Evangélikusok lapja, 1921 (7. évfolyam, 18-52. szám)
1921-05-01 / 18. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1921 május 1. 18. szám EVMLKUSOK« Szerkesztősig I Budapest. Vili kar, Ollől-ót 24. szán, hová a kéziratok; Kiadóhivatal: Vim Szeatklralyl-n 51. ax^ hová az előfizetési dijak kQldendők Lapreklamációk írj. Keitner End könyv- nyowöájiba Budapest, V, Caaky-utca 10 UMeadök Alapította Dr. Raffay Sándor. Előfizetési ár óvl 100 korona. Egyes szám ára 3 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Kiadja Megjelenik minden vasárnap. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő: Kirchner Rezső püspöki titkár Társszcrkcsztő és felelős kiadó: Dr. Scholtz Oszkár az 0. E. Sz. igazgatója. Szociális munka jegyében. Nem osztom azok felfogását, akik azt állítják, hogy ac egyházat ei kell választani az államtól. Állam alatt természetesen a kér. alapokon, szóval a jogrenden felépült államot értem. Miért utasítaná vissza a jó anya az ő gyermekeinek javát őszintén előmozdítani akaró tanító segítségét, miért utasítanék mi vissza annak az államnak a segítő kezét, mely állam az ő világi erejével a mi elveinket akarja megvalósítani?! Igaz, hogy a kér. egyház az üldöztetések idején virágzott, csakhogy mi csak a martyrokat látjuk — s nem látjuk azt a sokaságot, mely hűtlen lett a kér. egyházhoz. Constantin császár uralkodásáig virágzott az egyház — utánna terjedt az egyház — és pedig oly rohamosan, hogy alig 2 évtized kelletett, hogy az egész római birodalom lakossága keresztyén lett. Evangélikus egyházunk dicsekszik Eperjessel, Kézsmárkkal,Pozsony- nyal, nápolyi gályarabokkal, de Zsilinszky egyház- történelme arról is értesít, hogy a türelmi rendelet megjelenése előtt tömeges áttérések voltak a róm. kath. egyházba. Ha tovább tart az elnyomás, ki tudja, nem-e jutott volna evangélikus egyházunk is arra a sorsra, melyre a morvái ev. egyház jutott, csak a magas hegyekben lakó juhásznép maradt hű hozzá. A római kath. egyház igyekszik kihasználni a jó alkalmat. Most, amidőn kezében tartja az állam hatalmát, azon igyekszik, hogy a katholikus egyház tekintélyét mindenekelőtt a saját hívei előtt visszaállítsa. Szaporítja a mindig jól bevált áhilatos- ságokat. A majdnem minden kis faluba kiszálló jezsuita atyáknak gondjuk van rá, hogy a régi vakbuzgóságot a hívek szivében felélesszék. Ez utóbbiak viselkedése velünk szemben eléggé csendes, nem azért, mintha türelmesebbek volnának Loyola tanítványai, hanem azért, mert két fronton, a tiitetlenség, egyháziatlanság és a protestantizmus ellen is harcolni még nekik is — igen nehéz, de ha majd 10— 20 év múlva, az általuk nevelt nemzedék kikerült az életbe, számíthatunk rá, hogy a kath. egyházat a többségi elv alapján religio prae- dominans-szá akarják majd tenni a többi recepta religioval szemben. Ilyen körülmények .között nekünk is mindent meg kell tennünk az ev. egyház befolyásának erősítésére. Nemcsak azáltal, hogy híveinkben 'igyekszünk az ev. öntudatot emelni, hogy az államtól követeljük az 1848. 20. t.-c. végrehajtását, hanem különösen azáltal, hogy az állam szociális munkájának elvégzésére vállalkozunk. Az állam adja vissza egyházunknak azt a működési kört, melyet az apostoli egyházban bírt, s Constantin császár uralkodásáig gyakorolt, nevezetesen a szegények, árvák és özvegyek ügyeinek intézését. Akeresztyénségnemcsak az igehirdetés, hanem a szeretet gyakorlása, a szociális munka által terjedt el. Jézus nemcsak hirdette az evangéliumot, hanem gyógyított is. Pál apostolról tudjuk, hogy amerre járt, mindenütt adományokat gyűjtött a szegények javára. Az elhagyatottak, a szegények, az özvegyek és árvák a kér. egyházban látták gondjukat viselő anyjukat, ezért például Krisztusban a kér. első követői a zsákhordó napszámosok és a rabszolgák voltak. Laurentius diakon mint az egyház kincseit, a betegeket és az árvákat hozta a pogány hatóság elé. A római püspököket azért
