Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-10-23 / 43. szám
1921 HVANGBUIKUSOK Li AP JA 3 imberi lélekben, a jobb erkölcsiségben, keresztyé- íibb, emberségesebb, szociálisabb szellemben. Minket, magyar lutheránusokat az úgynevezett klerikálizmustól való félelem a múltban sokszor megzavart épitö munkásságunkban. Pedig lékünk nem kell félnünk más keresztyén egyházak lódító és elnyomó erejétől. Harfcm annál nagyobb írővel és lendülettel kell munkálnunk a magunk egyházi és vallási életének kiépítésén. Testvéri megegyezés is csak úgy várható a keresztyén egy- íázak között, ha mások szervezett és öntudatos írejével a mi szervezett és öntudatos erőnk állhat cözös frontot a Jcözös ellenséggel szemben. A cözelmultban a mi szabad egyházi szervezetünk sokszor mállott szervezetlenséggé, demokratikus ilkotmányunk sokszor vált fegyelmezetlenséggé, ürelmes szellemünk idegen szellem bebocsáj- ásává; egyházunk vezéreszméje, a belső keresz- yénség és puritán életfelfogás kezdett elhomályo- .ulni, hogy helyt adjon idegen vallásu és idegen aju „liberálisok“ vallási indifferentizmusának. A régső veszedelem azonban felébresztett s Isten nagy szorongattatásunk idején kézen fogta könnyelmű gyermekeit s visszavezetett az 6 házába. Most itt vagyunk, elején egy vallásos meg- íjhodás korszakának, halálos betegségből iábba- iozók. Legelején egy uj hőskorszaknak, melyben smét egész férfiad és egész nők kellenek. Fel kell ‘pitenünk Isten lerombolt templomát az emberek izivében, ehhez szívós és önfeláldozó munka kell; le előbb le kell győznünk az ördögöt kemény larcban, ehhez pedig lutheri erő és bátorság kell. Tartsuk szemünk előtt egyházunk és a világtörté- lelem dicsőséges hősének, Luther Mártonnak har- :os alakját és menjünk bizalommal és fegyelemén a mi vezéreink és püspökeink után a lutherá- msok fenséges világtörténelmi, a magyar protes- antizmus nemzetmentő és nemzetépitö utján előre. Előre akkor is, ha a hosszú utón Wartburg s Worms között a világ minden ördöge rohanna ánk. Erős várunk nekünk az Isten ! uiiiiiBiiiiiiniHniiiMiiiiiniiiiiiniiuimiiiiniaimHHiHiRHiiiHimmMiiiiiiimniNii Luther-Társaság közgyűlése. Egyházunk irodalmi testületének, a Luther- rársaságnak három évi szünetelés után, október 6-án Szombathelyen megtartott közgyűlését ottani yülekezetünk páratlan vendégszeretete, meleg gyháziassága nagy jelentőségű ünneppé avatta, •zombathelyi hittestvéreinket különös örömmel öltötte el az a tudat, hogy egy olyan irodalmi ürsaság ülésezett körükben, melynek egyházi Inöke éppen az ő lelkészük — Kapi Béla dunán- jli evang. püspök. S minthogy a püspök vezeti gyuttal a vasvármegyei kulturegyesületet is, — rthető, hogy a legmagasabb rendű kultúrát szolgáló uther-Társaságunk ünnepe a nagymüveltségü zombathelyi társadalomnak más vallásu köreiben i nagy érdeklődést keltett. Már csak azért is, íert a társaság a maga családi ünnepét Berzsenyi Dániel szobrának megkoszorúzásával kapcsolta egybe. A romlásnak indult magyarságnak nagy halhatatlanjára való visszaemlékezés — mint egy bűnbánati jelenet, javulást ígérő fogadalom — még a szoborral szomszédos róm. kath. püspökvár ablakait is kinyitotta . . . Sajnos, legott becsukódtak az ablakszárnyak, mihelyt a szónok a reformátort, a hithü evangélikust méltatta. Mintha bizony a hithüség s a reformátort jellemző szent áldozatkészség nem volnának önmagukban is minden felekezeti szemponttól független, örök- értékű s tiszta erkölcsöt teremtő kulturkincsek! A közgyűlést délelőtt tíz órakor istentisztelet vezette be, melyen Zongor Béla esperes, körmendi lelkész igét (Efez 6 io) olvasott, majd imádkozott, Dr. Varsányi Mátyás budai lelkész pedig a római levél 12. részének 5 ik verse alapján mélyen átgondolt s jó hatást keltett beszédet tartott. Az az intés, hogy .mindnyájan egymásnak tagjai vagyunk“, nem csak nekünk, evangélikusoknak szól, hanem emlékezetébe kellene azt vésnie minden keresztény magyarnak. A prédikáció előtt Károlyi Sándorné sz. Thirring Matild úrnő Mendelsohnnak Éliás oratóriumából énekelte el a bűnbánati részt. Az énekmö kiválasztása stilszerü, az előadás művészi színvonalú volt. Istentisztelet után a közönség Berzsenyi Dániel szobrához vonult s ott a városi polgárság impozáns részvétele mellett Herbst alispán és Kiskoss polgármester jelenlétében Dr. Kovács Sándor theol. akad. tanár magas szárnyalásu beszéd kapcsán a Luther-Társaság nevében hatalmas koszorút tett le a szobor talapzatára. A beszéd elhangzása után — melyet egész terjedelmében lapunk legközelebbi számában közölni fogunk — még a Himnuszt énekelte el a közönség, azután kezdetét vette a Luther Társaság igazgató-választmányának s a közgyűlésnek tanácskozása, mely a templomba visszatért nagyközönség erős érdeklődése mellett folyt le. Az ülésen Radvánszky Albert báró és Kapi Béla püspök elnököltek. Radvánszky báró köszönetét mondott megválasztásáért s meleg szavakkal emlékezett meg a társaságnak előbbeni vezetőiről, kiknek érdemei jegyzőkönyvileg is meg- örökittettek. Dr. Varsányi Mátyás főtitkár terjedelmes jelentésben számolt be azokról az eseményekről, melyek a társaság működését az utóbbi években megakasztották. Némi vigasztalást nyújtott az a tény, hogy a társaság kiadványait jó részben sikerült a kommunizmus rombolásaitól megmenteni. A közgyűlés köszönettel adózott a buzgó főtitkárnak és a budai lelkészi teendők felszaporodásával indokolt lemondását sajnálattal vette tudomásul. Helyébe központi főtitkárnak Kovács Sándor dr., budapest-vidéki főtitkárnak pedig Pröhte Károly dr. soproni teológiai tanárt választották meg. Ügyészszé pedig Konkoly ElSmér dr. budapesti ügyvédet választotta meg a közgyűlés, ki a társaság jogügyeit már hosszabb idő óta kiváló buz- gósággal viszi.
