Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 1. szám - Vincze Lajos: Tanítói szemmel

24

Szelényi Ödön, a ragyogó tollú Krúg Lajos. Az újabbak: Bánó Ádám, Bakó József, Bertalan Sándor, Buti Sándor, Boros Béla. Borgulya Endre, Böröczki Vilmos, Czéh Sándor, dr. Csoknyay József, Dex Ferenc, Eleíánthy Sándor, Fuchs János, dr. Garai József, Gráf Samu, Gerencsér József, Grieszhaber E. Henrik, Hajas Béla, Halmai Olivér, Hamar Gyula, Jeszenszky Margit, Kertai János, Kiszely János, özv. Kiszely Jánosné, Knábel Vilmos, Kristóf Kálmán, Koch István, Kuszák István, Ludván Sándor, Lehoczky Egyed, Marjai Ferenc, Missuray-Krúg Lajos, Nagy Lajos, Németh Sándor, Nitschinger János, Pártái Tivadar, Páter Jenő, Peskó Zoltán, Polster Rezső, dr. Pozsonyi Károly, Rozsondai Károly, Sátorv Vilmos, Simon Lajos, Szollár Irén, 'Szász András, Szende Ernő, v. Szügyi Károly, Szíj László, Tállvai István, Zacher Lajos, Vértesi Zoltán, Weltler János, stb.

Göröngyös utakon bár, a kettős háború miatt sok nehézséggel küzdve, de halad az útján szeretett lapunk: az Evangélikus Népiskola. Többször dícsérőleg emlékezett meg róla a Néptanítók Lapja és számosán, kik szívesen olvassák.

Sugározza be a nevében tündöklő Evangélium fénye és tartsa fenn annak láthatatlan ereje! Kiadó-szerkesztő.

Tanítói szemmel Oroszországban.

A II. osztályos olvasókönyvünkben van egy Pósa költemény, melynek utolsó versszaka a következőképpen hangzik:

Porszem vagyok én csak ezen a világon.

De kegyelmedet érzem, nagyságodat látom,

Dicsérve dicsérlek, mindig, amíg élek,

Fejemet meghajtva, szentnevedet áldom.

Ez jut most eszembe, mikor gyűlésünkön ismét együtt lehetünk tanítotestvérek. Isten nagyságát, kegyelmét érzem abban, hogy épek vasútjaink, városaink, hogy mindaz épségben van, amit a magyar teremtő erő alkotott. Boldogok lehetünk, hogy vasárnaponként őseink templomában szállhat ajkunkról az ének, szívünkből az imádság. Kérjük az erős Istent, hogy megmaradjon nekünk a templom. Ne legyen kőhalmaz, de ne lehessen belőle mozi, vagy raktár sem! Mert mindazt.amit szeretünk, ami szép és jó, sohasem fenyegette ekkora veszedelem. A keleti vörös rém ereje egyre fenyegetőbb s mindinkább a legyőzhetetlen szörny érzetét kelti bennünk. A békeidőkben Európától elzárkózott szovjet a háborúban sok félelmetes meglepetéssel szolgált, keserű csalódásokat okozva nekünk. Sokan hitték, hogy egy nagyobb háború esetén az első kínálkozó pillanatban forradalom tör ki náluk. Ehelyett az orosz miliők csodálatos szívóssággal védik a saját magukat is szolga- ságbahajtó rendszert. Sokat töprengtem én is e kérdésen. Hogy lehet ez?‘Annyi kegyetlenkedés, kivégzés, száműzetés, erőszak ellenére a szolgamilliók miért harcolnak saját boldogulásuk ellen? Vagy nincs is erőszak, tömegkivégzés s csak propaganda műve az egész? Sokat foglalkoztattak e gondolatok. S amikor kikerültem Oroszországba, nyitott szemmel-füllel jártam-keltem, hogy e kér