Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-05-29 / 22. szám
ifll. évfolyam. Budapest, 1921 május 29. 22. szám EKUKQKUSOKIARU ísarktiitöiAg i Uud.pt.t, vili k*r., I 3llól-át M náa, hová I ktxlratok | I Alapította Kiadöhivatais vnu sx*atkiriiyi-a. I Of. Rafffay Sándor, >1. «i., hová ax elflfixvtésl dijak kflldendók. I LapraklamAdök írj. uiimt ind L , Á iy«Mdájáka Budapest, V-, CUky-utoa NI kflldandók. I I Kiadja Előfizetési ár évi 100 korona. Egyta szám ára 3 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Fclelóa axertcsztós TárxBxcrkeaxtA éa felelői kiadói Kirchner Rezső püspöki titkár Dr. Scholtz Oszkár az 0. E. Sz. igazgatója. Ki tanítsa a vallást? Szomorú, hogy az emberiség a lejtő ama fokára jutott, hogy ez is kérdés tárgyát képezheti. Szomorú vigaszul, mentségül szolgálhat az, hogy a teherátruházások korát éljük, tehát e kérdés is aktuális. Pedig ha valami, úgy ez bélyegzi meg korunkat és a demoralizált emberiséget. De ha már felvetődött a kérdés, feleltessük meg a nevelési tényezőket: a családot, Iskolát társadalmat. Van-e szüksége a családnak vallásos érzésű gyermekekre? Ha igen, mért nem vesz minden családapa, anya annyi fáradságot, hogy a gyermeket 6 éves koráig legalább a Miatyánkra megtanítaná. Ez is a család erkölcsi horizont sülye- dését mutatja, miként elhomályosítja az anyák nimbuszát a gyermekhalandóság megdöbbentő s a moralcriminal statisztika drámai szenzációval ható adatai. Felkiálthatunk fájdalmunkban a tudóssal : változtassátok meg az anyák lelkületét s megváltoztattátok a világot I E változást azonban a sültgalamb emberei módjára nem várhatjuk, le kell szállnia a lelkésznek a szószékről, le kell szállnia a tanítónak a katedráról s fészkében kell felkeresni a családot, hogy a családi tűzhelyet újból szentté avassa. Példát kell adni a háziistentiszteletek tartására, hogy ez a családokat gyakorlásra ösztönözze. Nemcsak építő, de romboló munka is kell már. Le kell rombolni, mit az alkohol épített, hogy a józanság művei: istenfélelem, emberszeretet eszményi temploma épülhessen. Nem elég a hitetlenséget az iskolában és a templomban ostorozni, mert hiszen nem ott történtek és történnek bajok, hanem le kell hajolni, le kell ereszkedni a néphez, miként lehajol a gazda, midőn vetéséből gyökerestől huzza ki a konkolyt. Ezt teszik a finn papok, midőn a családokat felkeresik, egzarainálják, a házasulandóktól most is, miként egykor a nyíregyházi nagypapok, megkövetelik a tudás és hit alapelemeit. Régente sok egyházközségünkben a lelkész döntött a házasság- kötésnél, ma majd az orvos fog dönteni, ha a házasság előtti orvosi vizsgálat kötelezővé lesz. Erre is szükség van, de a lelki orvos vizsgálatára is. De szükség van a tanító környezettanulmányozására, patronázstevékenységére, mely nélkül a tanító csak ismeretnyujtó közeg, de nem szivet műveld lélek. A családból kell kiindulni, helyesebben a családba kell visszatérnünk a zsidók, az őí>kultura hordozóinak módjára, hol az anya adta a vallásos érzést, mint azt Mózes története mutatja, s az apa adta a tudást, mint ezt a könyvek könyvéből olvassuk. Legyen e tudás bármily primitiv, csak az érzések, az anya szellemujjainak nyomait mutassák a szív húrjain. A családi vallásos érzést mélyíteni, a tudást szélesbitcni van hivatva az iskola. Ne azt kérdezze a tanító is: ki tanítsa a vallást? Ne mástól, önmagától kérdezze s ha lelkében erre nem talál feleletet, úgy önmagára vessen s a hibát tépelödő, üres lelkében keresse. De ha nem tanítója is a vallásnak, úgy csakis építője, segítője, de nem rombolója lehet; mert hiszen minden tanitó csak akkor épít és lelkileg szépít, ha tanítása a vallásos érzés körül koncentrálódik, amennyiben ezzel áll vagy dől az életben minden tanítási eredmény. A tanítást az érzelmek adják és fogadják be, ha örökéletüek akarunk lenni. Minden tanítás faj- sulyát az érzelmek adják meg, igy tehát minden tanítás annyit ér, amennyit a vallásos érzelem emelt a tökéletesedés, a mennyei Atya felé. A tanitó kezéből a vallást kivenni annyi, mint munkájának eredményét kétessé tenni s a leghathatÓsabb fegyelmi eszköztől megfosztani. A tanitó az imát, éneket, bibliai történetet, az evangélium verseit mint az ingadozó kicsiny lelkek egyensulyozóit adja, használja és használtatja, hogy az apró lelkek apróbb bukását is megelőzze. A vallásos érzés mint profilaktikum szerepel az iskolában is, mely meghozza a jó és rossz közt választó gyér-
