Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-09-25 / 39. szám
1921 HVANOáuiKU&OK LíAPJA 5 intézetnek dicsőséges múltjáról a püspöki jelentés meleg hangon emlékezik meg, reámutatván arra, hogyha a magyar uralom idejében a kollégiumnak evang. egyetemmé való fejlesztése már küszöbön volt, akkor az uj korszak szent kötelessége, hogy legalább a megmaradt két intézetet (gimnázium és tanítóképző) tartsa fenn és virágoz- tassa fel. Felmerült az a gondolat is, nem lenne-e célszerű a pozsonyi teológiát Eperjesre áttenni. Ezt az eszmét a rada az egyetemes gyűlés megfontolásába ajánlotta. Sz. „Zárszó a magyar gályarabok énekéhez.“ A Payr Sándor és Jeszenszky Károly között támadt polémiát a lapunk 36 ik számában közölt wUtóhang“-gal bezártnak véltük. Jeszenszky lelkész úrtól azonban most fenti cimen újabb cikket kaptunk. A cikket hosszabb terjedelme miatt s mert a kérdést már mindkét oldalról eléggé megvilágítódnak találjuk, nem közölhetjük; tartalmát azonban — tárgyilagosság szempontjából röviden ismertetjük, azzal a hozzáadással, hogy ezzel a vitát teljességgel befejezettnek tekintjük. Mockó János cikkiró szerint a szláv eszme szolgálatában álló hymnológus s igy a szóbanlevö éneket természetszerűleg féltékenységgel és elfogultsággal Ítélte meg. Bartalos, Seprödi és Fabó pedig az éneknek cikkiró közölte magyar szövegét és dallamát az ó személyétől .függetlenül, magának az éneknek belső tartalmából s megjelenése külső körülményeiből“ bírálták meg Nem gyakoroltak felette viviszekciót, sőt Seprödi .Az ut" 1917. évi 8-ik számában az éneket a kor protestáns lelkületét hűen visszatükröztetó .legszerencsésebb“ alkotásnak minősíti ; dallamáról pedig, mint az egyházi népének típusáról emlékezik meg, kiemelve annak magyarosságát, mely véletlennek nem mondható. Fejes-ró', ki az éneket .travcsztációnak“ mondotta, azt írja J. K., hogy a Pauli-féle német szövegnek magyarra fordításával — melyet Seprödi is ferdítésnek minősített — póruljárt. , Harsdnyi és Gulyás az éneket Fejes I. szellemében ítélték meg, de nyilván lesz még idő, mikor az éneket ők sem kívánják majd énekeskönyvünkből kiszorítani. Cikkiró végül nyomatékosan megjegyzi azt, hogy az .Utóhang“ a magyar földön élő nemzeteket egyesülésre buzdító verset, mely szerint egyesülniök kell: .a magyari nemes fajjal és a székely vitéz néppel“ — az idézett sor kihagyásával idézi s eljárása a kompromittálás célzatának s rabulisztikának látszatával bir; amit azonban cikkiró Payr Sándorról fel nem tételez. — 11111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111« » A syrlai árvaházat Jeruzsálemben a németek visszakapták. Az árvaházat előbbi vezetője Schneller Th. lelkész vette ismét gondozás alá; a financiális bajokat itt is az amerikaiak orvosolták. LELKÉSZEGYESÜLET. (M. E. L. E.) Naerytiszteletű Lelkész urak! Kedves testvérek! Ez évi egyetemes gyűlésünk november 10-ikére lett egybehiva. Nagyon kívánatos lenne ezt az alkalmat felhasználnunk arra, hogy újra összejöjjünk s megtartsuk orsz. lelkészt értekezletünket A közelmúlt mostoha viszonyai között több éven át fájó szívvel s nem kicsi kárunkra, kénytelenek voltunk nélkülözni ezt az egyetlen alkalmat, amikor az ország minden részéből összejőve egyházunk s a magunk ügyeiről barátságos eszmecserét folytathattunk volna. Nem is kell mondanom talán, hogy megbeszélnivaló akad elég s a tanácskozások során is újabb és újabb eszmék vetődnek fel gyakran, amelyek uj feldolgozásra, megérlelésre érdemesek. Szándékom azért lelkészt értekezleteink elejtett fonalát újra felvenni s azokat régi alakjukban folyamatba tenni, mire nézve lépéseket is tettem az egyetemes gyűlés Elnökségénél, arra kérvén őket, hogy az egyetemes gyűlés első napjának délutánját szíveskedjenek az orsz. Lelkészegyesület értekezlete részére szabadon hagyni. Tapasztaltuk, hogy éjszakába kitolt s előző tárgyalásokon már kifáradt elmével nem sokra lehet menni. Nagyon kérném a nt. Lelkész testvéreket, ha ezen álláspontomat méltóztatnának magokévá tenni s annak érvényesítésében méltóztatnának kegyesen támogatni. Egyelőre még csak a békési egyházmegye lelkészegyesülete küldött be indítványt, mely az állami köztisztviselők által élvezett naturáliáknak a lelkészekre való kiterjesztését kívánja a kormánynál megsürgetni. Bizonyára más lelkészegyesületeknek is lesznek megvitatásra méltó és váró indítványai, illetve tárgyai, kérném azért azok nt. Elnökeit, hogy azokat október hó közepéig hozzám eljuttatni szíveskedjenek. A legközelebb megtárgyalandónak tartanám nyugdíjintézetünk ügyét, vasúti kedvezményes jegyeink sorsát, a vasárnapi munknszünet meg- sürgetését, egyházunk hiányainak s hanyatlása okainak feltárását, hitoktatásunk korszerű reformjának, a hitélet ébresztésére s a prot. öntudat megerősítésére szolgáló segédeszközök megteremtésének a kérdését, amelyek időnként fel-felvelődtek már egyházunkban, de sajnálatosan el is aludtak. S bár talán nem a mi hatáskörünkbe tartozik, de mindenesetre minket is nagyon érdekelhet a kerületek átcsoportosításának már is felvetődött kérdése és terve, valamint lelkészképzésünk jövendő sorsa is. Ma senkinek sem szabad aludnia s legalább egy gondolattal, vagy legalább támogató jóakarattal hozzá kell járulnia a kordiktálta kérdések megoldásához. Azért arra kérek mindenkit, akinek valami időszerű mondanivalója van, szíveskedjék
