Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-09-25 / 39. szám
1921 BVANOáUlKUSOK IzAPUA . 3 olvasni sem tanulja meg, azon egyszerű oknál fogva, mert kollokválni nem kell, alapvizsga tárgyát pedig nem képezi a héber. Hogy milyen átokká lett az áldásnak szánt szabadság a magyar ifjúság életében, arra nagyon élesen világított rá Dr. Cholnoky Jenő, a kiváló tudós egyetemi tanár: .A magyar diákság elhelyezkedése külföldön“ című előadása kapcsán, mikor is kifejtette, hogy Magyarországon a műegyetem nevel kész embereket, akik a külföldön is megállják helyüket, de tudományegyetemünk a maga kollokviumnélküli rendszerével csak felületes képzettségű embereket nevel. Aki ismeri a magyar diák lélektanát, a féktelen léha életre, mulatozásra való nagy hajlandóságát, az nem fog megütközni eme kicsit erős kifejezéseken. Mélységes aggodalommal nézem és nézik velem együtt sokan evangélikus teológiánknak kicsiny családi tűzhelyünknek, akár a pozsonyi, akár más egyetembe való bekapcsolását. Aggodalmunkat nem oszlatja el sem az anyagiakra való hivatkozás, sem a németországi teológiákra való hivatkozás. A német ifjúságban még mindig nagyobb a nemzeti öntudat s a komoly munka szeretete. Mi önmagunk speciális helyzetéhez kell hogy szabjuk iskolai törvényeinket. Ami jó ott egy más vérmérsékletű és főképen fejlettebb kultúrájú népnél. nem szükségképen jó náiunk is. Kár, hogy a rendelkezésre álló hely szűk volta miatt, csak igy nagy vonásokban nyílik alkalmam nyilatkozni e kérdés felől Személyes Ítéléseimből ismerem úgy az egyetemi, mint az akadémiai rendszer előnyeit, hátrányait, a jelen magyar diákság benső életét és hiszem egész lélektanát, eszményeit, jó és rossz tulajdonait egyaránt az együttélésből és mivel éveket szenteltem tanulmányozására. Egyházunk, hazánk jelen állapota egyaránt azt mutatja, hogy mély vallásossága törhetetlen hitü, prófétalelkü evangélikus papokra van szükségünk, ha nem akarunk elpusztulni. Egyetemi rendszerrel pedig olyan lelkészeket nevelni nem lehet. Ne engedjük tehát kicsinyes érdekek, külsőség kedvéért a maradandó erkölcsi előnyöket veszendőbe menni. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő szivében kárt vall*, mondta Jézus az egyes emberre vonatkozólag, de ugyanaz áll a közösségről, az egyházról is. Szakítson az egyház a külső világi hiúság szeretetével, ha Krisztusénak vallja magát. Lehet, hogy tévedek, midőn a rendszert hibáztatom, holott az uralkodó szellemben van a hiba, de nem tévedek, midőn azt állítom, hogy nem a szellemnek megfelelő rendszert állítottunk fel. Azt mondják sokan, legyen a mi teológiánk egy élő példa ott az egyetem keretén belül a komoly munkára és krisztusi élet folytatására. De kérdezem, hogyan legyen, mikor maga is élő példákra szorul és erősödésre, tisztulásra van szüksége? Teremtsük meg előbb a valódi krisztusi szellemet, az önfegyelmet, az önként, kényszer nélkül is dolgozni akarást ifjú teológusainkban magyar hazánk, evangélikus egyházunk jövendő oszlopaiban. Tegyünk tehát félre minden hiúságot, minden nagynak látszani akarást s helyezzük a fő- sulyl belső megerősödésOnkre. B(la segédlelkész. Ami nekünk, felekezeti tanítóknak, fáj. — Levél a szerkesztőséghez. — Nagy tiszteletű Szerkesztő Űrt Buzgó olvasója vagyok az „Evang. Lapjának" s meleg köszöntésemet küldöm önnek, mint a lap szerkesztőjének, amennyiben nemcsak híreket hoz és életrevaló eszméket vet fel a lap, de felkarolja az özvegyek, árvák, teol. ifjúság stb. ügyét is és éppen ez utóbbi bátorít fel arra, hogy Nagy tiszteletű Úrhoz forduljak én is, annál inkább, mert amiről szólni akarok, nem csupán személyes ügyem, hanem számos kartársamé is. Evang. elemi iskolánál müködö tanítónő vagyok tiz év óta. Mint ilyen s régi evang. család tagja, híven ragaszkodtam mindig egyházamhoz és rajongásig szeretem pályámat Nem egy-zer lehettem volna áll. tanitónó, kevesebb munkával és több fizetéssel, de én büszkén vallottam magam evang. tanítónőnek. Ma azonban szinte lehetetlen anyagi helyzetben sínylődünk mi felekezeti tanítók s erre akarom figyelmét felhivni. A pénzügyminisztérium tetemesen könnyített a köztisztviselők anyagi helyzetén azzal, hogy múlt év aug. 1-től újabb havi 400 K ás felemelt drágasági segélyt engedélyezett részükre, folyó év ápr. — szept. tehát 3-3 hónapra ugyancsak 400 K havi drágasági segélyt engedélyezett a tisztviselőknek. Rendeleté értelmében az elsőt nem élvezhetik azok a tanítók, kiknek bárminemű természetbeni illetményük van; a Hegedüs-féle segélyt pedig ugyanazok csak felerészben kaphatják meg. E rendelet igazságosnak látszik, amennyiben kántor- tanítóink nagy része valóban tetemes föld, tűzifa, gabona stb. illetményben részesül, de igazságtalan módon sújtja azokat a felekezeti tanítókat, akik nagyon csekély természetbeni illetményt kapnak. Ugyanezek közé tartozom én is. Fizetésem egyházam részéről évi 100 K és két öl tűzifa, lakás, állam részéről törvényszerű fizetéskiegészités. Két öl tűzifa természetbeni járandóságom van tehát csupán, annak értéke is le van számítva a fizetéskiegészitésnél s mégis a minisztérium fenti rendeletc értelmében elesem évi 4800 K drágasági és 1200 K rendkívüli drágasági segélytől. Állami tanitó kap havi 1508 K 32 f-t, én pedig ugyan abban a fizetési osztályban havi 895 K 32 f-t kapok. Hol itt az arány? Hol itt az igazság? Még múlt év szeptemberében kérvényeztem a kultuszminisztériumban a kérdéses segély kiutalását részemre is, személyesen is jártam ott ez ügyben, azonban minden eredmény nélkül. Vártunk türelemmel kerek egy esztendeig nyomorogva. Azóta evang. lelkészeink — kikre a rendelet hasonlóképen vonatkozott — régen megkapták visszamenőleg is ugyanazt a segélyt, kivételt csupán azok képeztek, akiknek tiz holdnál több föld illetményük van. Miért nem volna megadható a kérdéses segély a
