránus egyház van Hollandiában. Az egyik a szabadabb, melynek keretébe mintegy 60 gyülekezet tartozik ugyanannyi lelkésszel. A másik a konfesszionális, melybe összesen 8 egyház tartozik 8 lelkésszel. Ezek fele, 4 lelkész, Amsterdamban van, 12 ezer hivő élén. Másik fele a vidéken működik összesen 2000 hivő közt. A nagyobb lutheri egyház híveinek nagyobb része is, mintegy 40 ezer egyháztag, Amsterdamban él, hat lelkész vezetése alatt, mig a többi hivő, mintegy másik 40 ezer, 50 egyházközségben oszlik szét. Mint Hollandiában valamennyi egyházban úgy a lutheriban is túlságos az individualizmus. Ezért rengeteg a pártoskodás. Van olyan község, ahol 500 lélek 4—5 különböző felekezetre, sőt u. a. felekezet kebelében 4—5 különböző árnyalatra oszlik. A lutheránus egyházak 1791-ben szakadtak két részre, mikor is a konfesszionalisták kiváltak a teljesen szabadossá váló, racionalista hivatalos egyházból. Ez a hivatalos egyház olyan nagy egyéni szabadságot enged a lelkészeknek, hogy Groote szinódusi elnök közlése szerint, vannak köztük kommunisták, budhisták, theozofusok stb. Sőt akadt egy anarchista is, de álláspontjából már levonta a konzekvenciát magára nézve és leköszönt a papságról. Vannak olyan lelkészek is, akik bibliai textust nem vesznek beszédjük \ alapjául, hanem valami kirándulás eseményeit beszélik el. Lithurgiát sehol sem tartanak, oltárt és keresztet a templomokba bevinni meg sem kísérelnek. Az Augustana hitvallást nem sokba veszik, csak éppen hogy az énekes könyveikben benne van. Vannak papok, akik még az úrvacsora értelmezésében is eltérnek a hivatalos egyháztól. Szóval teljes a fejetlenség és a fegyelmezetlenség. Mindkét lutheránus egyháznak meg van a maga külön szervezete. Ez a szervezet azonban úgyszólván csak tanácskozások tartására tömöríti a gyülekezeteket és azok lelkészeit, de semmiféle fegyelmet nem képes kifejteni. Az autonómia túl- tengése jellemzi tehát a hollandi lutheránusokat. A két irányzat hivatalosan nem érintkezik egymással, azonban egyháztársadalmilag pl. közös egyházi lap tartásával s most legutóbb egy misszió- társulat alapításával mégis együttműködik. Mindkettőnek külön van theologiai szemináriuma. A nagyobb egyházé Amsterdamban, a kisebbé Ut- rechtben. Amott 2 tanár mellett 4, emitt 2 tanár (ma csak egy) mellett 3 teológus készül a papi pályára. Az amsterdami teológiai szeminárium teljesen ultraszabadelvü, az utrechti orthodox, illetőleg, amint ők mondják, biblikus irányú. A lutheránus egyház valamikor, csakúgy mint a református, földbirtokkal is rendelkezett. Ezt azonban az állam tőle is elvette és helyette pénzbeli kárpótlást adott. Ez a kárpótlás mint állami lelkészi fizetés szerepel. Vannak lelkészek, akik az államtól 100—200 forintot, vannak akik 1000— 3000 forintot kapnak évenként. A fizetést különben a gyülekezetek adják. Más állami segítséget sem a lelkészek, sem a gyülekezetek nem kapnak.
