Evangélikus Népiskola, 1944

1944 / 2. szám - Koczor Ferenc: Az evangélikus többlet

54 Nagy megrázkódtatásnak kellett jönnie, hogy ennek a hamis szemléletnek tarthatatlan voltát nyilvánvalóvá tegye. Kedves Pedagógus Testvéreim! A Ma-t legbensőbb lényege szerint exisztenciális korszaknak nevezhetjük. Ez létszerű gondolkodást jelent. Vegyük az életet úgy, amint az a maga valóságában van. Ez a valóságszemlélet azután megláttat velünk olyan igazságokat, amely azelőtt az ideálizmusban szóhoz sem jutott, vagy ha itt-ott életre kelt, tüzét hamar el­oltották. Ilyen reális valóság az, hogy az örök Egyház újra világ­tényező lett. Isten ma sem hagyta magát megbizonyítás nélkül s gondja volt ma is arra, hogy a tévelygések, bizonytalanságok idején szóljon és cselekedjen az ő elhivottjai által. # Az Egyház újra hallatja szavát és Krisztustól nyert missziója alapján a Kijelentéssel kezében újra birtokolni akarja mindazt, amit idők folyamán Tőle megíosz-tottak. Az Egyháznál különösen elszánt határozottságot találunk, ami­kor a nevelést magának követeli vissza. Az Egyház birtokolni akarja a nevelés tárgyát s azt az igaz egyetlen nevelőhöz akarja juttatni, ki igényét ma is fenntartja, — birtokolni akarja a nevelőt és meg akarja fosztani egocentrikus önállóságától, mert a hatalom neki adatott, — birtokolni akarja a nevelés intézményeit, az iskolákat, mert hivő emberek hü bizonyságaként néki állították, — uralni akarja a nevelés tudományát, módszereit, mert az egyet­len helyes, jó és örökké változhatatlan célt maga hordozza lényegé­ben: mert mikor azt mondja önmagáról: 1. Istennek folyton épülő temploma, akkor olyan épületbe kíván beleépíteni mindnyájunkat élő kövekként, melynek szegeletje: Krisztus, — ha azt mondja önmagáról: Ő a szentek közössége, úgy ő olyan közösségbe akar elvezetni, mely az Ige szentjeiből alakul, hol a Krisztustól nyert váltság alap­ján bűneik dacára a kegyelem állapotában vannak és a szent szol­gálatban testvéri módon foglalatoskodnak. 3. ha azt mondja magáról: Krisztus teste, akkor kijelenti, hogy igazi élet csak Krisztussal való szervi összetartozandóság alapján lehetséges, 4. és ha azt mondja önmagáról és tagjairól: Ő Krisztus jegyese, úgy olyan beállítottságra ad irányt és célt, mely teljes odaadással, hűséggel és váradalommal van eltelve a Krisztussal való örökös együttlét iránt. # Ilyen értelemben tehát arra a kérdésre: mire neveljünk és ho­gyan neveljünk, egyedül csak az Egyház ad biztos alapon nyugvó feleletet, tehát nevelésről Egyházon kívül nem lehet beszélni. Min­den más ú. n. nevelés csak dresszírozás, az emberben levő hajla­moknak bizonyos irányba való, korlátok közé szorítása, de sohasem belső átformálás és abban való növekedés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom